Nagy Őszi Futócipőteszt: ASICS 2120, a mindenre jó cipő

pen | 2007-11-15 |

„...hogy vállalnám-e, hogy tesztelem, s aztán leírom a tapasztalataimat. Hát hogy a fenébe ne, írtam vissza a választ Pennek. Hamar hozzá is jutottam a cipőhöz, fehér-fekete-piros gyönyörűség volt (most már inkább sáros-szürke), s felindultan nyalogattam a szájam szélét: micsoda nagyokat fogok én futni ebben! Gondosan kiterveltem, milyen edzéseket is akarok végezni, milyen szempontok alapján fogom vizsgálni a cipő tulajdonságait, s aztán mint modern Herkules vártam az első megpróbáltatást..."

(Részlet gyaloggalopp megírás előtt álló Hogyan vállaltam el, hogy tesztelek egy ASICS 2120-as cipőt? című önéletrajzi ihletésű meseregényéből)

I. Az ASICS 2120 próbája, hogy bevetik,
azaz öntsünk teszt a vizet a pohárba!

A tesztelni kapott cipő első ránézésre az ASICS cipők szokványos jeleit viselte magán: az ismerős sávok a felsőrész megerősítésére, a zömök, mármár áramvonalas, szemet gyönyörködtető forma és a tompítást végző gélbetét dekoratív mutatkozása a sarkaknál elsőre szimpatikussá tette a cipőt. A dekoráció funkciója mellett jól vizsgázott az a néhány pici fényvisszaverő csík is, ami a cipő oldalán és a sarokrésznél kapott helyet, növelve ezzel a futó biztonságát az autók közelében.

A mindössze 320 grammos cipő könnyű súlyát az ASICS cipőknél nem oly régen alkalmazni kezdett, a korábbiaknál könnyebb, de ugyanolyan puha és rugalmas SOLyte habosított anyagból készült köztalpnak köszönheti. Ez az anyag a korábbi verziók rugalmasságát ötvözi a könnyedséggel, a régebbi SpEVA talpanyagtól pusztán tömegében tér el, miközben minden más tulajdonságban felveszi a versenyt a régebbi cipőkkel. Miután ún. stabil cipőről van szó, a talprész belső oldalán az ASICS-nél már megszokott DUOMAX technológia (a talp többi részénél keményebb anyagú talprész) segíti az alacsonyabb lábboltozatúakat és a futás közben befelé dőlő lábúakat a helyes és kényelmes lábtartás elérésében, a talp alatt pedig masszívan húzódik végig egy rugalmas, bordázott műanyag betét, ami szintén a talp megfelelő alátámasztásában vesz részt.

A futáskor, főként a láb becsapódásakor keletkező energiákat a sarokba és ennél a modellnél a talppárna alá is beépített gélpárnácskák veszik fel és vezetik ki a talp oldalába, kímélve ezzel a talpat és főleg a sarkokat - ezáltal közvetve a boka és térd ízületeit. A talp puhaságát kompenzálja az elégségesen vastag, rugalmas és jól tapadó külső talp, ami az elrugaszkodáskor érezhető leginkább. A talp mintázata jól kapaszkodik a talajtípusok legtöbbjébe, a néhány cipőnél érezhető kipörgés érzése itt nem jelentkezik.

A futás kényelméhez mindezek mellett nagyban hozzájárul a minden szempontból tökéletesen ergonomikus kialakítás, amely egyaránt jellemzi a cipő formatervezett belsőrészét, a talphoz illeszkedő talpbetétet, a puha, de mégis határozottan erős felsőrészt. Ezen jellemzők miatt a lábhoz majdnem tökéletesen illeszkedik a cipő, egy hátránya lehet talán mindössze: a cipő első fele kissé talán túl szélesre lett tervezve, amitől a keskeny lábúak problémákkal találhatják magukat szemben, mikor szorosan szeretnék befűzni a fűzőjüket. Mindettől függetlenül azonban egy igen kényelmes, laza, illetve és dinamikus futásokra egyaránt jól használható, bitumenen és könnyebb terepen is jól tapadó, könnyű és masszív cipő lett az ASICS 2120-as, mely cipő nem csak népszerű lett az elmúlt néhány hónap alatt, de aztán nálam a teszteken is jól vizsgázott.

II. Az első lépések - az előjáték

(Figyelem! Jelen fejezet elolvasását eme sorok írója csak erős idegzetűeknek ajánlja, de azoknak nagyon! Olvasás csak saját felelősségre!)

Este van, este van, sok cipő halomba,
tetejükön egy új, fussunk hát, ezt mondja...
Bogárkám, kiscipőm - mondom én a balnak -
a futók vagy futnak, vagy pedig szavalnak.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
(családom megpukkad, annyira röhögnek)
átesek vagy négy pár futócipőn gyorsan,
"elmentem tesztelni" otthon csak ezt mondtam...

Adva volt egy pár új cipő, amit úgymond tesztelésre kaptam. Eldöntöttem, hogy állok elébe a kihívásnak, kicsavarom ezt a pár futócipőt, kizsigerelem, megpróbálom minden viszonyok között, előttem nem marad rejtve hibája. Szerdán jutottam hozzá, aznap még nem akartam gyötörni. De eljött a csütörtök, s tudtam, hogy el kell kezdeni...

---

Elállt az eső végre, itt volt az alkalom... Miután tudtam, hogy őrültségem okán jó szokásom szerint úgyis élesben próbálom ki a cipőt, gondoltam, nem árt azért felpróbálni, s néhány könnyed kilométert kocogni benne, hogy ha volna a lábbelinek valamilyen égbekiáltó bűne, azt azért tudjam. Ne két nap múlva szembesüljek azzal, hogy a két lábfejem helyett fél-fél kiló darált marhalábszár figyel az enyhén átiszaposodott zoknimban. Páros lábbal bele is ugrottam hát az akkor még az új cipők izgalmas illatát árasztó futóalkalmatosságba. Amúgy jó közepesen meghúztam a fűzőket és kinyargaltam az éjszakai országútra, hogy versenyt fussak a hullócsillagokkal, amik olyan fényesen ragyogtak, mint ahogyan az arcomon hordott fényes tekintetű szempár tündökölt akkor éjjel. Tartott ez egészen addig, míg az erdőszélen az első, esőtől lucskos lombos faág pofán nem csapott, amire a csillagok körülöttem csodálatos módon szaporodásnak indultak, bevilágítva az előttem kanyargó út legrejtettebb zugait is.

Hangos káromkodással, a hajamból akácleveleket szedegetve kezdtem tehát neki a tesztnek a sötét éjszakában.

Mit mondjak? Mintha tejszínhabbal borított rekortántetejű franciakrémesen futottam volna tiszteletkört az olimpia maratoni távú versenyének nagy fölénnyel való megnyerése után - ráadásul hátszélben. Korábbi cipőimhez képest lágyan fogtam talajt, de határozottan; eddig ez a két tulajdonság valahogyan taszította egymást. No nem teljesen, de eléggé markánsan meg tudtam különböztetni a korábbi cipőknél, hogy kemény-rugalmasan érek földet, s ez apró zötykölődéssel járt lépésenként, vagy pedig a sarokrész elnyeli a becsapódás tompa puffanását, de vele együtt elnyeli a lendület egy részét is, mintha csak süppedős vattában futnék, de legalábbis a kellemesnél magasabb porhóban. Előbbi esetben izmaimmal kellett kompenzálni a lábfejemet ért ütődés erejét, utóbbiakban pedig külön izommunka kellett ahhoz, hogy a lábam leérése után továbblendüljek. Most viszont azt éreztem, amit eddig csak egy cipőnél, nevezetesen, hogy a sarokrész, vagy ha gyorsabban iramodok neki, akkor a talppárna része is éppen annyira tompít, amennyire kényelmes. Nem ragadok bele a lépésekbe, hanem megmarad a lépések lendülete, miközben átgördülök, egészen az új elrugaszkodásig. Közhelyesen hangzik, de maga a cipő vitt előre, ugyanis azt is észrevettem, amit az eddigi ASICS cipőkön nem nagyon, vagyis, hogy a talprész mintázata kicsit agresszívabb, jobban kapaszkodik a bitumenbe. Emellett, mivel a talprész ennél a modellnél cseppet erősebbre sikeredett, mint a korábbi cipőimen, a lábfejemnek nem kellett minden kis egyenetlenséget a földön külön korrigálni apró mozdulatokkal. A lábam így stabilan állt a cipőben, minden energiát a futásra lehetett koncentrálni, oldalirányú mozgás sem nagyon volt, hála a lábbeli különböző stabilitást növelő kütyüinek. Mármár elmondhatom, hogy szinte tökéletes futómozgást tudtam felvenni, bár ezt a sötétben szerencsére senki nem látta. Ha látta volna, lehet, hogy azóta erősen nyugtatózná magát, komolyan azt gondolva, hogy a kemikáliák majd megállítják veszett röhögését, ami azóta óta tart...

Kényelmes volt. Mármint a cipő. Futottam gyorsan, lassan, sprinteltem, lementem az út mellé a kövekre, futottam magas térdemeléssel, sarokemeléssel, lábujjhegyen. A cipő vitt, én pedig így első alkalommal semmilyen olyan hibát nem észleltem, ami miatt korkedvezményes nyugdíjba kellett volna küldenem szegényt 13 perc munkaviszony után. Megnyugodva vetettem magam be a kertkapun otthon, hogy ugyanazon lendülettel belelépjek egy pofás kis sártócsába. Nesze neked, szép új cipő! De most már lássuk a medvét, milyen érzés is az, ha az embernek van egy ASICS 2120-as futócipője!

III. Bele a közepébe - 12 órás, 24 órás

Az első igazi megpróbáltatás sokkal jobban sikerült, mint vártam. Ugye dilettánsok, tapasztalatlanok és igazán őrültek szokása csak ellentmondani a törvénynek, miszerint versenyen új dolgot nem próbálunk ki - nekem azonban legfőbb szórakozásom ez, ha már megleptem egy kávéházi szegleten magam magam a vezérlő mondattal: minden körülmények között tudok futni. Így aztán a 12 órás országos bajnokságra nem is vittem másik cipőt, csak az ASICS 2120-ast.

A meglepő az volt, hogy az első néhány métertől eltekintve annyira természetesen és magabiztosan fogta körbe a lábfejemet, hogy eszembe sem jutott, hogy egy vadiúj cipellőt kellene most betörnöm. Eddig minden új cipővel ismerkedni kellett, minimum menet közben kitalálni, hogy vajon szorosabbra vagy lazábbra kellene-e fűzni, szokni kellett az addig nem tapasztalt érzéseket, hogy itt egy picit nyom, ott egy picit szűk, emitt meg mintha lötyögne... Tisztában vagyok, hogy a szerencsés találkozása a cipőnek és a lábamnak csak a véletlen műve, mégis nagyon örültem, hogy ennyire a lábamra öntötték a dolgot. Az egész 12 órában a cipővel volt a legkevesebb bajom.

A lassú futás alatt konstatáltam, hogy a korábbi ASICS cipőimhez képest a középső megtámasztás és a megerősített talpanyag a belső oldalon megnyugtatóan csendesíti el a megkergül baromfiként gágogó lúdtalpamat, s az időnként kavicsossá váló terepen pedig magabiztosan, billegés nélkül szaladtam át, a talp tehát a futás elejétől a végéig jól vizsgázott, apróbb külső behatások nem nagyon zavarták egyre fáradó lábamat. Amikor elérkeztem a bűvös határhoz, az 50 kilométerhez, újabb meglepetésként ért, hogy amit vártam az elvileg puha talpú cipőtől, az elmaradt. A puhának mondott talpú cipőimben ugyanis eddig, ha elértem a maratoni táv fölé, akkor fokozottan kezdett fáradni a lábfejem, mert puhasága folytán a cipő nem tudott megfelelő alátámasztást biztosítani a talpboltozatomnak, amitől egyszerűen fájni kezdtem. Nos, ezt most nem tapasztaltam, s miután a későbbiekben még futottam ebben a cipőben 100 kilométeres vagy annál nagyobb távokat, biztosan tudtam, hogy végre van megint egy cipőm, ami alkalmas az ultratávú futásokra, elég masszív és stabil ahhoz, hogy a lábamat kellőképp tehermentesítse. Mindemellett a megszokott kidörzsölések és hólyagok is elmaradtak a hosszú futások alkalmával, amit egyrészt a kellően puha és rugalmas felsőrésznek, másrészt a szokottnál talán kissé szélesebb kialakításnak tudtam be a lábujjaknál. Egy szó mint száz: kényelmes és megbízható viselet volt a 2120-as a hosszútávon, a lábam hálás volt érte.

Egy negatívum említhető meg csupán: mivel a bal lábfejem szélesebb egy cseppet, így mikor véletlenül túlhúztam két alkalommal is a cipőt egy-egy 100 kilométer fölötti futáson, a kislábujjam tövét csúnyám megnyomta, ami alig-alig gyógyult; ezidő alatt egyik ASICS cipőmet sem tudtam hordani.

IV. Közepes távú edzések

A futásaim legtöbbje 8 és 25 kilométer közötti edzés volt, ahol igazán megmutathatta a cipő, hogy mit tud. Kicsit szorosabban meghúzhattam a fűzőket, a tempó pedig alkalmas volt arra is, hogy a talp tapadását, a cipő viselkedését kanyarokban, kisebb nagyobb nehézségű terepen megfigyeljem. Elöljáróban azt kellett megállapítanom, hogy ez akármennyire is jó cipő, bizony nem terepcipő. A hirtelen fordulatok az erdőben vagy köves talajon nem voltak kényelmesek, ahhoz már túl puha a talpa, hogy jólesően megiramodjak lefele egy kavicsos domboldalon. A sarat, havas latyakot sem kedveli, a tapadását kicsit nedvesebb talajon úgy veszti el a cipő, mint szende szűz kalauznő az ártatlanságát a vasutasbálon.

Ezért aztán nem is próbáltam túl sokszor esőben lefutni tetszőleges hegyekről sáros kavicson. Megelégedtem a budapesti aszfaltutakkal és a csömöri terep adta kisebb kihívásokkal, beleértve a poros szántóföldet és a környéki akácossal váltakozó fenyves dombok lankáit.

Általánosan megállapítható, hogy az ASICS 2120-as cipő igen sokféle talajon és terepen jól használható, bárhogyan van befűzve, meghúzva, a lábhoz jól illeszkedik, s moderáltan extrém körülmények között is jól fogja a lábat, megakadályozva a boka túlzott oldalirányú kirándulásait. A lendületes futásoknál éreztem, hogy a sarokba-talpba rejtett rugalmas gélanyag példásan csökkenti elfogadható értékűre a becsapódások erejét, bár szó ami szó, futottam ennél puhább cipőben is, de mint fentebb említettem, az már a túl puha kategóriájába tartozott. Mondjuk, hogy optimális volt a tompítás mértéke. A talp középső részének masszív alátámasztása szintén jól vizsgázott - miután a cipő az úgynevezett "stabil" cipők csoportjába tartozott, az erősebb belső alátámasztást és annak hatását külön figyeltem. A belső talpélemnél hamar, az első futáson már hozzászoktam az enyhe lúdtalpbetét-érzésre, ami minden efféle stabil cipőnél más és más - ennél a modellnél elég határozottan érezhető volt. Ennek ellenére annyit éreztem csak, hogy a bitumenen szabályosnak érzem a lépéseimet, nem dőlöngél ki és be a lábfejem, mint némely, gyengébben megtámasztott cipőben szokott volt. Ezáltal tehát figyelhettem a gördülésre és az elrugaszkodásra, s elmondható, hogy a végén nagy megállapításokat tettem. Ez volt az első cipőm, ahol a futás különböző pici részfolyamatai a legjobban illeszkedtek egymáshoz, vagyis érthetőbben: a lépések ebben estek a legjobban. Hiányzott az az enyhén zötyögős érzés, amit korábban néha éreztem, s az edzések után a lábam kevésbé volt fáradt, mint annak előtte. Természetesen a tényszerűség kedvéért azért illik leírni, hogy ez jórészt annak is betudható, hogy a tesztelt cipő még majdnem új volt, míg a többiek minimum 500 kilométeresek, sőt, egyik már az ezret közelítette. Bár azt a problémát, vagyis hogy az új cipőmben nincs elég kilométer, szerintem hamar túlhaladtam.

Persze az életre most sem mondhatjuk, hogy fenékig rekortán, mert azért hátránnyal is találkoztam a futások alkalmával. Általában jó volt, hogy a felsőrész puhán tapad a lábfejemre és az is kényelmes volt, hogy a cipő elég széles ahhoz, hogy a lábfejem ne albán menekültcsoportként szorongjon a fűző alatt, de volt rá példa, mikor picit lazábban kötöttem be, hogy csúszkálni kezdett a lábam, vagy kanyaroknál és kövesebb terepeken mozogni éreztem a lábfejemet a cipőben. Ez főleg nagyon lendületes, nagyon gyors futásnál volt így, de igen kevésszer, s azt is orvosolni tudtam a fűző meghúzásával. Ha azonban nagyon meghúztam, akkor a lábfejem, rüsztöm gnóm formája miatt valahol már nyomni kezdett a cipő, szóval ha sokat és gyorsan akartam futni, bizony nem volt túl könnyű eltalálni, hogy kell meghúzni a cipőfűzőt... Ezt leszámítva azonban jókat rohantam.

A végső ítélet a következő lett: leginkább a bitumenen és keményebb, de egyenes erdei utakon teljesített a cipő, talpa szinte tökéletesen tapadt, puhán lehetett talajt érni, annyira puhán, hogy mármár kívántam a hosszabb, nagyon lágy füldes utak után, hogy kicsit keményebb talajra érjek. Legkevésbé a margitszigeti rekortán süppedős pályáján éreztem jónak a futócipőt; hiába: a puha talaj és a finom, habos talpanyag együtt már fárasztó volt. Ezt a cipőt kemény utakra tervezték.

V. Rövid futások bitumenen és terepen

Hátra voltak még az igazán gyors futások. A sprintek. Kicsit tartottam ezektől az edzésektől, mert az ASICS cipőkben mindig azt hiányoltam, hogy nem lehet bennük akkorákat sprintelni, hiányzik belőlük, a talprészük első részéből valami, ami más cipőkben megvan. Az igazán jó talpminta, ami tapad, a keménység, aminek segítségével ellököm magam minden lépésnél. Eddigi cipőim mindegyikét jobbnak tartottam ebben a tekintetben, mint bármelyik ASICS-emet. Ez utóbbiakat egyszerűen túl puhának, túl kényelmesnek véltem ahhoz, hogy akár álló helyzetből, akár sprintelve minden új lépésemet egy-egy kis robbanásnak érezhessem. Az ASICS kényelmes talpa egyszerűen marasztalta a lábakat minden lépésnél, a külső talpborítás pedig rendre kipörgött alólam, nem harapta a futópályát maga alatt.

Nos, most megváltozott a véleményem. Az ASICS 2120-as talpanyaga elég merev volt ahhoz, hogy a jól eltalált mintával belekapaszkodjon a talajba, s kivételesen a talpba épített gélréteg sem akadályozta a lépések dinamikus indulását. Az ellendülésekkor a talp a legvégső pillanatig tapadt a földhöz, s csak akkor hagyta el azt, mikor már én akartam, a kipörgős érzés elmaradt. A hosszabb, 4...500 méteres sprint jellegű futásoknál pedig külön hálás voltam, hogy feltalálták az eddiginél is könnyebb habos trutymót, amiből kiöntötték a cipőtalpat: igencsak könnyű a cipő és szinte alig érezni a lábon, mikor az ember nagyon fut. Sprinteltem én már olyan cipőben, ami után szinte úgy éreztem, mintha bokasúllyal szaladnék. Itt azonban könnyeden és gyorsan tudtam futni - csak jól meg kellett húzni a cipőfűzőt. Ha nem tettem, akkor a cipő picit úgy viselkedett a rohanás során, mint egy gumitalpú plüssmamusz, ami kényelmes ugyan, de futni nehéz benne. Az ember, bár tudja, hogy ez nem lehet, mégis úgy érzi, hogy mindjárt lerepül. Már csak a nyuszifej hiányzott a mamusz orráról.

VI. Összefoglalás, vég

Mindent egybevetve elmondhatom, hogy sikerült egy rendkívül jó cipőre akadnom, ami az esetek legtöbbjében kitűnőre vizsgázott, legyen szó rövid vagy hosszú futásról, terepről vagy bitumenről. Mint írtam, a sarat nem szereti, dehát melyik cipő szereti! A nagyon durva terepfutásokra sem venném fel, ahhoz túlzottan puha, viszont minden más esetre ideális cipő. Könnyű, nagyon stabil, nagyon puha cipő, de puhasága ellenére meglepő határozottságot mutat a különböző szituációkban. Olyan, mintha egyes funkciói rejtve volnának, s akkor bújnának csak elő, mikor "helyzet van". Jó folytatása a 1110-essel elkezdett cipősorozatnak, amit ugye a most is kapható 1120-as (az előző némileg módosított, talán könnyebb verziója), később a 2110-es, majd ez, az ASICS 2120-as követett. Mindegyik egy kicsit jobb az előzőnél, nálam a legutolsó viszi a pálmát hihetetlen könnyedsége és alkalmazkodóképessége miatt. (Emlékeztetőül: nagyjából ugyanez a konstrukció a 2110-es cipő, csak az még a nehezebb talpanyagból készült.)

Minden hobbifutónak ajánlható a cipő, súlya alapján már majdnem a versenycipőkhöz hasonlítható, s kiegyensúlyozott, de nem a végletekig alátámasztott talprésze miatt kényelmes viselet mindenkinek, nem csak a pronáló lábúaknak. Jól viselkedik minden távon, s különböző futók elmondása alapján bármilyen edzésen és bármilyen lábon biztosítja azt az érzést, mintha csak a futó lábára tervezték volna. Az ára már húzósabb, de ha az ember elég sok helyen nézegeti a futócipőket, akkor akár nagyon olcsón is megszerezheti, mármint az eredeti árhoz képest. Mert akciók ugyebár mindig vannak valahol, s nem ritkán 14 990 forintra is lemegy az eredetileg 29990 forintos ár, s sokszor csak attól függ, hogy drága-e vagy olcsó, hogy milyen színű a megvenni kívánt darab. A modelleken más különbség nincs is, csak a szín, abból viszont van sok... Más eltérést nem is tudtam megállapítani még a férfi - női modellek közt, gondolom, úgy döntöttek a gyártók, hogy csinálnak egy univerzálisan jó cipőt. Hát sikerült nekik. Másfél hónap alatt félezernél több kilométert nyomtunk le együtt, s barátokká lettünk. Bár most épp nem futok egy ideje, azért remélem, azok is maradunk!

-gyaloggalopp-