Egy álom szertefoszlik, egy másik teljesül
- cimkék:
- triatlon,
- paratriatlon,
- Monique van der Vorst,
- parasport,
- olimpia
A holland Monique van der Vorst 13 évesen kényszerült tolószékbe, de a sportolást nem hagyta abba, sőt, ekkor kapott csak rá igazán a versenyzésre. Pár év alatt sikeres kerekesszékes és handbike versenyző lett, ma már többszörös handbike maratoni világbajnok és világcsúcstartó, és két ezüstérmet is szerzett a Pekingi Paralimpián. Nagy álma, hogy 2012-ben Londonban aranyérmet nyerjen, már nem teljesülhet.
Van der Vorst már kisiskolás korában is sokat mozgott. Miután a bokája sportolás közben lépten-nyomon kificamodott, az orvosok egy műtétet javasoltak a probléma megoldására az ekkor 13 éves lánynak. A rutinműtétet követő komplikációk következtében azonban egy éven belül Van der Vorst mindkét lába lebénult. Az orvosok nem értették igazán, hogyan is történt, de előbb a műtött bal lábát, majd egy évvel később már a jobb lábát sem volt képes mozgatni. „A folyamat károsította a lábamban az izmokat, az idegeket, mindent. Családommal együtt mindent megpróbáltunk, de a lábaimat nem tudtam többé mozgatni.” – meséli Monique.
Van der Vorst a tragédia után nem sokkal rátalált új szerelmére, a handbike-ra (háromkerekű, többsebességes, kézi erővel hajtott kerékpár). Első handbike versenyén 2000-ben, 15 évesen állt rajthoz. „Visszatért az önbecsülésem. Megtanultam a korlátok helyett a lehetőségekben hinni. Nagyon hiányzott a futás, de találtam helyette mást. Önálló életet éltem, vezettem, sőt még repültem is. Jó életem volt.”
Miután sérülését a megfelelő orvosi vizsgálatokkal igazolták, Monique számára engedélyezték, hogy paralimpiai résztvevő lehessen. Handbike és kerekesszékes versenyeken indulhatott, „C” sérültségi kategóriában (azaz olyan sportolókkal együtt, akik részlegesen vagy teljesen elveszítették a végtagjaik mozgatásának képességét). A Pekingi Paralimpián két ezüstérmet szerzett hazájának, és azóta is teljes erővel folytatta az edzéseket. 2012-re, Londonra készült, ahol már aranyérmet szeretett volna nyerni.
Ez az álma azonban szertefoszlott, amikor egy másik álom teljesült: idén nyáron Monique felfedezte, hogy újra érzi a lábait. Nem sokkal később képes volt két lábra állni, ma pedig már sétálni is tud. Monique szerint a gyógyulásban szerepet játszhatott egy baleset, amit márciusban edzés közben szenvedett el. Hátulról rohant bele egy kerékpáros, miközben ő handbike-kal tekert. Monique felborult, a lábai pedig görcsbe rándultak. A baleset után még egy darabig folytatta az edzéseket, de a folyamatosan erősödő hátfájdalma miatt nem sokára kórházba kényszerült, ahol hosszadalmas rehabilitáció vette kezdetét.
Júniusban érezte először a bizsergető érzést a bal lábában. Aztán nem sokkal később a jobb lábában is. „Nem lehet ezt elmagyarázni. Elkezdtem érezni valamit a lábaimban, ott, ahol előtte nem éreztem egyáltalán semmit.” Monique számára a következő feladat a lábra állás volt. Erős karjaival kapaszkodva újra meg újra felhúzta magát, így próbálta a lábizmait erősíteni és egyensúlyérzékét fejleszteni. „Több százszor elestem, de szerencsére ekkor még nem éreztem a fájdalmat a lábaimban.” – meséli. Mikor állni már tudott, elkezdett járni tanulni. Lépésenként. Ma pedig már képes segítség nélkül sétálni.
A gyógyulást az orvosok nem nagyon tudják megmagyarázni. Azt sem tudják megerősíteni, hogy a baleset vajon tényleg szerepet játszott-e a folyamatban. Az AP-nek nyilatkozó szakértők szerint nagyon-nagyon ritkán valóban előfordul, hogy egy lebénult beteg újra képessé válik végtagjai mozgatására. És egy Monique-hoz hasonló sportos szervezetnek ilyen esetben kétségtelenül jobbak az esélyei a teljes gyógyulásra.
Monique életét az utóbbi tíz évben a sport határozta meg, a versenyzés igazi szenvedélyévé vált. Most, hogy élete fenekestül felfordult, új célokat kell találnia. 2009-ben Hawaiion a mozgássérült női versenyzők között elsőként ért célba, 11 óra 10 perces idővel. Bár futni még nem tud, de álmodni már igen: szeretné az ép sportolók között versenyezve is teljesíteni az ironmant.
Forrás és kép: http://www.iol.co.za
Kép: http://www.moniquevandervorst.com/
Hasonló cikkek
Immár két keréken versenyez a volt handbike-os
Triatlon - Boronkay Péter világkupa bronzérme
Triatlon és paratriatlon EB Genfben magyar résztvevőkkel
Paratriatlon - Boronkay Péter második lett Ausztráliában
13 hozzászólás
Még mindig bizsereg a hátam. Csodák pedig nincsenek ........... mostanáig! Szurkolok neki! Nagyon!
pont hogy nem istennek hanem saját magának köszönheti...a kitartásának és az erejének...
ha bánatában napi 1 liter szeszt megiszik isten fejre is álllhatott volna:P
En mint Istenhivo megkoszonom az ekkora csodat Istennek. Es mi ugy hisszuk, hogy a kitartas, ero is Isten kegyelmebol van! En pl tiszteletben tartom, hogy te ebben nem hiszel. Te is tobb tisztelettel reagalhatnal egy vallasos ember megjegyzesere, hiszen az ilyen esemeny nekunk pl szent dolog.
A cikk olvasása közben kijött a könny a szememből! Én teljesen optimista ember vagyok, de a pesszimistáknak ajánlanám elolvasni a cikket! Hajrá Monique!!!
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét 1
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
:) Úgy látszik, hogy aki igent mond az Életre, arra az Élet is igent mond. ;)