Extrém - interjú Tóth Istvánnal

Bozót | 2014-12-29  | 1 hozzászólás

• cimkék:
• atlétika, 
• futás, 
• extrém 

Tweet

Még az ünnepek előtt jelent meg, de talán a karácsonyozásban nem olvasta mindenki az NSO Tóth Istvánnal készített interjúját. István nemrég teljesítette az Antarktisz maratont, de futott már több extrém helyen is.

– Most mire készül?
– A karácsonyra.

– A futással kapcsolatos tervei érdekelnének.
– Persze, gondoltam. De azért válaszoltam, hogy a karácsonyra, mert tényleg van bennem egyfajta várakozás az ünnep előtt, ugyanakkor a sportban konkrét tervem még nincs. Vágyaim vannak, mondjuk Chilében a Volcano Maratoni, Ausztráliában szintén a klasszikus távon az Outback Maratoni vagy a Death Valleyben megtenni a 42 kilométert.

– Böngészte már a légitársaságok jövő évi ajánlatait?
– Nem. És ezért beszélek csupán vágyakról és nem konkrétumokról, hogy ezen vagy azon a versenyen elindulok. Éppen elég határidő van a munkában, a hobbimban nem szorítom magam keretek közé, inkább csak élvezni szeretném.

– Konkrétan és átvitt értelemben is maradjunk a földön, a realitásoknál! A napi penzum megvolt. Hetente hányszor edz?
– Mindennap futok, a távolság változó, ha versenyre készülök, hetente nyolcvan kilométer az edzésadag, egyébként harminc-negyven. A hosszabb távoknak a hétvégén szoktam nekivágni, ilyenkor negyven-ötven kilométert futok.

– Mi a célja a futással? Van-e célja?
– Hogy jól érezzem magam. Magasztos céljaim nincsenek. De akadnak pillanatok, amelyekért érdemes ezt csinálni. Törökbálinti vagyok, ennélfogva a szűkebb pátriámban jobban ismernek. Az Északi-sarki Maratonit követően elhívtak egy iskolába gyerekeknek előadást tartani. Nem lehet szavakkal kifejezni azt az érdeklődést, amit az arcukon láttam. A közös fotózás során a legmeghatóbb az volt, amikor odalépett hozzám egy kislány, és felemelt fejecskéjével azt kérdezte. „Legközelebb engem is elviszel, ha odamész?"

A teljes interjú itt olvasható

Forrás és kép: NSO