Futás: Kockázatos a maraton?
A múlt őszi nagy amerikai maratonokon bekövetkezett halálesetek kapcsán terjedt el amerikában az a vélekedés, hogy a maratonok nagyon veszélyesek az egészségre. A British Medical Journal egészségügyi szaklapben megjelent kutatás szerint azonban a nagy maratonok nem hogy veszélyesek, hanem inkább életeket mentenek.
A Torontói Egyetem kutatója, Dr Donald Redelmeier 30 év 26 nagy maratoni versenyének (összesen 685 verseny és 3.292.268 futó) statisztikáit elemezte és arra az eredményre jutott, hogy ezeken a versenyeken illetve közvetlenül utánuk összesen 26 futó veszítette életét. Tehát egy haláleset jutott 126.000 futóra, avagy 500.000 órányi maratoni versenyzésre.
Ezt a statisztikát hasonlította össze Dr Redelmeier a halálos kimenetelű közlekedési balesetek adataival, és azt találta, hogy a nagy maratonok napján bevezetett forgalom korlátozások miatt az átlagos napi 131 baleseti halál ezeken a napokon 85-re csökkent. "Mindnyájan kicsit jobban élhetnénk, ha többet mozognánk és kevesebbet vezetnénk." - foglalta össze véleményét Dr Redelmeier.
A kutatásból még egy érdekes adat derült ki: a hirtelen halál valószínűsége a maratoni versenyek során az utolsó kilométeren illetve a célban tízszer akkora volt, mint a verseny első szakaszában. Ezért a kutatók azt javasolják az amatőr futóknak, hogy ne sprinteljenek a célegyenesben és a célba érkezést követően ne álljanak meg hirtelen, hanem sétáljanak tovább.
Forrás: Runner's World
Képek: http://www.jems.com/; http://www.thisislondon.co.uk/
Kapcsolódó cikkünk:
Nagy hőség és izgalmas befutók a Chicago Marathonon
Hasonló cikkek
A mozgás segíthet helyrehozni a szívroham miatt károsodott szívet
Nagy meleg várható a mai Boston Marathonon
Életmódváltással, rendszeres mozgással az egészségért
Újabb tanulmány a maratonfutók szívéről
4 hozzászólás
Ez a halottság egy baromság. Haljátok szózatom, egy történet 2005-ből... Hogy mennyire veszélyes a maraton. :)
Ama vasárnap maratonfutás volt, hiperszuper, lelkesítõ, felemelõ. Utána már éreztem, hogy kicsit talán sok az a két óra vacogás, amit utána elõadtam. De nem sejtettem, hogy szerdára a szobámba leszek zárva. Hétfõn sajgott minden, amit el tudtam képzelni, sõt, sok porcikámról csak akkor szereztem tudomást. De jólesõ fájdalom volt, büszkén viseltem. Kedden éreztem, hogy alighanem megfáztam, mert kicsit dünnyögõs lett a hangom és fájt a torkom. Futottam is egy keveset este, szinte gond nélkül immár. Szerdán is minden jól ment, úgy döntöttem, hogy bicajjal teszem meg a lakhelyem és a munkahelyem közti harmincegynéhány kilométeres távot, gondoltam, ez már inkább használ, mint árt a maraton után három nappal. Kicsit lógott az orrom ugyan, de ezt betudtam egy kezdõdõ megfázásnak. Úgy döntöttem, hogy még a szokásos ‘felezõvonalon való kamionsorelõzgetõ’ és ‘befarolós autósijesztgetõ’ technikámat sem erõltetem az úton... Akkor még a novemberi félmaratonokat terveztem... Aztán jött egy autó és biciklistül átborított a szemközti sávba. Ahogyan pedig a régi dakota közmondás is tartja: ‘gipszelt lábú futó ritkán javít egyéni csúcsot’.
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét
1
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498