Szóval, hogy ki miért tart kutyát, az nagyon széles spektrumú lehet. Azt azonban leszögezhetjük, hogy nagyon sokan azért választanak kutyát, hogy az majd megmozgatja őket. A rendszeres séta, mozgás elengedhetetlen a kutyatartók számára. Ez felelősség mindenki számára alapkövetelmény, aki maga mellé vesz egy négylábút.
Viszont, ha már úgyis ott van a blöki, miért ne lehetne vele együtt sportolni, kirándulni?
Számtalan lehetőség van arra, hogy amíg mi hódolunk szenvedélyünknek, addig kutyánk se unatkozzon otthon.
Meg kell ragadni a lehetőséget, hogy összekössük az időt a mi és kedvencünk trenírozására. Ki-ki vérmérséklete szerint fusson, biciklizzen, rollerezzen, de ha mi viszonylagos passzivitásban szeretnénk maradni, akkor válasszuk a játékos agility-t vagy a kalandos campagne-ot.

Amiről viszont kiemelt figyelemmel szeretnék foglalkozni, az a kutyás sportok egyik nagy kedvence, a canicross. Vannak alapvető szabályok, amit ha versenyen szeretnénk indulni be kell tartani. Gazdi és kedvence végig, minimum póráz kapcsolatban kell, hogy legyenek. A legideálisabb a rugalmas póráz, ami hevederen van rögzítve a gazdira, a kutyuson pedig hám van, ami szépen elosztja a terhelést a kutya testén nem úgy, mint a nyakörv. Fontos a hám, mert az ügyes és megfelelően nagy testű kutya rengeteget segít a gazdának abban, hogy húzza őt. A jól össze szokott páros kétlábú tagját sokkal nagyobb sebességű futással tudja segíteni, mint amire az önmagától képes lenne.
Ez a fajta versenysport Magyarországon még „palotapincsi" méretben van jelen, de népszerűsége egyre növekszik, hála a Magyar Canicross Sportegyesületnek, akik versenyeket szerveznek.



Tőlünk Nyugatabbra lévő országokban már nagy múltú sportegyesületek foglalkoznak canicross versenyek szervezésével és lebonyolításával, melyeken a francia buldogtól a bernáthegyiig minden kutyafajtával, vagy akár keverék kutyával, rajthoz állnak versenyzők olyan létszámban, mint idehaza egy-egy futónapon, szinte tömegsport jelleget ölt az esemény.

A kutyafáját! Nem kell mindenkinek versenyezni ahhoz, hogy jól érezze magát. Egyszerűen csak akassza le a pórázt és kocogjanak együtt.

Minden kezdet nehéz és nem mindegy, hogy a gazdinak mikor jön meg az ihlete a közös sportolásra. Célirányosan választ fajtát az adott irányultságának megfelelően. Avagy hozott anyagból dolgozik és a már meglévő négylábút állítja hadrendbe. Talán itt sokkal jobban kell vigyázni a kedvencre, nehogy túlterheljük az addig csak a suton henyélő tappancsost. Kezdetben csak kocogás séta váltogatásával kezdjünk, aztán később a kocogás hosszát növelve a séta háttérbe szorításával elérjük a folyamatos futást, ahol aztán annak idejét folyamatosan növelve lehet egy magasabb szintre eljutni. Csak a legvégén emeljünk az intenzitáson, amikor nem csak a gazdi miatt fut a kutyus, hanem valóban képes rá. A hűséges négylábú képes csak a gazdi kedvéért futni, túlerőltetni magát, mint egy parancs teljesítése végett. Őket kezdetben semmiképpen ne futtassuk kerékpárral! Csak annyit és úgy, ahogy mi is bírunk.



Akik már rendelkeznek futó múlttal és szeretnének kutyatartóvá válni, azoknak könnyebb dolguk van. Ők figyelembe vehetik a saját adottságukat és a tartásra vonatkozó lehetőségeiket, mind méretben, mind fajtában. Nekem az a megállapításom, hogy ha csak edzőpartnere van szükségünk- a szélsőségektől eltekintve- bármelyik kutya alkalmas rá. Magam például egy Cocker spániellel futok már négy éve, aki a kezdetektől fogva nagyon lelkes és kitartó sporttárs. Sok mindenről nem érdemes vitatkozni és tanácsot adni, ilyen a fajtaválasztás is, ezt mindenki maga kell, hogy eldöntse. Kedvencünket, azonban ne fogjuk be túl fiatalon a sportolásba. Ha fokozatosan szokik hozzá a futáshoz, akkor különösebb megerőltetés, fáradtság nélkül képes egy-másfél óra alatt 15-20 kilométert futni. Aranyszabály, hogy az ebet naponta alaposan meg kell mozgatni, de nem szabad túlterhelni. Főleg hathónapos kora előtt bánjunk csínján futtatásával nem szabad további futásra kényszeríteni, ha látjuk, hogy elfárad, nem akar önszántából tovább menni.

Azt a tempót, amire egy ember képes hosszútávon, az az állatoknál nem számít túl gyorsnak és ezért nem is fáradnak el olyannyira, mint a kedves gazdi. Sőt a lelkes négylábúak sokkal többet futnak gazdáiknál, mert ők nem vágják le a kanyarok íveit, és oly sokszor mennek az orruk után, amíg mi a túlélésért küzdünk. Ez azonban csak akkor igaz, ha kutyánk van annyira megbízható, hogy póráz nélkül is magunkkal vihetjük akkor sem jelent veszélyt a környezetre, emberre-állatra és mindamellett hívó szóra visszajön. Ezért csak azokkal a kutyákkal fussunk, akikben teljesülnek az engedelmességi parancsok végrehajtása. Senki sem szeretné, hogy kedvence egy csalogató szag miatt eltévelyedjen, esetleg vadászok áldozatává, váljon. Külterületen, szabadon mozgó kutyákat a vadászok veszélyesnek tarthatják és rossz esetben le is lőhetik őket. Én már számtalan figyelmeztetést kaptam Tőlük, hogy ez nagyvadas terület, lelőhetik a marcona fehér spánielemet. Nem hangzik túl biztatóan, ezért valóban körültekintően kell mérlegelni a helyzethez mérten.



Az időjárási tényezők nem túlzottan befolyásoló tényezők a mozgás szempontjából, így csak a gazdi elvetemültségén múlik kimennek-e a szabadba mozogni. Persze nem ész nélkül. Kellő figyelmet kell arra fordítani, ha nagy meleg van, akkor ne csak magunknak vigyünk vizet, hanem sporttársunknak is. De ha olyan helyen futunk, ahol kutyánk tud inni patakból, akkor ettől eltekinthetünk. Ennivalóra nincsen szükségük, ne is etessük, és indulás előtt se tömjük meg őket. A legjobb akár az embereknél, a legalább két órával a főétkezés után elkezdeni az edzést.

Nyáron kicsit körültekintőbbeknek kell lennünk, jobban figyeljük kutyánk mozgását az erős napsütésben, hőségben ne futtassuk. Inkább kora reggel késő délután menjünk velük futni, leginkább fás, árnyékos helyen. Vegyük figyelembe, hogy Ők nem tudnak a bőrfelszínen párologtatni.

Télen annyival egyszerűbb a helyzet, hogy vastagabb bundát tudnak növeszteni, és mi pedig kalóriadúsabb táplálással tudjuk ellenállóvá tenni őket a hideg ellen. Hóban, jeges, fagyott talajon a mancsba és karmok közé beszorulhat a fagyott olvadék, ezért ezt télen is ápolni kell az arra hajlamos kutyáknál. Hóban feltétlenül érdemes kimenni futni, mert rettentően tudják élvezni a kutyák, ugrálnak, hemperegnek benne. Én a fehér kutyámat szinte nem is látom csak a rajtalévő barna foltokat látom mozogni.



Az esőre már nem árt jobban odafigyelni. Ilyenkor ne tartson hosszú ideig az edzés. Utána feltétlenül töröljük át valami jó nedvszívó anyaggal a szőrös bekecsüket, lehetőleg kinti kutyák esetében engedjük, hogy száraz meleg helyen pihenjen egy keveset mielőtt a kuckójába vonulna. A háza is széltől nedvességtől mentes legyen, ahol kényelmesen és nyugodtan vissza tud vonulni a siserehadtól, családunktól. Helye sima felületű nem túl puha, de könnyen tisztítható legyen. Ha van neki kellő mennyiségű vacoknak szolgáló anyag, akkor nem kell tartanunk attól, hogy fáznának. Nagyon jól be tudják fűteni maguknak a kuckójukat. Ne is akarjunk művi úton segédkezni, csak a természetes ellenállásukat szüntetnénk meg ezzel, amit a természet olyan jól meg kreált nekik.

Gondoskodásunk inkább abban merüljön ki, hogy gyakran foglalkozzunk bundájuk ápolásával az állatorvoshoz kellő rendszerességgel elvigyük, oltásaikat, a féregtelenítést megkapják. Rendszeresen mozgó kutyák karomvágása felesleges, mert folyamatosan koptatják. Kutyakozmetikust is időnként érdemes beiktatni, ha nem is a klasszikus szépészeti beavatkozások miatt, hanem a funkcionális probléma megoldása végett. Lehet, hogy a fajta jellegzetessége bánja, de ha nem járunk kiállításra, érdemesebb sportos könnyen ápolható frizurát választani, amibe nem tapadnak meg annyira a szúrós-bolyhos növények. A sáros kosz is hamarabb lepereg így róluk. Az én kutyám arisztokratikus angol lordságát merőben meghazudtoló módon egyetlen pocsolyát, dágványt sem hagyna ki, így megnehezíti a felismerését, amikor hazaérünk. Nem is nagyon örülnek így nekünk, főleg nem, amikor nagy vadász módjára rejtőzködő szagot vesz magára, meghemperegve egyéb állatok hátrahagyott melléktermékeiben.

De hát ez adja a meg természet igazi velejét, amiért oly hálás lesz nekünk kedvencünk, mi pedig egy igazi sporttárs feltétel nélkül szeretetét nyerjük el ez által, aki elkísér minket bármikor, bárhová.



Minden felelős állattartónak és leendő állattartónak csak egy igazi klasszikust szeretnék zárásként idézni, Garfield szavait: „szeress, etess, légy hűséges"

Szerző: Szabó Tamás - X2S Team-Kona, www.3x2s.hu
Képek: Szabó Tamás