Még egyszer az elmaradt New York Marathonról

Több érdekes cikk, beszámoló jelent meg az elmúlt napokban az elmaradt verseny kapcsán, ezekből szemezgettem, a teljesség igénye nélkül. 

A gazdasági hatás

New York polgármester-helyettese elmondta, hogy a verseny jelentős bevételeket hoz minden évben a városi önkormányzat és a helyi gazdasági szereplők számára. Egy tavalyi felmérés szerint a városba érkező minden maratonista átlagosan 1778 dollárt költött összesen szállásra, közlekedésre, enni-innivalóra, szórakozásra, stb. Összesen a futók és szurkolók által elköltött összeget 340 millió dollárra becsülik, az ehhez kapcsolódó adók jelentős része pedig a városhoz folyik be.

Sok helyi üzlet keményen megérzi majd a verseny elmaradását. Az egyik, a maraton útvonala mentén fekvő bár tulajdonosa azt nyilatkozta, bár megérti a döntést, sokkal jobb lett volna azt napokkal hamarabb meghozni, mert náluk pl. ez a hétvége az egész év bevételi csúcspontja és már bevásárolták azt a mennyiségű ételt - italt, ami ilyenkor a maraton napján általában el tudnak adni, és ami most rajtuk marad.

A szervezők pénzügyi helyzete

A maraton szervezői, a New York Road Runners (NYRR) egy non-profit szervezet évi 60 milliós bevétellel. Ennek durván fele a New York Marathonból származik. A NYRR költségvetésében pár millió dollárnyi többlet van csak évente, azaz majdnem minden bevételüket el is költik az általuk megszervezett sporteseményekre. Most többek között olyan kérdésekkel szembesülnek, hogy mennyi pénzt fizessenek (vissza) a szponzoroknak, illetve a versenyre meghívott elit és amatőr versenyzőknek. Költségeik egy részét fedezni fogja a biztosításuk, de hogy pontosan mennyit, annak kiszámítása még folyik.

Időközben a NYRR bejelentette, hogy a maratoni ellátmányból többek között 200.000 üveges ásványvizet, több száz nagy vizes ballont, 122 takarót, 23.500 energiaszeletet, 28.620 péksüteményt, 40.000 almát, 42.660 pólót és 52.200 melegen tartó fóliát adományoznak a rászorulóknak, valamint 1 millió dollárnyi készpénzzel is támogatják a hurrikán áldozatait.

A maraton szervezőivel együttműködő jótékonysági szervezetek is minden bizonnyal megérzik a verseny elmaradását, bár a verseny előtt is szép összegeket gyűjtöttek össze számukra a színeikben rajthoz álló futók. A 300 jótékonysági futócsapat tagjai által összegyűjtött adományok idén kb. 34 millió dollárt tesznek ki, a verseny elmaradása ellenére.

A futók helyzete

Az amatőr futók többsége várná vissza legalább a nevezési díjaikat (kb. 350 dollár), de ennek visszafizetését (még?) elutasítják a szervezők, bár valamilyen kompenzációt már emlegetnek. Jelen állás szerint a futók a jövő évi versenyre automatikus helyet kapnak, de a nevezési díjat újra be kell majd fizetniük. Az amatőrök többsége egyébként megérkezett New Yorkba, a benevezett 47.500 futóból mintegy 40.000 már a helyszínen várta a rajtot mikor értesült a verseny törléséről. Többszáz futó írta meg véleményét a verseny facebook oldalán. 

Sok profi futót érint komolyan (pénzügyileg) a verseny elmaradása. A férfi és női győztes pl. 130.000 dollárt kapott volna, ehhez jön még a rajtpénz, mely sokuk számára a fő bevételi forrás. Meb Keflezighi pl. becslések szerint 60.000 dollárt kapott volna csak azért, hogy rajthoz álljon. Nála is rosszabbul járt Edna Kiplagat és Sharon Cherop, hiszen bármelyikük győzelme egyben a World Marathon Majors 500.000 dolláros fődíjának megnyerését is jelentette volna. Ennek ellenére a profi futók megértően nyilatkoztak.

Edna Kiplagat: "Kicsit csalódott voltam, mikor megtudtam, hogy elmarad a verseny, de láttuk a tévében a hatalmas pusztítást és hallottunk az elveszett életekről. Megértjük a döntést."

Meb Keflezighi azt nyilatkozta, tiszteletben tartja a döntést és arra kérte szurkolóit, támogassák a hurrikán áldozatait. "Minden kellemetlenség, amit nekem, vagy az amatőr futók ezreinek ez a döntés okozott, eltörpül amellett, amivel most New York és környéke lakóinak meg kell küzdeniük."

Wilson Kipsang: "Szörnyű ami történt, de ez is az élet része. Sokan jártak szerencsétlenül. Nem mérgelődöm a döntés miatt."

Mit tehetnek most a profik? Ügynökeik valószínűleg gőzerővel dolgoznak azon, hogy megpróbálják bejuttatni őket valamelyik hamarosan rajtoló nemzetközi maratonra. November 18-án pl. Yokohamában lesz egy női maraton, míg december 2-án Fukuokában a férfiak futnak majd. Ilyenkorra persze ezeknek a versenyeknek a költségvetése és elit listája is végleges már, tehát igazából csak az ottani szervezők együttérzésén múlik, engedik-e majd rajthoz állni az eredetileg New Yorkot tervező elit futókat, vagy legalább néhányukat.

Az elitek második sorába tartozó futók számára is kemény következményekkel jár a verseny elmaradása. Ian Burrell például - aki harmadik volt az idei USA félmaratoni országos bajnokságon - most szeretett volna olyan jó eredményt elérni, amivel jövő évre szponzori szerződést valamint magasabb rajtpénzeket szerezhetett volna, becslése szerint mintegy 20.000 dollár összértékben. "Ezzel oda lett, amiért az elmúlt hat hónapban dolgoztam." - nyilatkozta Burrel, aki házas, kislánya egyéves. Bár megérti a döntést, mint mondja, ennek következményei számára "kétségbeejtőek".

A polgármesteri döntés háttere

A helyi újságok szerint a polgármester azután döntött a verseny elhalasztása mellett, hogy a The Post c. újság megírta, számos a helyreállításban is fontos emberi és műszaki erőforrást (pl. 41 generátort) tervezett a város átcsoportosítani a verseny lebonyolításához, miközben a hurrikán által érintett városrészekben még sokan áram és fűtés nélkül vannak.

A polgármesteri megbeszéléseken eleinte felmerült egy módosított útvonal lehetősége is, mely csupán Manhattan-ben haladt volna, de végül inkább a verseny teljes törlése mellett döntöttek.

Az "akkor is futunk" maraton

Mintegy háromezren a benevezett futók és parasportolók közül úgy döntöttek, a verseny elmaradása ellenére is teljesítik a maratoni távot, mégpedig a Central Parkban körözve, ahol már (még) ott volt a felállított hivatalos célkapu és néhány kilométerjelzés is. A futók közül sokan viselték a rajtszámukat, mások adakozásra buzdító feliratot viseltek pólóikon. A maratonistákat szurkolók kis csapata buzdította, a célban pedig többet fotózták a befutókat.

Az ausztrál Elise Hinson is teljesítette a távot. Mint meséli, Sydneyből érkezett a versenyre, és mintegy 4000 dollárt gyűjtött össze támogatóitól rákkutatásra. "Mindenképpen le akartam futni a maratont, ha már ide elutaztam érte." - nyilatkozta Hinson.

Más futók úgy döntöttek, ha már a városban vannak, saját munkájukkal igyekeznek segíteni a bajba jutottaknak, és önkéntesnek jelentkeztek vagy saját maguk által vásárolt ellátmányokat vittek a város legnehezebb helyzetben lévő kerületeibe.

Chris King, egy kaliforniai futó egész vasárnap a romok eltakarításában segédkezett, és úgy nyilatkozott, sajnálja, hogy haza kell utaznia, így nem segíthet többet. Mint mondta, nagyon sok még a tennivaló, és sajnálja, hogy nem szervezték meg a futók önkéntes munkáját jobban. Szerinte, ha az a sokezer futó, aki a versenyre érkezett a városba, szervezetten nekiállt volna dolgozni valamelyik súlyosan érintett kerületben, az már komoly segítség lehetett volna az ott élőknek.

Forrás: nytimes.com, nytimes.com, nytimes.com, nypost.com, sports.nationalpost.com, supersport.com, usatoday.com

Képek: sports.nationalpost.com, newspaper.li