Interjú Németh Csabával – a terepfutásról

Németh Csaba idén júniusban immár harmadszor nyerte meg a Lavaredo Ultra Trail terepfutó versenyt Olaszországban. A 90 km hosszú, 5000 m szintemelkedéssel nehezített távon sziklás, köves terepen haladnak a futók, saját felszerelésüket a hátukon magukkal cipelve, hiszen az egész távon mindössze négy frissítő pont várja őket.  Idén 486 indulóból összesen 357-en értek célba. Csabát a versenyről illetve általában a terepfutásról kérdeztem.

 

 

 

A Lavaredo Ultra Trailről

Eddig háromszor sikerült győznöd a Lavaredo-n. Melyik volt a legkeményebb futás számodra?

Az első alkalommal egy rövidebb pályán sokkal gyorsabb tempóban versenyeztünk, ami számomra nehezebb volt. Ahogy növelték a távot évről-évre, úgy lett számomra mindig egy picit könnyebb, hiszen a hosszabb, nehezebb távokat jobban bírom.

Idén 11.10.43-as idővel győztél. A verseny előtt ilyen tempót és helyezést terveztél?

Igen, a verseny előtt a rendezőkkel való egyeztetésnél a 11-11.30-as győztes időt prognosztizáltam, amit aztán sikerült is teljesíteni.

Milyen volt az útvonal jelölése? Eltévedtél  valahol?

Az útvonal jelölése hibátlan volt, minden jelentősebb útelágazásban és hegytetőn irányító emberek álltak. Az éjszaka sötétjében azért néha pár métert téveszt az ember, de ezen a távon ezek a hibák elhanyagolhatóak.

 

Melyik volt az idei útvonal legnehezebb része?

Talán az utolsó tíz kilométer, ahol már elég fáradt a lábizomzat ahhoz a terheléshez, amit a nagymértékű szintkülönbségvesztés okoz. Ehhez társul, hogy már magasan fentről, ahol a pálya vezet látni, hallani lehet a célt, de addig még majd egy órát kell futnunk. Tehát a nagy fizikai terheléshez egy morálisan és lelkileg is megerőltető állapot társul. Itt van aztán nagy szerepe a nyugalomnak és a türelemnek…

Mivel frissítettél a verseny alatt? Gondolom, a négy frissítőpont mellé saját frissítőket is vinned kellett magaddal.

Az energetika a hosszútávfutás egyik alapja, tehát nagyon oda kellett rá figyelni. Minden vízfolyást, forrást kihasználok, ami útközben adódik. A speciális, magas energiájú porokat viszek magammal, amik felhasználásához csak víz kell. Ehhez társul még egy pár különleges táplálék, ami számomra kiválóan működik, ha szükség van rá. Ilyen például az árpafűlépor.

Öltözködtél (föl vagy le) futás alatt a változó hőmérséklethez igazodva?

Nem volt rá szükség, azonos ruházatban végig lehetett futni a távot. A hosszú felsőm ujját felhúztam, ha meleg volt, de a magas hegyeken inkább a hideg jelenti a problémát. Idén viszont éjszaka is kellemes 6-8 fok volt csak a hőmérséklet.

 

Milyen futócipő volt rajtad?

A cipőválasztás nagyon fontos a terepfutás világában. Mivel ez a pálya fixen rögzült kövekből és kemény sziklás szakaszokból áll főként ezért aszfaltos futásra ajánlott, puha jól csillapító cipőt használtam. A Nike Vomero tökéletes választásnak is bizonyult, de a verseny végeztével sajna akkora terhelést kapott, hogy a kukában végezte…

Ezen a versenyen magatokkal kell vinni egy kötelezően előírt felszerelést. Miből áll ez? Mit szoktál ebből elhasználni, és mi az, amire még nem volt szükséged?

Amit kötelező vinni az a pohár, izolációs fólia, síp, vízálló jacket, hosszú felső, térd alatt érő alsó nadrág, fejlámpa pótelemekkel, és 1L tárolására alkalmas vízhordó eszköz. Funkció szerint azt használom, ami éppen az adott körülmények között kell, de amit nem arra remélem nem is lesz versenyzés közben szükség. Ezek ugyanis már az életmentés vagy segélyhívás eszközei…

Hogyan tudsz felkészülni az ilyen durva szintes terepre? Elég ehhez a hazai domborzat, vagy külföldön (magaslaton) is szoktál edzeni?

Elegendőek a hazai középhegységi edzések is, de egy kicsit „őrültebb „keretek” közé emelve az edzésadagokat. Persze ideális lenne külföldön, magas hegyek között készülni, de ez már inkább csak pénz kérdése. A terepfutás Magyarországon nem egy támogatott sportág, úgyhogy ott készülünk, ahol tudunk és nem ott, ahol jó lenne.

Népes magyar csapat tagjaként álltál rajthoz idén a Lavaredon, és a csapat többi tagja is szép eredményeket ért el. Tervezed, tervezitek jövőre is a részvételt?

Egészen biztos, hogy sok magyar indulója lesz a jövő évi versenynek is, hiszen ez egy különleges megmérettetés. Remek rendezés, kimagasló szolgáltatással, fantasztikus környezetben. Én személy szerint valami új kihívást keresek majd, hiszen ha lehet, szeretnék új eddig ismeretlen területeken versenyezni és ott is letenni csöppnyi hazánk névjegyét…

 

 

Futásról, terepfutásról

 

Emlékszel még, mikor kezdted el a futást?

A versenyszerű futást 32 éve 10 évesen kezdtem.

Mi motivált a futásra? Volt/van példaképed?

 A futás számomra egyfajta utazás az önismeret felé. Már gyerekkorban furcsa felismerésekre tettem szert a futás monoton ciklikussága révén. Akkor persze nem tudtam, hogy mi ez, csak annyi érzékeltem, hogy jó építő érzéseket vált ki belőlem.  Idővel a hosszabb távokon ezt hosszabban éltem át és szép lassan megértettem, a futás tesz teljes emberré. Része az életemnek, tanít, elgondolkodtat, motivál. A futás tükrén keresztül ismerhettem meg valós önmagam. És ez a megismerés folyamatos, még ma is tart…

És hogy kezdted a terepfutást?

Rájöttem hogy terepen, a természetben sokkal de sokkal jobb a futás. A levegő, a látvány az élmények is hatványozódnak, amik futás közben érnek. Nem beszélve a sokoldalú terhelés által kiváltott egészségesebb alkalmazkodásról.  Egyszerűen jobb, változatosabb és egészségesebb terepen futni ezért aztán a pár év atlétika után már 14 éves koromtól terepen mozogtam inkább.

Meg tudnád egy mondatban fogalmazni, mit jelent számodra a futás?

A futás számomra öröm, egyensúly és önismeret.

‎

Milyen egyéb sportokat űztél illetve űzöl a futás mellett?

Amiket eddig űztem azok a tájfutás, duathlon, triatlon, mountain bike, sportmászás. A futás mellet most csak a kis hegymászással fűszerezett túrázást említeném.

Mennyit (idő, km) szoktál hetente edzeni?

Változó, de heti 10- 20 órát ami 100-220kmrt jelent. Vannak persze különleges hetek (30óra 350km) is.

Van kedvenc edzőtereped?

Igen, a Bükk.

 

Edző irányít, vagy egyedül készülsz?

Egyedül készülök, de bárki tanácsát, tapasztalatát szívesen meghallgatom. Még egy amatőr futótól is lehet szerintem tanulni…

Többnyire társasággal vagy egyedül futod az edzéseidet?

Többnyire egyedül az időbeosztás miatt, de hétvégeken mindig jó baráti  társasággal.

Hány kilométert futsz évente? Ez alatt hány pár cipőt használsz el?

5-6000km és 3-4 pár cipő az adagom.

 

 

 

Gondolom, sok terepfutócipőt kipróbáltál már. Van kedvenc márkád és azon belül kedvenc modelled?

Nincs kedvenc, mindegyik jó csak más-más célra és lábformára. Azt gondolom érdemes több márkát is kipróbálni, és ami személy szerint beválik azt használni. Mindegy, hogy a reklámok mit mondanak, maradj a saját tapasztalatnál…

Hosszú hegyi futásokon egyik probléma a frissítők magunkkal cipelése. Neked milyen módszer vált be?

Deréktáska benne 0.5 literes kulacs. Egyszerű, kiszámítható bár az is igaz hogy nekem az átlagtól kevesebb is elég.

Ha jól tudom, munka mellett sportolsz. Hogy tudod összeegyeztetni a kettőt?

Elég nehezen, de soha nem lehet elég korán felkelni. Ez azt jelenti, hogy kora reggel vagy késő este tudok csak edzeni, utána-előtte ott a család plusz a napi munka.

Melyik a kedvenc hazai versenyed?

Mátrabérc, a legszebb és legváltozatosabb misztikus útvonalvezetése és nehézsége miatt. Már tizenötször indultam rajta, de még midig tud meglepetést okozni…

Melyik a kedvenc külföldi versenyed?

Mindegyiket szeretem valamiért, nem emelnék ki egyet sem közülük.

Van olyan verseny, ahova még nem jutottál el, de egyszer szeretnél rajta elindulni?

Igen, ilyen például a Western States és a Hardrock Amerikában, vagy GrandRaid  a Reunionon, vagy esetleg a Toubkal Trail Marokkóban.

Volt már olyan verseny, amit valami miatt elszúrtál? Elmesélnéd, mit csináltál rosszul?

Persze, én is hibázok néha, de hát ebből tanul az ember. Ilyen hibák pld. idei Mátrabérc túl kevés frissítés miatti teljes görcs, vagy a 2008-as UTMB ahol túl erős tempóban kezdtem, majd nem tudtam ésszel felfogni, hogy miért állok féltávnál a 20.helyen az erős tempó ellenére…

Mely eddig elért eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Nyertem Skóciában a Felföldön, Svájcban Európa leghosszabb terepfutóversenyén háromszor, Olaszországban, a Dolomitokban szintén háromszor, és az Ultra trail Tour de Mont Blancon négyből négyszer végeztem a legjobb nyolc között.

Melyik a legkedvesebb sporttrófeád?

Az alpesi versenyeken nyert hatalmas eredeti tehén kolompok!

Hogy néz ki az idei versenynaptárad, hol és mikor fogsz még rajthoz állni?

Július végén a jubileumi Swiss Alpine maraton 75km-es távján, majd az idei év fő versenye a166km-es az Ultra trail Tour de Mont Blanc következik augusztus végén.

Milyen tanácsod adnál azon futók számára, akik most barátkoznak a terepfutással? Mire érdemes figyelni az első alkalmakkor?

Türelem, kitartás és fokozatosság. Bármi elérhető, de ne siettessük a fejlődést. Legyen meg a kellő alázat a természettel szemben és sosem várt ajándékokat kapunk majd érte cserébe. Az egészséget, a bölcsességet és a kitartást.

Köszönöm az interjút!

 

Fotók: saját fotók, és innen: http://www.flickr.com/photos/51603026@N02/sets/72157624391182018/