Tényleg jobb lenne a bronz mint az ezüstérem?
John Tauer pszichológus szerint az élsportolók, akik magas követelményeket fogalmaznak meg magukkal szemben, gyakran szomorúságot, csalódottságot éreznek amikor egy versenyen a második helyen végeznek, ahelyett, hogy örülnének a megszerzett ezüstéremnek.
Tauer példának hozza a 2008-as olimpiai 400 méteres döntőt, ahol LaShawn Merritt - Jeremy Wariner - David Neville volt a befutó sorrendje. Neville pedig ahelyett, hogy szomorkodott volna azon, hogy a második helyről csak hat századmásodperccel maradt le, láthatóan nagyon örült a bronzérmének. Tauer szerint az ezüstérmes Wariner agyán valószínűleg az suhant át: „Mi lett volna ha kicsit gyorsabb vagyok és megszerzem az aranyat?” míg Neville fejében az járhatott: „Mi lett volna ha nem dobom be magam és lemaradok a bronzéremről?”
Tauer szerint az életünk gyakran nem arról szól, hogy mi történik velünk, hanem hogy arra ami történt, hogyan reagálunk, és mit kezdünk a kialakult helyzettel. Így lehetséges az, hogy sokszor a harmadik helyezett boldogabb, mint a második.
Érdekes, hogy Tauer példájában azt nem vette figyelembe, hogy a három sportoló milyen győzelmi esélyekkel vágott neki a döntőnek..
Forrás: http://www.spikesmag.com
Hasonló cikkek
2 hozzászólás
Én amúgy mindig jobban örülök a bronznak, mint az ezüstnek!
De nálam a szín is közrejátszik :)
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét
1
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498
Az utolsó bekezdés a kulcs. :-)
Ez a lehető legrosszabb példa volt erre, amit Mr. Tauer találhatott.
Wariner győzni ment, persze Neville is, mert ki nem, de valójában mindenki tudta, hogy vagy Wariner vagy Merritt. Szóval itt Neville nem nyerhetett, max a másik kettő veszíthetett.
Inkább hozott volna valami focis példát, amikor a döntőről lemaradt, két csalódott csapat játszik. Na akkor az ő "örömük" nem annyira őszinte. :-)
Ez legalább annyira "jó" példa lett volna...