Jókedvű futás Kanizsán - de mi a bánat?

Magyarkanizsán immár több mint negyed évszázada rendezik meg a Nemzetközi Futó és Úszó Maratont, mely egy 1882-es verseny hagyományait követi. A 13,5 km-es távot teljesítő futókat kellemes hangulat, alapvető frissítés és lelkes szurkolás várja. A képes beszámolót iSTVántól kaptuk - köszönjük szépen!

Magam is meglepődtem: még csak negyedszer vettem részt ezen a versenyen? Pedig olyan, mintha már az idők kezdete óta össze lennénk kötve, annyira magától értetődő, hogy itt a helyem.

Magyarkanizsa (Kanjiža) források szerint a csend városa, ezt saját tapasztalataim is megerősítik, három évvel ezelőtt volt időm egy kiadósat sétálni a városka központjában és környékén. Pedig akadnak „csendtörő" rendezvények szép számmal, melyek közül egy a Nemzetközi Futó és Úszó Maraton. A mai verseny 1982-ben indult útjára (tehát idén 26. alkalommal rendezték), formáját viszont egy akkor 100 évvel korábbi esemény ihlette:

„Az ó-kanizsai ifjúság 1882. évi augusztus hó 13-án azaz ma úszó és czél-versenyt rendez. -
I. Úszó verseny. Bánat: Három ezüst forint. Pálya: A martonyosi határon a zászlóval jelölt csónaktól, az ó-kanizsai uszodáig. Táv: Három kilométer. Indulás: 1882. évi augusztus hó 13-án délután 3 órakor. Díjak: Elsőnek "Hölgyek díja", másodiknak "Urak díja". II. Czél-verseny. Bánat: Három ezüst forint. Pálya: A horgosi gyógyszertár elől az ó-kanizsai főtéren felállított cél-zálszlóig. Táv: Tizenhárom és fél kilométer. Indulás 1882. évi augusztus hó 13-án délutáni 5 órakor. Díjak: Elsőnek "Hölgyek díja", másodiknak "Urak díja", harmadiknak "Emlék-díj". A nyertes versenyzők beérkeztét mozsár-lövések jelzik. Nevezések a versenybizottsági titkár Huszár Samu úrhoz 1882 évi aug. 13-án déli 12 óráig intézendők. - Versenyezhet minden magyarországi műkedvelő. Verseny után a "nagyvendéglő dísztermében" tánczvigalom rendeztetik. Belépti díj személyenként 50 kr. - Kezdete 8 órakor. Ifj. Tóth József, verseny biz. elnök. Huszár Samu, verseny biz. titkár."

Az egykori versenykiírás szövegét az esemény 25. évfordulójára kiadott könyvecskében találtam, melyet a nevezésnél kaptunk. (Néhány oldalban írnak a verseny történetéről, ezt egészítették ki a 25 év helyezettjeivel és rengeteg fotóval.)

Az úszóversenyt sajnos idén sem láttam, de ez leginkább a saját hibám. Előző években vasárnap délelőtt rendezték, és miután nem éjszakáztam Kanizsán, az úszásról lemaradtam. Idén szombat délelőttre tették az úszást, így ha kora reggel indultam volna útra (normál határátlépésnél közel 3 óra nekem ez a 160-170 km közötti autózás), megnézhettem volna a versenyt. Az éjszakai-reggeli esős időjárás elvette kedvem a koránkeléstől. Annyit elmondásból megtudtam, hogy feleannyian indultak, mint várták, köszönhető ez - valószínűleg az esős idő mellett - a szombati időpontnak, amely sokaknak munkanap volt.

A röszkei határon az átjutás kifelé elég gyors volt, de nem kerülhette el a figyelmem az ellenkező irányba tartó több kilométeres sor. (Mórahalom felől érkezve 1 km-t az autópályán kell megtenni a határig, amelyre kicsit ijesztően ki van téve a matricára figyelmeztető felirat. Végül nem foglalkoztam vele, nem hiszem, hogy ki lehet kerülni ezt a részt.) Az autópálya a szerbiai oldalon autóútban folytatódik (ezen akkor kell fizetni, ha eljutunk az Újvidék előtti kapukhoz, a díj 1000 Ft körülinek felel meg), melyről néhány kilométer után lekanyarodhatunk Kanjiža felé. (A táblák jól eligazítanak.) Hamarosan Horgosra érünk, melynek központjában van a körforgalom, ahonnan indul a verseny.



Mint látható, hosszú egyenessel indítunk. Emelkedő nem nagyon van. A „fotós háta mögött" van a Művelődési Ház parkolója, ahol bemelegíteni szoktunk a futás előtt.
Horgos határáig kb. 3,2 km az út, a falu szélén szokott lenni az első frissítő. Emlékeim szerint csak víz van az asztalon, az viszont bőséggel, és igyekeznek szépen kézbe adni. Erre a távra úgy gondolom ez tökéletes ellátás.



Ez a kép 5 km-nél készült, tehát a vasutat előjelző tábla előtt mintegy 100 méterrel. Ami közlekedik - mint a képen is látható - egy sínbusz. Az átjárót mindösszesen egy stop-tábla védi, tehát alaposan oda kell figyelni áthaladáskor. Nem nagy a forgalom, így futás közben nem szokott jönni vonat, nem akadályozza a versenyt.



Közel 9 km után kell letérni balra a közepesen forgalmas útról (itt is szépen kitáblázva). Futás közben emlékeim szerint már a negyedik frissítőhely van az elágazóban. Mint a képen is látható, az út mellett eddig mezőgazdasági területek voltak, ami nem látszik, az kicsit távolabb pár kisebb olajipari létesítmény.



Az elágazás után nem sokkal a Tisza mellé érünk. Az első kis épületnél (a kanyar után az út bal oldalán látszik) szoktam mérni a 10 km-es részidőt. (A szervezők nem táblázzák ki külön.) A város határa talán 1 km múlva lesz, onnan indul a „Tiszavirág" tanösvény (remélem jól emlékszem a nevére), ezt jövőre meg szeretném nézni, idén nem volt időm rá.



Itt kanyarodunk le a főútról a strand felé. Előtte 100 m-rel idén volt az út felett kifeszítve egy „maraton" felirat. (Ha eltévesztjük autóval a bekanyarodás, rövidesen egy derékszögű jobbkanyar jön, ott tudni kell, hogy visszafordulás következik :-))



A strand előtt le kell futni az ártérbe illetve fel a következő gátra. Onnan már csak 150-200 m a cél.



Az előbb látott gát előtt a jobb oldalon szoktunk parkolni. Az ártéri erdő alkalmas a folyóügyek bonyolítására is :-)



A strandon felállított színpadon műsor fogad. A kép a nevezés helyéről készült. Nekem, mint visszatérő versenyzőnek, 1-2 héttel korábban kiküldik a szórólap mellett az adataimmal kitöltött nevezési lapot, amelyet csak alá kell írni. Tehát a nevezés nagyon gyorsan megy. A nevezési díj 200 dínár (vagy 2,5 euró esetleg 700 Ft) A rajtszám és könyvecske felvétele után a pólót is megkapom, sajnos mint későn jövő, csak XL és XXL a választék, a korábban érkezőknek volt akár S-es is.
16.30-kor rajtolt az ovisfutás.



A kicsik egy kört futnak a strandon, melyet idén homokkal terítettek, nem tudom, milyen volt benne futni (korábban emlékeim szerint füves rész volt itt). Sajnos a késői érkezésem miatt csak messziről szemléltem a futást. Cukorkát biztosan mindegyik gyerek kapott a befutásnál.



A kicsik futása után még volt fél óránk beszélgetni, közben egymás után érkeztek a buszok, melyre a rajtszám szerint kellett felszállni (a rajtszám egyébként a korcsoport szerint került osztásra). Az előző évekhez hasonlóan öt busz indult. Egy a kisiskolásoknak (1-1,5 km közötti táv, pontosan nem tudom mennyi), egy a nagyobb diákoknak (3 km körül) és három busz vitt a horgosi rajthelyre. A buszok nagyjából megteltek, tehát 150-200 körüli futóval számolhatunk.

Horgoson az előző években kis műsorral fogadtak, ez az idén nem volt. Igaz ugyan, hogy ilyenkor a futók elsősorban a bemelegítésre koncentrálnak (és persze az egymással beszélgetésre, mindig akadnak ismerős vagy ismeretlen ismerősök :-))

A rendezők autója 50 méterrel előttünk állt a körforgalomnál, és a versenyóra visszaszámolt, 0:00:00-nál rajtoltunk. A mezőny eleje szokás szerint nagyon meglódult, kissé lemaradtam azokhoz képest, akivel úgy gondoltam, bírnom kell a tempót, bár így is gyorsnak éreztem. Talán 2 km után van egy halvány emelkedő a pályában, itt sokakat „megfogtam", majd az ismét vízszintessé váló részen egy csoport visszaelőzött. Ezután már nagyjából beálltak a viszonyok, nem történt nagy változás a helyezésben. Az általam mért 5 km-t kb. 19 perc alatt futottam. A következő 5 km-re már majdnem 21 perc kellett, amely azért elég erős visszaesés még akkor is, ha esetleg valamennyit tévedtem a távolságokkal. Összességében mégis négypercesen belül, ez manapság elég jó nálam. A második 5 km-en már nem tudtam csatlakozni futókhoz, a szél is eléggé megfogott. Ettől eltekintve az időjárásra nem lehet panasz: felhős ég, a reklámhőmérő szerint 20 fok.
A városi szakaszra érve ismét kicsit gyorsabbnak éreztem a tempót, bár az nyilvánvaló volt, hogy az előttem lévők (és az utánam lévők közül egy) jobban hajráznak.



Szinte minden ház előtt kisebb-nagyobb csoportban állnak az emberek, várják az ismerősöket, de buzdítják az „idegeneket" is. Mindenhol jut egy kicsi a tapsból is mindenkinek.



A leglelkesebb a cél közelében, a futók hozzátartozóiból, ismerőseiből összegyűlt szépszámú közönség.



A célban egy félliteres flakon ásványvíz (a cég ruhájába öltözött hölgyektől) és egy szem cukorka vár. Aztán megbeszéljük, ki hogy élte meg a versenyt, nemsokára eredményhirdetés. Az eredményhirdetéssel együtt a színpadon műsor is szokott lenni, de idén nem (sem) vártam meg, azt gondoltam, jobb lenne időben hazaérni. Ez azt jelentette volna, hogy este 11-re otthon leszek. Sajnos a határátkelés ezt 2 órával elcsúsztatta, mert bár Tompa felé vettem az irányt (okulva a tavalyi lassú átjutásból Röszkén), itt sem volt szerencsém. Két éve ugyan pár perc alatt átjutottam, most itt is hosszú volt a várakozás. Talán jövőre érdemes lesz megvárni az eredményhirdetést, és addigra talán leapad a tömeg a határon? (Vagy esetleg Hercegszántó felé veszem az irányt...)

Az eredménylista egyelőre nem került fel az internetre, de ami késik, nem múlik.

Hazaérve elgondolkodtam, hogy pontosan mit is jelenthetett az évszázados versenykiírásban a „bánat" szó, miért pont ezt használták. Megnyugtató választ ugyan nem találtam, de annyit megállapítottam, hogy erre a versenyre ez a szó a legkevésbé sem jellemző :-)