Vigyázz az ízületeidre, pótolhatatlanok!

pen | 2008-03-31  | 4 hozzászólás

• cimkék:
• egészség, 
• ízület, 
• sérülés, 
• kezelés, 
• megelőzés, 
• jegelés, 
• Porcleválás, 
• porckopás, 
• Ínszakadás, 
• Ficam, 
• Rándulás, 
• Zúzódás 

Tweet

Bármilyen sportolási formát választunk is, a sérülés illetve a sérülés veszélye mindig fenyeget minket. Nem is annyira minket fenyeget, mint inkább a mozgató szervrendszerünket (csontjainkat, ízületeinket, izmainkat). A csontok törése és az izmok szakadása az esetek döntő többségében helyrehozható: ilyenkor mind az anatómiai viszonyok, mind pedig a funkcionalitás helyreállítható. Az ízületek károsodásakor a tökéletes funkcionális helyreállítás szinte lehetetlen (az anatómiai helyreállítás lehetséges). Sportolás (és mozgás) során a legnagyobb erők a comb illetve a térdízületre hatnak, illetve a gerincoszlopra. Nézzük meg, mi fenyegeti a leginkább sérülésveszélynek kitett ízületet, a térdízületet sportolás közben.

Csontjainkat ízületek kapcsolják össze és az ízületek mozgatását izmok végzik. Az ízület egymáshoz kapcsolódó két (vagy több) csontból áll: közülük az egyik csontfelszín homorú, ezt nevezzük ízületi ároknak (vápának), a másik domború, ezt hívjuk ízületi fejnek. Az ízületi felszíneket egy nagyon sima porc (üvegporc) borítja. Az ízületet kívülről az ízületi tok határolja, ami egy rostos, kötőszövetes képződmény. Az ízületi tok által termelt ízületi folyadék a két csontvég közötti térben, az ízületi résben található. Az ízületi rés gyakorlatilag nem létezik, csak egy virtuális teret neveznek így. Az ízületi folyadék szerepe: különféle tápanyagokat tartalmaz, mellyel az ízületi porcot táplálja, síkosítja az ízületi felszíneket, csökkentve ezzel a súrlódást és tompítja az ízületre ható erőket.

Az ízületben találhatók szalagok is, melyek feladata a mozgás során az ízület túlzott mozgásainak megakadályozása, illetve az ízület helyzetének fixálása bármilyen pozícióban. A szalagok ezért jellemzően azokban az irányokban rögzítik az ízületet, mely irányokban nem szabad elmozdulnia vagy nem szabad túlságosan elmozdulnia. Az ízület felépítésének a csontok elmozdulásakor keletkező súrlódás, valamint az ízületet érintő külső erőhatás csökkentésében van fontos szerepe.

Az ízületeket érhetik akut sérülések, amik rövid idő alatt hirtelen keletkeznek, valamint a hosszan tartó, fokozott igénybevétel következtében fokozatosan kialakuló, maradandó károsodások (krónikus elváltozások). Nézzük most meg először az akut sérüléseket.

Zúzódás: esés, ütés, ütődés során keletkezik. Az ütés hatására a csontok felszínei összekoccannak, az ízületet tartó szalagokon pedig apró szakadások keletkezhetnek, az ízületi tokot bélelő nyálkahártyák is sérülnek, vérzések, savógyülemek keletkeznek, és ezek következményeként az ízület megduzzad. Ha megduzzadna, rögzítsük legalább fáslival, borogassuk hideg vízzel, és pihentessük.

Rándulás: akkor következik be, ha az ízületet nagyobb mozgásra kényszerítjük, mint amit a szalagok megengednek neki. Ekkor a csontvégek helyükről a kényszerű mozdulat idejére elmozdulnak, egymástól eltávolodnak. Az ízületi tokban, szalagokban felrostozódások, szakadások következhetnek be. A mozgás fájdalmassá válik, az ízület megduzzad és vérömlenyek keletkeznek, amik mérete azonban nem jelzi a sérülés komolyságát. Ilyenkor azonnal hagyjuk abba a mozgást, és gyorsan rögzítsük és hűtsük jéggel, hideg fémtárggyal vagy félkásásra fagyasztott zacskós tejjel (mirelit borsó a legjobb) az ízületet.

Ficam: akkor következik be, ha az ízületi csontvégek eredeti helyükről elmozdulnak, és ott, kórós helyzetükben rögzülnek. Ilyenkor a szalagok megnyúlhatnak és el is szakadhatnak. Az ízületi tok megduzzad, nyúlhat, szakadhat. Az ízület eltorzul, bedagad, a mozgás igen korlátozottá és fájdalmassá válik. Szakértelem nélkül semmiképpen se próbáljuk helyrerakni az ízületet, inkább gyorsan forduljunk orvoshoz! Addig feladatunk a sérült ízület rögzítése, tehermentesítése és a fájdalom csillapítása (hűtés, borogatás, gyógyszerek).

Ínszakadás: Általában az ízületek extrém fokú csavarodása során következik be, de szerepet játszik az izmok túlfeszítettsége, fáradtsága is. Ilyenkor az ízületet rögzítő szalagok részlegesen vagy teljesen szakadhatnak. Ha végigsimítjuk a sérült területet, "lukasnak", üresnek érezzük. (Az ellenoldalival mindig össze kell hasonlítani, mert ha mindkét oldalon ugyanazt találjuk, akkor az nem feltétlenül kóros!) Az ínszakadást azonnal rögzítsük és mutassuk meg orvosnak. A hűtés, borogatás, fájdalomcsillapítás (gyógyszerrel) itt is hatásos tüneti eljárás. A végső megoldás teljes szakadás esetén az operáció (részlegesnél attól függ, hogy milyen állapotban rögzült a szalag, és van-e remény a spontán gyógyulásra: kor, aktivitási szint, egyéb ízületi ártalmak). Az operáció során a szalag megvarrása vagy kicserélése, pótlása történik. Szalagpótlás során az eredeti szalagot eltávolítják és bio- vagy műszalagot ültetnek a helyére, amit a csontokon rögzítenek varrattal, csavarral. A biztonság érdekében ilyenkor szükség szerint gipszrögzítést is alkalmazhatnak.

Az akut sérülések után pedig következzenek röviden a maradandó károsodások. A porcnak is van egy természetes elöregedési folyamata: a porcszövet anyagcseréje az életkorral arányban lelassul és a porcszövetet képező rostok zsugorodnak, nedvességtartalmuk csökken, a porcállomány elvékonyodik, és csökken a rugalmasság. A sorozatos erőbehatások által bizonyos területeken elvékonyodhat a porc, míg máshol megvastagodhat. Az előző fájdalmat, az utóbbi ízületi elakadást, mozgáskorlátozottságot eredményezhet. Mindezen tényezők hatásra a porc egyre kevésbé lesz képes károsodás nélkül elviselni a terhelést. Rendszeres, kóros szintet meghaladó terhelések következtében a leggyakrabban jelentkező károsodások a porclágyulás és porckopás, illetve a porcrepedés vagy porcleválás.

Porclágyulás, porckopás: Az egyik leggyakrabban előforduló, ízületet érintő probléma, mely során az ízület porcos felszíne fellazul vagy elkopik. A fájdalom általában fokozatosan alakul ki, olykor ropogó, kattogó hang hallható az ízület használatakor (akár a mindennapi tevékenységek közben is: felálláskor, járáskor, lépcsőzéskor, emeléskor, hajlításkor). A fájdalom erősödhet az ízületet érintő ismétlődő, fokozott fizikai aktivitása során (ugrálás, guggolás, futás, stb.). Ha a fájdalom (és így a kóros állapot) sokáig fennáll, az ízületet mozgató izmok, izomcsoportok gyengülése következhet be. A kóros állapot és a fájdalom miatt az ízület (pl. térd, boka) meg-megcsuklik, instabilnak tűnhet. A kezelés lehetőségei a jegelés, pihentetés, mozgás-rehabilitáció, valamint a nem-szteroid-gyulladáscsökkentők (pl. diclofenac, ibuprofen, stb.) és a porcépülést elősegítő gyógyszerek (glükózamin, chondroitin-szulfát). Ha nagyfokú a károsodás (és így a fájdalom és mozgáskorlátozottság), akkor jönnek szóba a különböző porcot érintő műtétek.

Porcleválás: Az ízület alkotórészei közül sportolás során az egyik legnehezebben regenerálódó sérülés a porcfelszínt érheti. A porc a tápanyagellátását kizárólag az ízületi folyadékból kapja. A probléma alapja az, hogy ha a porc megreped, vagy leválik, a regenerálódásban fontos szerepet betöltő sejtek és faktorok nem tudnak eljutni a porcba, mert nincs vérellátása. A levált porcot esetlegesen lehet még rögzíteni, de a siker nem garantált. Egy térdízületi porcleválás, porcrepedés sosem fog teljesen meggyógyulni. Tünetmentessé tehető kezeléssel, de ha újra erős terhelésnek tesszük ki az ízületet, a porc problémái kiújulhatnak. Az orvostudomány válasza erre a problémára a porcátültetés. Az ízületi felszín megtisztítása után, kis 2-3 mm átmérőjű lyukakat készítenek a csontállományba és ide kerülnek bele az előre elkészített henger alakú „porcszigetek". A műtét során számos ilyen porc-implantátum kerül az adott területbe és idővel ez bele fog ágyazódni a csontszövetbe, tehát biztosítva lesz a tökéletes rögzítés. Ha a porcátültetés nem jöhet már szóba és elviselhetetlen a fájdalom mértéke, akkor a megoldás a protézis beültetése. Manapság már szinte minden ízület pótolható protézissel, de mondanunk sem kell, hogy ez csak végső megoldás és a protetizált ízület már soha nem lesz a régi (főleg a sportaktivitás terén).

Mit tehetünk hát, hogy megóvjuk ízületeinket a károsodástól? Először is mindig tartsuk be a fizikai terheléseknél a fokozatosságot! Rendszeres edzéssel, kis lépésekben történő terhelés növelésével igyekezzünk elérni a kívánt sportteljesítményt. Másodszor: sose feledkezzünk meg az ízületek alapos bemelegítéséről az edzés elején! Akinek már volt vagy van ilyen jellegű problémája, az adott területet óvatosan, de alaposan melegítse be. Az ízületet nem kell nyújtani, de az azt mozgató izmokat igen! Az izmok megfelelő nyújtása során a szalagok is nyúlnak valamennyit (épp annyit, ami elegendő). A túl laza szalagok ránduláshoz, ficamhoz vezethetnek. Harmadszor: igyekezzünk változatosan terhelni magunkat, rendszeresen végezzünk keresztedzéseket. És még valami: ne vegyük félvállról a figyelmeztető jeleket, mert a fájdalom barát. Jelzi, hogy valami nincs rendben a szervezetünkkel.

Ha pedig muszáj dokihoz mennünk, készüljünk fel a megfelelő válaszokkal. Valószínűleg meg fogja kérdezni, mióta vannak fájdalmaink és azok milyen összefüggést mutatnak a sportaktivitásunkkal. Van-e bármiféle változás a fájdalom intenzitásában, gyakoriságában a sportolás során, ha változik pl. a felület (salak-beton, stb.), a domborzat (hill edzés), vagy az erőfeszítés erőssége. Fontos, hogy meg tudjuk mondani, hogy pontosan melyik mozgás az, ami leginkább kiváltja a fájdalmat és azt pontosan hol érezzük és sugárzik-e valahova? Figyeljük meg, hogyan változik a fájdalom a napszakokkal (pl. reggel erősebb). Ha találtunk olyan gyakorlatot, pozíciót, ami enyhíti a fájdalmunkat, ezt is mondjuk el, segítheti a pontos diagnózist!

pen, zeli, 2008/03/17

Kapcsolódó cikkünk:
Hidegindítás helyett - bemelegítés