Futás Dzsingisz kán földjén

A terepfutás és ökoturizmus egyedülálló keverékét kínálja az egzotikus versenyek kedvelőinek a Mongóliában évente megrendezett „Sunrise to Sunset” (Napkeltétől napnyugtáig) ultramaraton. A versenyen a rövidebb, 42 kilométeres táv akár gyalogolva is teljesíthető, a hosszabb, 100 kilométeres távon azonban már futnia kell annak, aki szintidőn belül célba szeretne érni.

 

A verseny nonprofit, a szervezők az összes bevételt a helyi természet és kultúra védelmére fordítják.

 

A résztvevők négy nappal a verseny előtt érkeznek meg Ulánbátorba, a fővárosba. Innen együtt repülnek el 700 kilométerrel északnyugatabbra a Khövsgöl-tóhoz. A hatalmas, kristálytiszta tó Mongólia édesvízkészletének 70 százalékát foglalja magában. A tóról elnevezett nemzeti parkban élő mongolok jurtákban laknak és elsősorban ló, szarvasmarha, jak és rénszarvas legeltetéssel foglalkoznak.

 

 

A tóparton, 1650 méter magasan fekszik Camp Toilogt, egy aprócska település, mely a verseny rajt- és célterülete is egyben. A résztvevőket itt szállásolják el egyszerű, de alapvető komfortokkal ellátott szállásokon. Az itt eltöltött pár nap segít a futóknak akklimatizálódni a magassághoz.

 

A verseny útvonala nagyobbrészt a tó partján halad, de táv közben azért megmásznak három hegyet is a futók: a Chichee Passt, a Khirvesteg Passt és a Jankhai Passt. Az összes szint (fel és le) 42km-en 2,255 méter, 100 km-en pedig 3,365 méter. Az útvonal legalacsonyabb pontja 1645m, legmagasabb 2300m.

 

 

A versenyen az elmúlt években két honfitársunk is részt vett, Pfliegel Bálint a 42 kilométeres távot, Takács Eszter pedig a 100 km-t teljesítette. Őket kérdeztem élményeikről.

 

Bár nem szorosan a versenyhez kapcsolódik, de érdekelne, egyáltalán hogy kerültetek Mongóliába?

E: Mindig is szerettem volna Mongóliába menni. 2005-től 2007 év végéig Kínában éltem, és onnan már nem volt olyan messze.

 

B: Balogh Attila barátomat hívta fotósnak két régi barátja: Angie Eagan és Nicolas Musy, akik a versenyt a kezdetektől szervezik, és én hozzájuk csatlakoztam. Nic futó, Angie pedig környezetvédő – a Mongolia Sunrise to Sunset így egyrészt egy gyönyörű ultramaratoni verseny, másrészt pedig magának a helyszínnek a hosszú távú környezetvédelmi megóvására tett kezdeményezés. A versenyt Mongólia északnyugati részén, a Khövsgöl (’kék vizű’) tó mellett tartják, amely egyike a világ tizenhét őstavának: a néhány millió éves tóból nyugodtan lehet mindenféle szűrőeszközök nélkül inni – már magában ez is nagy élmény.

 

Hogy hallottatok a versenyről?

E: Sanghajba éltem és ott hallottam a versenyről. A verseny rendezői is itt dolgoznak, és futottam is velük együtt jó pár versenyen. 2007 tavaszán éppen egy Kanadai maratonra készültem, de annyi jót hallottam Mongóliáról, hogy április elején visszavontam a nevezésemet, és a mongol ultramaratonra kezdtem el készülni.

 

B: Nekem igazából egy hosszabb út egyik állomása volt a verseny: egy sámánt látogattunk meg, egy hétig lovagoltunk (a vérbeli futók itt inkább a lovak mellett futottak) és ennek az útnak a végén töltöttünk itt egy hetet. Én önkéntesnek mentem és azt hiszem a verseny előtti délután döntöttem csak el, hogy indulok – akkor valahogy jó ötletnek tűnt. Én nem vagyok futó, csupán kíváncsi voltam, mennyire hosszú is az a 42 kilométer.

 

Interneten neveztetek?

E: Igen és minden rendben volt.

 

B: Úgy emlékszem félig-meddig ott. A verseny koordinátorai, Erke és Shuree mindenben segítenek.

A szervezők egy hétnapos versenycsomagot kínálnak a résztvevőknek. Ti is ezzel utaztatok a verseny helyszínére?

E: Igen, én is a hétnapos versenycsomaggal mentem. A verseny Camp Toilogt-ban van, és elég bonyolult lenne oda jutni a csoport nélkül. A 7 napos versenycsomag egyébként az akklimatizálódás miatt is nagyon fontos.

 

B: Igen, a csomaggal utaztam én is, ebben benne van az Ulánbátorból való lejutás, szállás, ennivaló, versenynevezés, stb. A csomag árából egyébként kedvezményt kapnak a korán jelentkezők és azok, akik önkéntesnek vagy pihenni jönnek. Azért mindenképpen megfontolandó egy hét lovas túra ráadásnak, ha már ide eljöttünk.

 

 

Milyen volt a szállás és az ellátás a versenyközpontban?

E: A mongóliai szokásoknak megfelelően jurtákban laktunk, ez igazán fantasztikus élmény volt. Az ellátás is nagyon jó volt, a nyugati konyha ételeit ettük, nagyon finom helyi termékekből elkészítve. Közös zuhanyzók es mellékhelységek vannak, de nagyon tiszták.

 

B: Jurtákban laktunk, hárman-négyen egyben. Nehéz leírni, hogy a nemez mennyire megnyugtató anyag, ilyen jókat életemben nem aludtam. Nyugati típusú konyha van teljes ellátással. Kulturált közös fürdők vannak, és van áram is.

 

 

Hogy sikerült az akklimatizálódás? Okozott gondot a magaslat verseny közben?

E: Nem volt gondom az akklimatizálódással, csak a 15-18. kilométereknél éreztem, hogy ritka a levegő :))

 

B: Mivel én gyakorlatilag sétáltam, ezért ilyesmit nem is érezhettem. A táv magassága 1600m és 2300m között ingadozik, ez biztos megterhelőbb egy igazi futó számára, mint a tengerszint. Amire talán még fontosabb felkészülni, az a hőingadozás – akár egy napon belül 5 és 40 fok között váltakozhat a hőmérséklet, mindenképpen érdemes réteges öltözetet vinni.

 

A verseny honlapján kötelező felszerelésként 1,5 liternyi víz, lámpa, valamint alsó-felső vízhatlan öltözet szerepel. Ezen felül mit vittetek még magatokkal?

E: Nálam volt még egy kis mogyoró, dió, szárított gyümölcs, egy pár zokni és sebtapaszok.

 

B: A kötelező felszerelésen kívül kaptunk még jegyzettömböt és sípot, hogy tudjunk kommunikálni, ha baj van, valamint hipotermia ellen egy összehajtható hőtartó kabátot és némi csokit vészhelyzetre. Ami biztos kell, az egy Camelback. Átlagosan 10km-enként lehet vizet vételezni, a legtöbb helyen van ennivaló is.

 

 

Milyen volt a frissítőállomások kínálata?

E: Volt bőven frissítő az állomásokon: sós és édes termékek, sült krumpli, gyümölcs, víz és tea.

 

B: Só, szőlőcukor, gyümölcsök és valami finom pogácsa-kalács hibrid, amire emlékszem.

 

 

Milyen volt az útvonal jelzése illetve a kapott térkép? Eltévedtetek valahol?

E: Minden nagyon jól ki volt jelölve. Ahol el lehetett tévedni, ott helyi mongol önkéntesek segítettek.

 

B: Egyszer sem tévedtem el, az út vitt magával. A szervezők gondosan megjelöltek minden helyet, ahol esetleg kétséges lenne az irány. Néhány kilométerenként lovasok álltak és vigyáztak a mezőnyre. Amíg az ember lovast látott, addig minden jó volt.

 

Melyik szakasz volt a legnehezebb illetve a legszebb?

E: Az első 42km volt nekem a nehezebb, mert egy jó pár hegyen kell fel- és lefutni. Én le voltam sérülve, ezért a lefelé futáson nagyon szenvedtem. Úgyhogy az első 42km nagyon sokat ki is vett belőlem. Az egész útvonal igazán varázslatosan szép - látni a napkeltét ezen a gyönyörű helyen egy fantasztikus élmény. Az embernek, amikor már nincs ereje, csak körül kell néznie, és feltöltődik.

 

B: Én csak a maratoni részt tudom leírni: reggel 4-kor indultunk, az első 12 km tökéletes a bemelegítésre – egy rövid erdei szakasz után a napfelkelte kísér a tóparton. Ennek ellenpontjaként a Chichee Pass jön a maga 650m-es elevációjával a következő 5 km-en, nem tudom ez egy futónak mit jelent, de én inkább nem írnám le. Utána ugyanez lefelé. Fél távnál egy nehéz szópárbajban meg kell győzni a rendezőket, hogy akkor folytatnánk, ha lehet. Ekkor jobb esetben kapunk egy lovast, aki dalokat énekel, ami igen bátorító (és felrak a lóra, ha már nem bírjuk). Ezután a Khirvesteg Pass következik, ami csak 400m felfelé, cserében viszont kidöntött fákkal átszőtt, kövekkel tarkított lápban kell navigálnunk. Ennek a tetején mindenképpen aludjunk egy fél órát, utána gyakorlatilag egy kellemes séta a maradék rész. Végig gyönyörű a táv, a legszebb rész a Chichee teteje, ahonnan be lehet látni a tavat és a környező hegyeket.

 

Voltak különleges dolgok, amire figyelni kellett verseny közben?

B: Ne féljünk a jakoktól, barátságos állatok, csak kicsit nagy a hangjuk. A medvebocsokat ne simogassunk, az anyjuk a közelben lehet (ilyen egyszer volt, de nem lett semmi baj belőle). Viccet félretéve, igazából azt hiszem Mongólia az a szerető ősi természet, amit viszontszeretnek - csodálatos és megnyugtató. Bár távolinak tűnik, az ember biztonságban és igazán otthon érzi magát. Én a tájat figyeltem végig és nehezen tudtam vele betelni. Egy nagyon hosszú, nagyon szép nap volt.

 

Hogy viszonyultak a helyi lakosok a versenyhez és a résztvevőkhöz?

E: A helyi lakosok imádtak minket, nagyon vidám, mosolygós, jószívű, és segítőkész emberek.

 

B: A maratoni távon a nyertes egy helyi favágó volt, ő már fél kilencre visszaért. Megivott egy sört és elment dolgozni, mert 9-kor kezdődött a munkaideje. Én olyan 38km-nél egy helyi asszonynál vendégeskedtem egy fél órát, megindító volt a lakásának teljes tartalma: egy kályha, két ágy és a falon a lányának az elmúlt 10 évben lévő összes rajtszáma kirakva. 2008-ban ez volt a verseny tízedik évfordulója – ez idő alatt mind a versenybe, mind a környezetvédelmi tevékenységekbe sok helyit sikerült bevonni. Bár itt ezer állatra jut csak egy ember, és a tó körül sem laknak túl sokan.

 

 

Sokak szerint ez a világ legszebb ultramaratoni futóversenye. Szerintetek?

E: Igen, a világ egyik rejtett kincse, és tényleg lélegzetelállítóan gyönyörű.

 

B: Mongólia az a hely, ahol a táj és az emberek szíve is tiszta. Ez a tisztaság az, ami felejthetetlenné és egyedivé teszik ezt a versenyt. Felemelő volt egy olyan családias közösség része lenni egy időre, akiket mind emberként mind sportemberként megismerhettem. Mindenkinek ajánlom, aki vágyik egy életre szóló élmény és sportélmény után.

 

- - - - - - - - - - - - -

 

Verseny információ

Egészségügyi ellátás: Verseny előtt kötelező az orvosi vizsgálat, a verseny alatt pedig végig elérhető az orvosi segítség.

 

Kötelező felszerelés: legalább 1,5 liternyi víz, lámpa, alsó felső vízhatlan öltözet. Amit a szervezők adnak: vízhatlan térkép, vészfelszerelés. Javasolt még: friss zoknik, váltócipő (előre küldhető), kesztyű, sapka.

 

Rajt: Mindkét táv résztvevőinek reggel 4-kor.

 

Szintidő: A szintidő 100km-re 18 óra. A megfelelő tempót a frissítőállomásokon is ellenőrzik, és a szintidőből kicsúszókat megállítják.

 

Nevezés: A hétnapos versenycsomag ára idén 1580 dollár (kb. 310.000 forint), ami magában foglalja a nevezési díj mellett az oda-vissza repülőutat Ulánbátor és a versenyhelyszín között, a szállást és a teljes ellátást. Budapestről a repülőút Ulánbátorba és vissza pedig nagyjából még egyszer ennyibe kerül.

 

A verseny honlapja: www.ultramongolia.com

 

Köszönöm Eszternek, Bálintnak és Attilának a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét!

 

Fotók: Takács Eszter és Balogh Attila