Őszi futócipő teszt: Nike Air Pegasus + 25

pen | 2008-11-25  | 5 hozzászólás

• cimkék:
• futócipő, 
• Nike Air Pegasus, 
• nike, 
• pegazus, 
• teszt 

Tweet

Nemrég írtunk arról, hogy a Nike Pegasus cipője immár 25 éve a piacon van. Most következzen ennek a modellnek, egészen pontosan a Nike Air Pegasus+ 25-ös cipőnek a teszt beszámolója, Katka tollából.

Kaptam tesztelésre egy cipőt! Mikor megláttam a hírt a honlapon azonnal elkezdtem telefonálni a családnak és elújságoltam a hírt minden szembejövő érdeklődő kollégának. Persze ők sokkal kevésbé lelkesedtek, de azért megértően viselkedtek velem:))

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy nagy cipőnyűvő vagyok. Másfél év alatt, mióta elkezdtem futni, 4 pár cipőt használtam. Az első egy olcsó Hervis saját márka volt, ezt talpának elkopása miatt 3 hónap múlva visszavittem. A második egy teljesen alap, szinte csillapításmentes Adidas: ez még mindig megvan, ebben futottam első félmaratonom. Ez kényelmes, strapabíró, csak igazából nem való hosszabb távokra. Harmadszorra leértékelésben vettem egy felsőkategóriájú Kalenjit, de ezzel is úgy jártam, mint az elsővel, csak ennek 4 hónapig tartott ki a kopóréteg a talpán. Becseréltem így hát egy terepcipőre:)) Születésnapomra kaptam egy Asics Gel Mohawkot, mindezidáig a számomra legkedvesebb darabot, de 700 km után sajnálattal ez is levetette sarka külső részénél a fekete ellenállást. Azóta beszereztem az utódját is (Asics Gel Blackhawk), de erről még nem tudok sokat mondani, mindössze 70 km van benne, de az biztos, hogy egyelőre összeférhetetlen a kislábujjammal és a bal belső talpélemmel és renitensen állandóan vízhólyagot varázsol rá 5 km-nél hosszabb futások alkalmával.

Ilyen előélettel vágtam neki a tesztelésnek, és már nagyon vártam, hogy kielemezhessem egy igazi profi futócipő tulajdonságait (profi cipőben még ugyanis sosem futottam) és összevethessem korábbi tapasztalataimmal. Vajon egy ilyen drága, rendszeresen igénybevételre tervezett futócipő tényleg annyival jobb és tényleg annyival többet jelent, mint amennyit az ára sejtet?

A CIPŐ
Nike Air Pegasus+ 25
A Nike egyik sikermodellje, immár 25 éve a piacon. Jól párnázott edzőcipő, elsősorban semleges stílusú futók számára ajánlott. Én egy 40-es méretűt választottam.

Fontosabb technológiai jellemzők:
- Új, kifejezetten Nike+ technológiához kifejlesztett, teljes talp alatt végigfutó Nike Air légbetét.
- Rideliner memóriahab, amelybe a talp beágyazódva, személyre szabott illeszkedést nyújt.
- Speciálisan nők számára kifejlesztett lábboltozat alatti merevítés, mely kellő tartást biztosít, miközben segíti a láb természetes stabilizáló mechanizmusát.
- Kifejezetten a női biomechanikához tervezett, erősen lekerekített becsapódási zóna a finomabb talajfogás érdekében.
- Minimális, csupán a stratégiailag fontos pontokon elhelyezett erősítések a felsőrészen a súlycsökkentés érdekében.
- Könnyített, környezetbarát gumi külsőtalp a legjobban igénybevett sarok részen tartós BRS 1000 karbongumival kiegészÍtve.

Tulajdonságok:
- Párnázottság: 4 /5
- Stabilitás: 3 / 5
- Könnyű felépítés: 4 / 5; 272 gramm
- Nike+ kompatibilitás
- Ár: 26.990 Ft
Forrás: http://www.futocenter.hu/extra/kollekcio.php


A TESZTELŐ
171 cm magas vagyok és 59-60 kg a testtömegem. Úgy fél évvel ezelőtt az Adidas footscan azt mutatta, hogy a kismértékű lúdtalpam ellenére a semleges stílusú cipőket ajánlott használnom. Ezzel együtt minden cipőt a sarkánál kifelé taposom és a talpát hamar leamortizálom:))

A CIPŐ ÁTVÉTELE
Szeptember 6-án a félmaraton előtti szombaton kaphattam meg a margitszigeti napközis táborban sátort ütött Nike tesztpultnál. Azt láttam, hogy ebből már nem lesz teljesen új cipő, mert az én méretemből volt bőven a raktáron. Szerencsére ellen tudtam állni a kísértésnek és Penék rábeszélésének, így a 41-es helyett maradtam mégiscsak a 40-es méretűnél (a lábam 38-as), ami így, többszöri használat után sem bizonyul egyáltalán kicsinek, sőt!



Többszöri, szó szerinti, nekiiramodás után sikerült eldöntenem, hogy melyik méretet választom és egy tényleg alig párszor használt (az orrán látszott némi piszkolódás és gyűrődés, meg persze a talpán, de kopás, deformitás nem volt látható rajta) Nike futócipő tesztelőjévé váltam. Így megvolt egyben a verseny előtti átmozgatás is, a félmaraton előtt így arra sem kellett gondolnom már. A NIKE 21,1 km-ét az összeszokási idő rövidsége miatt, stílszerűen:)), nem ebben a cipőben, hanem a kopott talpú Asicsemben futottam.

A TESZT
A cipőt hazatérés után vettem alaposan szemügyre. Mit tagadjam, nagyon szép. Visszafogott, ízléses és harmonikus, eddig a legszebb futócipőm. Persze ennek is megvan az a rossz tulajdonsága, mint majdnem az összes női futócipőnek (a terepcipők kivételével), hogy hófehér. A színe maximum egy hétig tart rendszeres használat mellett, utána mindennémű tisztítási kísérletnek ellenállva marad a piszkossárgás-szürkés alapszín. Mindenestre újonnan, először felpróbálva csak ámultam rajta, hogy milyen jól is néz ki ez a cipő.

A belső eldolgozása nagyon szép, sehol egy nyomó varrat vagy bármi kiálló zavaró tényező, a nyelve pedig párnázott, az eddigiekhez képest kifejezetten vastag.

Felhúzva nagyon kényelmes, sehol nem szorít, nem nyom, kicsit talán túlzottan is puha. Elsőre, ami furcsa volt, és a próbálásnál is feltűnt, hogy eléggé széles a lábfeje. Az én lábam szerintem teljesen átlagos, se nem túl keskeny vagy széles, de ez a cipő egyáltalán nem fogja a lábfejem. A lábujjaim szabadon mozgolódnak jobbra és balra akár az egész lábfejjel együtt. Ezen az érzésen a szorosabbra kötéssel sem tudtam változtatni. Nem volt rossz érzés, csak szokatlan. Úgy voltam vele, használat közben majd kiderül, hogy okoz-e ez problémát a későbbiekben.




A tesztelési időszak sajnos nem éppen úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Szeptemberben a terv szerint elkezdtem a tesztelést, de második héten egy hosszabb futás alkalmával összeszedtem valami sérülést. Az Achilles melletti területről induló fájdalommal nem tudtam mit kezdeni, csak pihentetéssel javult és több, mint másfél hónapba telt, mire nagyjából elcsitult annyira, hogy újra tudjam élvezni a futást. Ezért a tesztelési időszakot két szakaszra osztottam: egy szeptemberi 85 km-es és egy novemberi 70 km-es fázisra.


2. EDZÉS TAPASZTALATOK
1. TESZTFUTÁS
2008.09.08. Táv: 10,7 km Időtartam: 00:57:00 Terep: száraz aszfalt, kevés földút

A félmaraton után másnap, tőlem szokatlan módon estefelé, elindultam az első tesztre. Gyönyörű napos időben gyenge szél lengedezett, 25 C fokot mutatott a hőmérő, ideális egy kis levezető futáshoz.

Az első párszáz méteren, ami leginkább új volt érzésre a többi cipőmhöz képest, az a Nike könnyű súlya. Alig éreztem, hogy valami lenne a lábamon. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy sehol nem nyomott, még csak nem is éreztem, hogy hol van rajtam a cipő, mintha hozzám sem érne. A másik feltűnő tulajdonsága a talpának a puhasága volt. Ezt is teljesen újdonságként éltem meg. Az eddigi cipőim sokkal keményebbek és pattogósabbak voltak.
A futás annyira egyébként nem esett jól, nem szoktam én délután futni, akárhányszor próbáltam sosem volt igazán jó élmény. Most a tetejében jól el is fáradtam:)) De közben nem erre koncentráltam, hanem a cipőben gyönyörködtem, és utána elégedetten nyugtáztam, hogy nincs újabb vízhólyagom:))

2. TESZTFUTÁS
2008.09.10. Táv: 14,05 km Időtartam: 1:14:40 Terep: száraz aszfalt, kevés földút

Az előző kör meghosszabbításaként a bicikliúton elindultam megnézi Sződligeten a jachtkikötőt. Szerencsére sikerült reggel időben felkelnem, így a szokásos műszakomban mehettem ki a futóterepre.

A bicikliúton sok kihívással nem kell szembenézni a futócipőnek az aszfalt csillapításán kívül, így volt alkalmam megfigyelni viselkedését ebben a 75 percben. Még mindig nagyon könnyű és puha, és még mindig játszadoznak a lábujjaim egymással futás közben:)) Kipróbáltam magamhoz képest többféle futóstílust is (kisebb-nagyobb lépések, vagy a tanácsokat megtartva arra is próbáltam figyelni, hogy jobban hátulról indítsam a mozgást), de a cipő mindig egyformán teljesített. Vagyis nem nyomott, nem fájt, nem fakasztott vízhólyagot. És ismét jól elfáradtam. Ez az egy, ami kicsit furcsa volt: miért fáradok én el ennyire, amikor a szokott köreimen a szokott időket futom?

A 3. tesztfutáson ismét a10,7 km-es távot választottam, időben 15 másodperccel jobb, de az érzések hasonlók.



4. TESZTFUTÁS
2008.09.12. Táv: 5,8 km Időtartam: 00:29:20 Terep: száraz aszfalt, kevés földút

A hét végére a maratoni felkészülés jegyében egy hosszabb távot terveztem (valahol 36-38 km környékén, ezt még nem mertem bevállalni a tesztcipőben), így úgy döntöttem, hogy hétközben már csak egy rövidebbet futok. Ez az 5,8 km-es kör a városban vezet végig, a bicikliúton haladva, majd arról leágazva megkerülöm a horgásztavat (a tó körül turistaösvény jellegű út vezet), majd a Ligetből kiérve a bicikliúton vissza a kiindulóhelyhez. Ez az a táv, amit akkor szoktam futni, ha végképp elaludtam reggel és nincs másra időm, vagy ha kímélő időszakban vagyok. Alkalmas lenne résztávozásra is, de én azt az edzésfajtát nem szeretem:)) Mégis összességében itt szoktam a magamhoz képest tempósabb köröket futni.

Visszatérve az edzéshez, azt hiszem most minden más helyett arra koncentráltam, hogy 30 percen belüli időt fussak. És ez sikerült ebben a cipőben is, és ez volt a lényeg. Könnyű volt és puha és hozta az elvárt tempót.
Négy tesztfutás után sehol nem nyom, nem tör vagy horzsol és vízhólyagnak semmi jele.



A leírt futások után még jött két 10,7 km-es kör. Alkalmam volt kipróbálni csepergő esőben, nedves aszfalton is. Bármilyen cipő van is rajtam, sosem szalasztom el az alkalmat arra, hogy kipróbálhassam, hogy vajon csúszkálok-e még a bicikliút felfestésén. Eddig az összes cipőm csúszott rajta, és most sem volt ez másként, ezt a fényes, sikamlós festéket ajánlott elkerülni nedves időben, mert tud egy-két furcsa mozdulatot eredményezni. Egyébként a nedves aszfalt festékmentes részein megfelelően kapaszkodott, nem csúszott, nem akart kimászni alólam.

5. TESZTFUTÁS
2008.09.20. Táv: 22,6 km Időtartam: 2:08:15 Terep: száraz aszfalt, minimális földút

Maraton előtt két héttel gondoltam még futok egy hosszút, azután már csak rövidebbeket terveztem. Hát, nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan én elgondoltam, nem tudtam, hogy ez a futásom némileg vízválasztó lesz.

A futás első kétharmadával nem volt semmi gond: a szokott pályán, a szokásos időtől egy-két perccel elmaradva ugyan, de szép időben, jó hangulatban haladtam. Minden rendben volt kb. a 15. km-ig, amikor elkezdtem érezni a külső lábszáraimat. Azt hittem múló fájdalom, de sajnos kitartott és hazáig csak egyre rosszabb lett. Az utolsó 6 km elég kínlódásosra sikerült, ez jócskán meglátszik a tempón is, de mindenképpen teljesíteni akartam aznap a kitűzött távot. Hogy mi volt a fájdalom oka, pontosan nem tudom ma sem. Mindenesetre nagyon rosszkor jött, a maraton előtt két héttel, nem túl ideális. Bár akkor még úgy voltam vele, hogy két hét sok idő, de a pihentetések, a kenegetés, tornáztatás ellenére csak a jobboldali részről sikerült elűznöm a fájdalmat. A baloldalom egészen a sarokcsont mellől sugárzott fel és terhelés esetén a térdemet sem kímélte. Jól meg is szenvedtem emiatt a maratont, féltávon minden nyavalya egyszerre tört elő, volt vagy 6-7 km-nyi fájdalmas, erőltetett menet.

Maraton után nem is nagyon erőltettem a futást, mindenképpen ki akartam kúrálni magam, hogy újból fájdalom és előítéletek nélkül tesztelhessek. Így aztán egész októberben összesen futottam 124 km-t és nem is teszteltem egyáltalán.

November elején érett meg a helyzet az újbóli nekirugaszkodásra, úgy éreztem ismét alkalmas vagyok az előzményeket és a korábbi sérülést figyelmen kívül hagyva, elfogulatlanul folytatni a tesztfutásokat. Kapóra jött, hogy pár napig kis helyváltoztatással éltünk és a pihenőidőt jól kihasználva új terepeket meghódítva tesztelhettem szépséges cipőimet.

6. TESZTFUTÁS
2008.11.09. Táv: 11 km Időtartam: 1:00:50 Terep: Hévíz: aszfalt, térkő burkolat, erdei út és puha tűlevélszőnyeg

Ez a futás nagyon jólesett. Semmi kivetnivalót nem találtam a cipőben: minden terepen jól kapaszkodott, puha volt és kényelmes, úgy viselkedett, ahogyan szerettem volna. Különösen az erdei utakon élveztem a puha talajfogást, a tűlevélszőnyeg pluszban még rugalmasságot is adott, nagyon kellemes kis futássá sikeredett összességében. Próbáltam meredek emelkedőkön és lejtőkön is, de mindenhol elégedett voltam vele. Mostanra megszoktam azt is, hogy a lábujjaim szabadon mozgolódnak benne, és hogy nem simul olyan szorosan a lábfejemre, mint a korábbi cipőim.



7. TESZTFUTÁS
2008.11.10. Táv: 11 km Időtartam: 1:00:22 Terep: Sárvár: térkő burkolat, erdei út, füves talaj, aprókavicsos út

Hévíz után másnap Sárváron folytattam a tesztelést. Nagyon kellemes helyszínt találtam: a fürdő mögötti területen egy horgásztó-rendszer helyezkedik el, oda pedig szépen kiépített, térkőburkolatos bicikliút vezet. A szállásról kilépve kb. 6 perc futással a bicikliúton jutottam el a tavakig, ahol már terepen lehetett folytatni a tesztet. A horgásztavak körül erdei ösvények váltakoznak aprókavicsos gyalogutakkal és füves területekkel. A talaj kellően fel volt ázva, lehetett választani sárdagasztást is, akinek úgy volt kedve (én azért ahol tudtam, kikerültem). Az elindulásnál éreztem egy kis fáradtságot a szokásos helyen a lábszáraimban, de nem törődtem vele, sokkal jobban elbűvölt annál a helyszín, és a fokozatos bemelegedéssel ez az érzés el is múlt. A cipőt kipróbáltam minden adódó terepen, de a nedves kavicsokon kívül nem volt vele gond. Az aprókavicsos sétálóutakon mindig megkapart a talpam, de szerintem bármilyen más cipővel így jártam volna. Ez egy instabil talaj, ezen a terepen szerintem ez csúszkálás normális.

Másnap reggel ugyanitt, szintén egy órát futottunk. Ez a futás kicsit nehezebben indult, mert a lábszárfáradtság kicsit makacsabbnak bizonyult, olyannyira, hogy a futás vége felé már, mintha kicsit fájt is volna, nem elviselhetetlenül, de úgy ott volt a háttérben állandóan. Szerencsére ez 1-2 nap pihenővel eddig mindig elmúlt.





8. TESZTFUTÁS
2008.11.21. Táv: 5,5 km Időtartam: 00:28:48 Terep: nedves aszfalt, nedves füves talaj

Eső utáni nehezített terepen indultam neki a mai futásnak. A bicikliút teli volt lehullott, az esőtől összeragadt, nyálkás falevelekkel, kisebb ágakkal és rengeteg vadgesztenyével, időnként már erdei terephez hasonlított. A futás elején kizárólag arra koncentráltam, hogy vajon megcsúszik-e a cipő bármilyen hirtelen irányváltásnál, vagy esetleg a különböző tereptárgyakon siklik el, de nem sikerült hibát találnom a talp tapadásában. Mint a korábbiakban, most is tapasztaltam, hogy nem üt a talpon a talaj egyenetlensége, egyszerűbb terepen (persze nem sziklás-köves vízmosásokra gondoltam:)) is nyugodtan lehet futni benne.

Időnként kitérőt tettem a bicikliút melletti füves területen, de ott is kifogástalanul viselkedett. És nem ázott át! Így a hűvösebb időjárás beköszöntével a cipő nagyon szerethető tulajdonsága, hogy szerintem az átlagosnál vastagabb és tartósabb gyöngyvászonból készült a felsőrésze, ami nem engedi át olyan könnyen a hideget és a nedvességet.



ÉRTÉKELÉS
- Csillapítás: 7 Aszfalton, hosszabb távokon, folyamatos használat mellett mindig megfájdult a lábszáram.
- Rugalmasság: 8 Talán kicsit túlzottan is puha, nem löki olyan erővel vissza a lábat az aszfaltról.
- Stabilitás:10 Ez a tulajdonsága soha nem okozott problémát, egyedül a nedves aprókavicsos úton csúszott meg, egyébként stabilan tartja a bokát, az egész lábat (annak ellenére, hogy eleinte furcsa volt megszokni, hogy a lábujjaimat hagyja minden irányban szabadon mozgolódni).
- Kényelem: 10 Nem igényelt betörést, összeszokási periódust, az első pillanattól kezdve kényelmes volt, soha nem okozott egyetlen vízhólyagot sem.
- Tartósság: 10 155 km után a felsőrészen sehol nincs nyoma kopásnak, repedésnek, szakadásnak. És ami a legfontosabb: a talpa majdnem teljesen ugyanolyan, mint használat előtt, mostanáig egyetlen futócipőm talpa sem bizonyult ennyire tartósnak.
- Design: 10 Harmonikus, visszafogott, egyszerűen szép; a legszebb futócipőm eddig.

- A tesztelt modell legjobb tulajdonsága: Nagyon-nagyon kényelmes. Soha, semmilyen helyzetben nem nyomott, nem tört, egy parányi vízhólyagot sem okozott a több mint 150 km futás során. És mindamellett szokatlanul könnyű, olyan érzés olykor, mintha semmi nem lenne a lábamon. És a design!

- A tesztelt modell legrosszabb tulajdonsága: Hosszabb távokon folyamatos használat mellett nekem nem vált bele. Nagyon elfáradt benne, sőt megfájdult a lábszáram, húzódott az Achilles-ín melletti rész. Kb. 10 km-es távokig nem volt vele gondom, de ha több nap egymás után hosszabbat futottam benne, akkor bizony előjött ez a probléma.

- Kinek ajánlom? Szerintem az olyan kisebb súlyú és az átlagos súlyú futóknak válik be, akik teljesen semleges stílusban futnak. Rövidebb távokon bármilyen terepre alkalmas, könnyű súlya miatt ezeken a távokon tempófutásra is kiváló, hosszabb távokon viszont a saját tapasztalat az, hogy csak a puhább, rugalmasabb talajokon lehet folyamatosan használni.

- Vennék ilyen cipőt magamnak? A cipő ajánlott fogyasztói ára 26.990 Ft. Maga a cipő nagyon szép, kényelmes és roppant tartósnak mutatkozik, de figyelembe véve azt, hogy hosszú távon nem bizonyult eléggé univerzálisnak számomra, ilyen magas áron valószínűleg nem venném meg.

A tesztmodell rendelkezésre bocsátásáért köszönettel tartozunk a NIKE Magyarországnak (http://www.nike.com; http://www.futocenter.hu).