Görög Veronika az Ultrabalatonról

pen | 2010-06-22  | 11 hozzászólás

• cimkék:
• Ultrabalaton, 
• ultrafutás, 
• futás, 
• Görög Veronika, 
• interjú 

Tweet

A hétvégén immár negyedik alkalommal rendezték meg a 212 km-es Ultrabalaton futóversenyt, ahol az egyéni futók számára a verseny szintideje 32 óra volt. Az idei 100 kilométeres futás országos bajnoka, Görög Veronika 23:35:43-as idővel, hatalmas pályacsúccsal nyerte meg a női egyéni versenyt. Őt kértem meg, meséljen kicsit a versenyről.

- Milyen edzésekkel készültél az Ultrabalatonra?

Erre mindig az edzésnaplómat szoktam belinkelni, ami ugye publikus, csak be kell regisztálni hozzátok. ;)

De röviden, szavakkal összefoglalva: könnyű, kellemes futásokkal. Viszonylag sok szinttel (Törökbálint, Érd, Budaörs, terepfutások), heti kb 100km-es átlaggal. Igyekeztem lehetőleg mindig élvezni a futást, mert számomra ez az elsődleges.

- Volt előzetes időterved?

Nem, bár Wermescher Ildi 2008-as időeredménye eléggé vonzott. De mivel nem futottam még ennyit, nem tudtam, hogy mi vár majd rám. Emiatt igazán nem is kalkulálhattam semmivel,előbb meg kellett tapasztalnom, hogy hogyan reagál a testem-lelkem egy ilyen irdatlan nagy távra. A 32 órás szintidő mindenképp bíztatott, mert még sok belegyaloglással is megugorhatónak tűnt, ami szerintem sokunkat megnyugtatott.

- Kik voltak a segítőid?

A versenyen ketten kísértek kerékpárral: Tigyi Árpád a vőlegényem (Tihany-Keszthely, Zamárdi-Tihany), és édesapám Görög Gábor (Keszthely-Zamárdi). Keszthelyi barátnőm (Varga-Kiss Zsófia) kísért volna éjszaka, de sajnos egy komoly vírus támadta meg pont aznap este. De távolról így is bátorított.

Edzéseken főleg Druskó Zsófiával (drzso) készültem, de lényegében az egész edzesonline-os közösség is hozzájárult a lelkesedésem megtartásához. :)

- Emlékszel még, milyen gondolatok forogtak a fejedben a rajtnál?

:) Nem sok mindenre gondoltam. Nem mertem belegondolni az egészbe. Nyomasztott is nagyon a nagy táv. Inkább csak vártam a rajtot, figyeltem az embereket, üldögéltem.

- Mesélj kicsit a versenyről, hogy bírtad, hol volt a legnehezebb, hogy sikerült átlendülni rajta?

Hát ide meg a blogom linkjét raknám, ott ezeket részletezem igazán. :)

Röviden talán annyi, hogy sajnos 20-100km-ig nem esett jól a futás, be volt állva a lábam, de más bajom nem volt. Fonyódon Galopp és Krisz a vajas-sajtos-paradicsomos kenyér meg a sorompó (= Isten gondviselése) segített át ezen a számomra nagy holtponton.

Innen kb 160-170-ig egészen kibírható volt. Utána a célig kemény holtpont, küzdés. Árpi itt rengeteget segített.

- Hatalmas új pályacsúcsot futottál – mikor gondoltad először, hogy ez sikerülni fog?

Erre igazából nem koncentráltam. Galopp említette, hogy ez esetleg lelkesíthetne, mikor látta nyüglődésemet. Talán Füred környékén valahol mélyen bennem volt, hogy ha ezt folytatom, meglehet a 24 óra. De igazán az utolsó szakaszon már bőven Tihanyban - amikor megszólalt a harang, ami a fél 10-et jelezte - tudatosodott bennem, hogy ez akkor most már bizonyosan 24 órán belül lesz.

- A célban fájlaltad az Achillesedet. Most hogy van?

A bal bokám elég durván bedagadt, de jegeltük, meg kenegettük, és mára már leapadt (kedd). Már csak kicsit sántítok gyaloglás közben. :) Igazán a következő futásomkor fog szerintem kiderülni, hogy hogy is van a lábam, de az még nem ma lesz. :)

- Most gondolom, pihenni fogsz egy darabig.. (?)

Igen, bár érdekes módon már hétfőn kedvem lett volna futni, ma meg még inkább kedvem van. De meg kell várnom, míg a testem rendbe jön.

- Megvan már a következő célverseny?

Hát idénre (ha a testem is úgy akarja) még terveztem egy 12 órás futást Almádiban, meg talán a 100km-es VB-t.

- Jövőre megint Ultrabalaton? :o)

Jövőre más terveim vannak, amik nem annyira futással kapcsolatosak. :) Amúgy ha ezen más terveim késlekednének, akkor is inkább a Békéscsaba-Aradra szeretnék elmenni, mivel annak a versenynek még jövök egy revanssal, ugyanis tavaly feladtam. :)

- Gratulálunk a győzelemhez és a pályacsúcshoz is!

Köszönöm szépen!

Vera edzésnaplója (csak bejelentkezett felhasználók látják)
Vera blogja