Dornbach Ildikó szövetségi kapitány elmondása szerint az atléták itthon teljesen egyénileg készülnek, gyakorlatilag teljes kontroll nélkül. Pedig egy, a versenyzőknek kiosztott kérdőív alapján egyértelmű, hogy a többség igenis igényelné a közös felkészülést. A menedzserek túlhatalmáról szóló kritikákkal kapcsolatban a kapitány elmondta, valóban komoly beleszólásuk van a napi ügymenetbe, de normálisan kell és lehet velük kommunikálni, és a sportág olyan óriási üzletté vált, hogy szükség is van rájuk. A kapitány kiemelte még, hogy a szövetség igyekszik a tehetséges fiatalokkal sokkal tudatosabban foglalkozni, mint korábban, azzal a céllal, hogy eljuttassák őket a felnőtt élmezőnybe.

A kapitány a jövőt illetően elmondta, a hozzáértők pontosan látják: távfutásban és a sprintszámokban nemhogy a magyarok, de hovatovább az európaiak is hasztalan próbálkoznak, azaz nekünk elsősorban az ügyességi számok maradnak, itt lehet eljutni a világ élvonalába. Ezen belül a dobók jók, ugrásban és az összetettben lehetne még keresnivalónk, csakhogy e tekintetben komoly akadályok vannak, ugyanis kevés a hozzáértő ugróedző és a felnőtt versenyző is. Az összetett számokban - többpróbák - pedig az a gond, hogy bár a fiatalok szívesen csinálnák, az edzők nem sok energiát áldoznak arra, hogy minőségi munkát folytassanak a sok energiát igénylő műfajban.

Azaz maradnak a dobók, akiknél a szombathelyi műhely Németh Pál halála után is tovább él, a szakemberek szerint „nincs törés a rendszerben." Aggodalomra adhat okot, hogy Pars Krisztián makacs hasfal-sérülése a legkülönfélébb kezelések hatására sem gyógyul, míg a diszkoszvető Máté Gáborról olyan, egyelőre nem megerősített hírek érkeztek, hogy megsérült, műteni kellett, felépülése hónapokat vesz igénybe. Ugyanakkor Kővágó Zoltán jobb mint valaha, súlylökőnk, Kürthy Lajos pedig román edző felügyeletével készül, aki feladott mindent és átköltözött hazánkba, ugyanis meggyőződése, tanítványa érmes lesz Londonban.

A létesítmény-helyzet sem a legjobb itthon: a Syma-csarnokból ilyentájt már ki kell jönniük az atlétáknak, ugyanakkor a központi felkészítések régi helyszíne, a tatai edzőtábor a mai világban már nem megfelelő: túl kicsi az erősítőterem, a kopott futófolyosó legfeljebb fiatalok edzésére alkalmas, és az egészségügyi háttér is rendkívül hiányos. Ráadásul szinte nincs már olyan helyszín, ahol nemzetközi viadalt lehet rendezni: a Gyulay István-emlékversenyt sem tudják hová vinni, és hiába jönne több nagy sztár, a nézők a magyarokra is kíváncsiak, ám a Puskás-stadionban például nem engedik dobóversenyek lebonyolítását, mondván, a kalapácsvetők tönkreteszik a gyepet. (Jelenleg egyedül a debreceni sportcentrumban lehet normális viadalt rendezni.)

A kevés jó hír közé tartozik, hogy a szövetség legalább kezd magára találni az anyagiak terén, idén már 40 millió fölé tervezik szponzori bevételt. Ezen túlmenően elkészült egy átfogó sportági stratégia, melynek keretében fokozatosan kívánják megreformálni az egész sportág hátterét és feltételrendszerét, azzal a céllal, hogy a magyar atlétika megálljon a lejtőn.

Forrás: mob.hu