Cape Epic - "epic" videókkal

A kedden kezdődött Cape Epic kerékpárverseny második teljes versenynapján a leghosszabb szakasz várta a résztvevőket A Citrusdal és Saronsberg in Tulbagh közötti 146 km-es etap 2350 m szintet tartalmazott. 900 méternyi mászást az első 18 km-en kellett teljesíteni a versenyzőknek. A nyomvonal nagy része 1000 m tengerszint fölötti magasságon vezetett, érintve a verseny idei legmagasabb pontját is, 1180 méteren. 

A CAPE EPIC MTB maraton második teljes szakaszát a Karl Platt – Urs Huber (Bulls) duó nyerte, a Thomas Dietsch – Tim Boehme (Bulls 2) páros előtt. Ezzel összetettben is az első két helyen várhatják a következő startot. Az olimpiai bajnok Jaroslav Kulhavyt és csapattársát Christoph Sausert (Burry Stander – Songo) ma egy láncszakadás hátráltatta, így végül harmadikként értek célba.

Szentgyörgyi Krisztián és párja Willie van der Vyver (Northern Crocodiles/Trollope/X2S Team) az abszolút 449. helyén ért ma be, ez a kategóriában a 142. helyre volt elég.

Krisztián így írt a versenynapról: 

Egy újabb nehéz nap a nyeregben: 145 kilométer 2350 méter szintkülönbséggel. Ma volt az első nap, amikor partneremet grimaszolni láttam a tempó miatt, de így is ő jött ki győztesnek kettőnk közül (már megint). Olyannyira, hogy a második hegynél kb. 35 perce tekertünk fölfele, a mezőny csiga alakzatban mászott a hegyre, amikor partnerem az egyik sziklacsúcson meglátott egy pár páviánt üldögélni.

Nem tudom, hogy csak engem akart demoralizálni vagy a felfelé menet és a napsütés ártott meg neki, de arra lettem figyelmes, hogy valami elképesztő hangon elkezdett huhogni, amire a páviánok visszahuhogtak neki, ez ment legalább 15 percen keresztül felfelé tekerés közben?!

A tempó és a táv ma gyilkos volt. De ezért hívják ezt a versenyt Cape Epic-nek! Még a profik is úgy készülnek rá agyban, hogy itt minden nap fúj a szembeszél, emelkedik, kegyetlen sziklás az út vagy ha nem, akkor homokban kell tekerni.

A partneremen kívül szeretnék még egy embert megemlíteni és köszönetet mondani a 3 tagúu csapatunkból unokatestvéremnek, Kulin Richárdnak. Ő segít nekünk minden nap a versenyre való felkészülésben. Ricsi ha kell autót vezet, villanyt szerel, megszerez és megszervez mindent, még a lehetetlent is. Nélküle nem tudnánk versenyezni!

A verseny legpechesebb kerékpárosa minden bizonnyal a német Robert Mennen volt, aki egy pályára tévedt törpeantilop miatt bukott nagyot. Szerencsére "csak" a keze és a kulcscsontja sérült meg. 

Forrás: terepsport.hu, nemzetisport.hu

Fotó: terepsport.hu/ Szentgyörgyi Krisztián