Egy profi "nyúl" élete - interjú Matt Scherer iramfutóval

Bozót | 2013-02-15  | 5 hozzászólás

• cimkék:
• futás, 
• 800m, 
• 400m, 
• Matt Scherer, 
• David Rudisha, 
• iramfutó, 
• pacer, 
• Nyúl, 
• atlétika 

Tweet

Matt Scherer, profi futó és nyúl, vagyis iramfutó (USA-ban rabbit-nek vagyis nyúlnak nevezik az iramfutót, Európa nagyrészén inkább pacer, vagy csak pace) A múlt évben 13 800méteres versenyen diktálta a tempót, többek közt David Rudisha 1:41.74-es rekordjához is. Két vele készült interjúból csemegéztem, csemegézzetek ti is!  

Miért és hogyan lettél nyúl?

Eugene-ben tartózkodtam és nem sikerült bejutnom a Prefontaine versenyre. Helyi futóként, engem kértek fel iramfutónak. Aztán 2009-ben döntéshelyzetbe kerültem: már két éve nem tudtam javítani az egyéni csúcsaimon és nem kerestem valami jól. El kellett döntenem, hogy befejezem a versenyzést és keresek valami rendes munkát vagy megpróbálok iramfutóként dolgozni. Kipróbáltam pár alkalommal és egész jól ment. Innen már egyenes volt az út...

Érezted úgy valaha, hogy be tudnád fejezni a versenyt a közel öngyilkos tempóban való felvezetés után? Emlékszem az 1981-es osló-i versenyre ahol Tom Bryers iramfutó nem szállt ki és megnyerte a versenyt.

Amióta néhány évvel ezelőtt főállású iramfutó lettem, másképp állok hozzá a versenyekhez. Alkalmazottként egy konkrét feladatot kell elvégeznem a versenyigazgató és az atléták részére, az a dolgom, hogy a kiiktassak változókat, levegyem a terhet az atléták válláról; ha nem kell a tempóra figyelniük és szélárnyékban futhatnak, a lényeges dolgokra tudnak koncentrálni és jobban teljesíthetnek. Ha folyton azon kéne gondolkodniuk, hogy vajon kiszállok-e majd vagy nem, azt hiszem, nem sok munkát kapnék.

Sokan feltették már ezt a kérdést és Tom Bryers-t hozták fel. Én azt gondolom, Bryers az iramfutást használta fel, hogy bejusson a versenyekre és bizonyítson, mint atléta. Én tudom, hogy a közelébe nem férhetek az elit versenyzőknek akiket felvezetek. Véleményem szerint a magam számára a 2008-as olimpiai válogató volt a nagy lehetőség és azt hiszem, a legtöbbet hoztam ki magamból. Nincs bennem kétség vagy hiányérzet a versenyző karrierem kapcsán,így nem okoz gondot időben kiszállnom a versenyekből.

Milyen a jó iramfutó?

Jól kell érzékelnie a tempót és hogy mi zajlik körülötte. Legtöbbször igyekszem 25századra pontosan megközelíteni a kért időt. Általában tudom, hogy fog lezajlani a verseny. Tehát például ha Abubaker Kaki-t segítem akkor beszélek vele vagy az edzőjével és a menedzserével, hogy mik a terveik és aszerint alakítom az enyémet.

Beszélnél az egyes atléták eltérő igényeiről?

Kaki például elmondja, milyen tempóval szeretné az első 200-at, mondjuk 24mp, aztán a második 200, mondjuk tisztán 25-re. Más futók egyenletesebb tempót kérnek. Tavaly dolgoztam David Rudisha-val New York-ban és ő elmondta, hogy 3-4 méterrel az iramfutó mögött szeret lenni.

1500méteren vagy egy mérföldön nyulazni egészen más. Számomra 1500-on az a legfontosabb, hogy ne kezdjünk túl gyorsan, ezért nem állok rögtön az élre. Olykor láthatsz rosszul felvezetett versenyeket ahol több méter távolság alakul ki a nyúl és a mezőny között. Ilyenkor sok futó azon kezd agyalni, vajon milyen tempót mennek, kövesse-e a nyulat vagy ne.

Iramfutóként mit teszel, ha azt látod, a mezőny nem megy veled? Tv-kommentátoroktól többször hallottam, hogy lassítanod kellene, majd ha felzárkóztak, újra felvenni a tempót. Vagy az a lényeg, hogy minden körülmények között megfusd a rendelt részidőket?

Ez a legnehezebb döntés amellyel szembekerülhetek és igazából nincs erre semmilyen szabály vagy szokás, a körülmények egy kicsit mindig másak. De a saját tapasztalataim alapján, illetve David Krumminacker felvételeit nézve – aki véleményem szerint a legjobb 1500-as nyúl – úgy látom, ez a helyzet teljesen elkerülhető, ha a pacer konzervatívan kezd az első 100-150méteren. Ha már a verseny elején nagyobb követési távolság alakul ki a pacer és az élén haladó futó közt, akkor a futónak kell eldöntenie, hogy mit tegyen, és ahogy az első kérdésedre válaszolva mondtam, ha a futónak ezzel kell foglalkoznia akkor a nyúl nem végzi jól a feladatát.

Én úgy szoktam, hogy a többiekkel együtt kezdek az első százegynéhány méteren és csak kb 150méternél kezdek az élre állni. Általánosságban, egy 800méteres versenyben a második vagy harmadik helyen futva érek ahhoz a ponthoz ahol aztán a mezőny élére állok és így nem alakul ki „szünet" köztem és a futók közt. Ez be szokott válni.

Ha mégis közbejön valami és a versenyzők kissé lemaradnak, két lehetőségem van: belassítok vagy haladok tovább. Az esetek többségében nem jár külön bónusz a tökéletesen pontos időért, így a mindenáron való továbbhaladás nem igazán éri meg. A cél a színvonalas verseny, akár jó időeredménnyel akár erős versengéssel, ezért ha azt látom, hogy a boly nem jön velem akkor lassítok, és ha ismét kapcsolatba kerültünk akkor próbálom magammal húzni a mezőnyt és elérni a tervezett tempót. Nem mindig sikerül, de többet nem tudok tenni.

Igen szépek az egyéni legjobbjaid, 400méteren 45.1, 800-on 1:46.1. Mesélnél arról, hogyan edzel? A gyorsaság bizonyára elengedhetetlen, hogy tartani tudd az elvárt tempókat, de vajon az edzéseid is döntően gyorsak? Milyen eszközt vagy segítséget hazsnélsz, hogy óraműpontossággal tudj futni?

Az edzőtársam Mark Wieczorek (1:45.62 az egyéni csúcsa 800méteren) így én is úgy edzek, mint egy igazi 800-as futó. Persze a versenynaptárunktól függően olykor külön is készülünk, nekem például a szezon elején is kell igen gyors edzéseket végeznem, hogy a gyors 800-as versenyeken tudjak dolgozni, ő viszont inkább ciklikus munkát végez, egy vagy két csúcsidőszakkal évente. Nekem öt hónapon át kell egyenletes teljesítményt nyújtanom, májustól szeptemberig. Ami a specifikus edzéseket illeti, gyakorlatilag minden alkalommal ezt csinálom, Marknak segítek résztávozni az általa elvárt tempóban.

Ami az eszközöket illeti, nem sok értelme volna úgy gyakorolnom az iramfutást, hogy nem vagyok egészen biztos a megfelelő tempóban. Persze az órámon is mérhetek részidőt, de a munkámban elvárják, hogy néhány tizedmásodperces pontossággal fussak, ezért a manuális mérés kockázatait elkerülve, hacsak tehetem Freelap rendszert használok. Jeladókat helyezek el a pálya elején és végén vagy bizonyos távoknál, ezek alapján méri a részidőket az órám. Ez gyakorlatilag majdnem olyan tökéletes, mint egy teljesen automatikus kamerás mérőrendszer amelyet a pályaversenyeken használnak. Igazán egyszerű a hazsnálata és nagyon pontos, 0,02másodperc pontosságú. Ennek is köszönhető, hogy mindig sikerül a megfelelő tempót futnom.

Mit csinálsz a versenyek után? Tegyük fel, futsz egy 50.50 részidőt, ami neked olyan, mint egy edzés. Edzésnek tekinted ezeket a versenyeket vagy visszamész utána a melegítőpályára és futsz néhány résztávot még? Vagy egy rövid levezetés és zuhany/frissítés után mész is tovább a következő versenyre? (gondolom ez utóbbi történt tavaly amikor egymás után New York-ban és Vancouver-ben dolgoztál)

Igen, legtöbbször a munka után még kell edzenem. Természetesen függ a pályától és egyebektől, de ideális esetben szeretek 6-10 sorozat 200méter résztávot futni az iramfutás után. Egy 50.xx vagy 1:55.xx részidő igazából nem maximális erőfeszítés, így ha épp sokat utazom és nehezen fér bele az edzés akkor a versenyeken próbálok edzeni. Tavaly például volt egy időszak amikor 4 héten belül 8 munkám volt, 5 különböző országban (3 kontinensen...), akkor kénytelen voltam egyes versenyeket edzésként használni.

Előfordul az is, hogy gyakorlatilag semmi időm nincs két munka közt. Egyszer például Kínában nyulaztam egy versenyen szombaton, aztán Arizonában hétfőn, egy másik esetben pedig New York-ban dolgoztam szombaton, másnap pedig a kanadai Vancouver-ben. Ilyenkor alkalmazkodnom kell az utazásokhoz, de általánosságban igyekszem következetes edzésmunkát folytatni a sok utazás és különféle versenyek mellett is.

Duane Solomon nemrég döntötte meg a fedettpályás amerikai csúcsot 600méteren (1:15.70) Tiéd az ötödik legjobb amerikai idő szabadtéren ugyanezen a távon (1:14.41 – olyan nagy nevek mögött mint Johnny Gray, Earl Jones, David Mack és Lee Evans). A 600méter nálunk hivatalos táv, ezért kérdem, hogyan készül az ember erre a távra? Hogy kell 600-on versenyezni? Mint a 400métert csak tovább kell kitartani? (én így csináltam)

Nehéz kérdés és talán az edzőm (Danny Mackey/Brooks) jobban meg tudná válaszolni. Én csupán egyszer futottam ezt a távot, akkor sikerült egy egész jó időt futnom, így saját tapasztalatom nem igazán van a konkrét edzésre vonatkozóan. De mint korábbi 400-as illetve 800-as futó, azt mondanám, a 600 jobban hasonlít a 800méterre edzésmunka szempontjából. Képesnek kell lenned egy gyors 400métert futni, de egy 800-as futó stílusában. Az igazi verseny 400-nál kezdődik és az utolsó 200méteren dől el. Azon az egy versenyemen úgy győztem le a kétszeres olimpikon Nick Symmonds-t, hogy egy gyors 400méter (48.7) után bírtam a végéig, de őszintén azt hiszem, hogy tízből kilencszer megverne a 800-as erejével és taktikájával. Akkor épp sikerült megcsípnem. Duane az igazi 600-as: nagyon gyors 400-on és van ereje a 800-hoz. Ha sikerül összeraknia egy jó versenyt, eltörölhetné a szabadtéri rekordot (ami most 1:12:81).

Javasolnád más futóknak is, hogy legyenek iramfutók?

Óvatos volnék ezzel. Azt gondolom, mindenki számára az elsődleges cél a versenyzés kéne legyen, azonban ha a futó eljutott oda, hogy teljes mértékben elégedett azzal amit addig elért, akkor az iramfutás egy nagyszerű lehetőség, hogy még évekkel meghosszabbítsa a karrierjét.
Én személy szerint sosem tudtam betörni a nemzetközi szintérre versenyzőként, most pedig bejárom a világot és ebből élek.

Mennyit keres egy profi iramfutó?

Átlagban 1500 dollárt keresek egy versenyen. Tavaly 23 versenyen dolgoztam.

Néhányan úgy gondolják, az iramfutók ártanak a sportnak. Mi a véleményed?

Trükkös dolog ez. Én nem látok semmi rosszat benne. A pacer segít a futóknak elérni egy konkrét időt vagy rekordot, de úgy gondolom, helye van az iramfutó nélküli versenyeknek is.

Forrás és kép: spikes-mag, speedendurance.com