Hoka Móka

A "Hoka one one" (ejtsd: hoka onéj onéj) egy maori kifejezés, nagyjából olyasmit jelent, hogy "a föld felett repülni", és azt az szabadságérzést jelöli, amikor úgy érzi magát az ember, mintha a szelek szárnyán utazna.

Az élmény a szörfözésből és a síelésből volt ismerős két sokat tapasztalt francia sportembernek, Jean Luc Diard-nak és Nicolas Mermaud-nak, és fejükbe vették, hogy kifejlesztenek egy cipőt, amivel futás közben is megélhető ez az élmény. Mindkettőjüknek volt rutinjuk a sportszer üzletágban, hiszen többek között a SALOMON-nál szereztek komoly tapasztalatokat. Az ő munkájuknak köszönhetően született meg a HOKA One One futócipő.

A cipő elsőre kétségtelen furcsa lehet a "HOKA-szűz" szemnek. A legfeltűnőbb természetesen a hihetetlenül vastag talpa, amely célja a lábat érő ütések mérséklése. A 2,5x vastagabb középtalp mennyisége egy nagyon könnyű és puha EVA-t tesz lehetővé, amely így az eddig nem tapasztalt párnázottság mellett is stabil leérkezést biztosít.

Bármennyire is furcsán hangzik, a HOKA működése sokkal közelebb áll a napjainkban főként az USA-ban egyre népszerűbb mezítlábas futáshoz, mint a hagyományos futócipőkhöz. A speciálisan kialakított talpforma a természetes földet érést és a könnyű továbbgördülést biztosítja. A sarok mindössze 4 mm-rel van magasabban lábujjaknál (ez egy átlagos futócipő esetén 11 mm), amivel a naturális - nem túlzottan sarokra történő - leérkezésre ösztönzi a viselőjét.

(forrás: http://fussatokbolondok.blog.hu/2011/11/15/a_repules_elmelet)

Mint sokan tudják nekem fontos, hogy a cipő a kényelem mellett jól is  nézzen ki. Ebből kifolyólag nem mondható, h márkahű vagyok, bár vásárláskor azért szigorúan nézem az árat és a márkát is. Az eddig bejött cipők: Asics, Adidas, Mizuno. Mizuno sajna nagyon drága, bár utoljára nagyon eksönös volt, így nem tudtam neki ellenállni. A Hoká-t először talán tavaly láttam meg, és nagyon nem tetszett. Nagy böhöm, bumfordi, mondhatnám, mint egy nagy ortopéd cipő. A 2012-es Spárta után mikor beszélgettünk róla, akkor ki is jelentettem, h nekem ugyan nem kell ilyen, legyen bármilyen kényelmes is. Jobban tetszett a Newton, amit ott láttam először. Aztán egyszer a Nomád webáruházban  kalandoztam és megláttam a Hoka One One Bondi S cipőt, ami nem tűnt olyan ortopédnek, a színe is jól nézett ki, aszfaltra lett tervezve. Jahh: és a nevében benne volt a uniSEX szó is. Egy kicsit vacelláltam rajta, aztán pár Hoka használót megkérdezve, úgy döntöttem felülbírálom az októberi döntésemet, rendeltem egyet. Bár a tapasztaltak azt mondták, h érdemes az eddig használt cipőméretnél nagyobbat venni, vhogy az már nekem nagyon nagy lett volna. Ragaszkodtam a megszokott UK9-es méretemhez, és bár felpróbáltam nagyobbat is, maradtam a méretemnél. Ja, igen: a rendelésről: mivel Fehérváron is van Nomad bolt, besétáltam elmondtam az igényemet, megrendelték, egy héten belül mehettem is próbára. Szóval felpróbáltam, járkáltam benne egy kicsit, majd döntöttem: jön velem.

Mivel jött velem, izgatottan vártam az első közös futásunkat. És bár fel lett rá hívva a figyelmem, h a betétet elsőnek cseréljem ki, nem fogadtam szót. Szóval nekiindultam Böhöm Bikával, már az első lépések furcsák voltak vele. Nagyon puha volt, tényleg olyan volt, mintha légpárnán futnék. Majd orra estem benne, szinte egy másfajta “futótechnikát” követelt meg. Eléggé bizonytalannak éreztem benne a futást, de ez teljesen más cipő, ebben teljesen igazuk van a használóknak. Mindenesetre a közel 15 kili futása érdekes volt, bár megjegyezendő, itt kezdődött az elsődleges kálváriám a cipővel. Egyre jobban fájt benne a bal külső talpélem, majd hazaérvén egy apró, de nagyon fájó hólyag mutogatta magát. Nem tanultam az esetből, gondoltam csak az első használat miatt van. De nem a másodikra is fájt. Talpbetétet kivettem, nem volt rendesen körbevágva, ott maradt gyárilag egy apró rész. Így mégis lett betétcsere. -1 pont a cipőnek. Aztán jött még pár nyűg az elkövetkezendő pár száz kiliben, ami ráadásul csak a bal lábamon jelentkezett. Elismerem, pocsék a lábam ezek szerint. Szóval futás közben a cipő nyelve elkezdte nyomni a lábfejemen a vastag ínt (vagy hogy nevezik) és ez a fájdalom végigment az egész lábfejemen. Kínlódtam, szenvedtem vele, nagyon fájdalmas volt, de türelmes voltam, gondoltam majd összeszokunk. Aztán már nem bírtam tovább kb. 500 kili után feltettem a nagy kérdést a face-n lévő magyar Hoka csoportnak. Mit tegyek, mit csináljak, h élvezhessem a futást a cipőben? Első válasz, hogy a gyorsfűzőt cseréljem ki rendes fűzőre és kössem lazábbra. Fájó szívvel (mert baromi jó ez a gyorsfűző) de kicseréltem. Következő futásnál a fájdalom nem tompult. Mármár úgy voltam vele, h elteszem a szekrénybe, aztán soha többet nem veszem fel. -1 pont a cipőnek. Annyit tudni kell, h pont ennél a típusnál vmi oknál fogva a nyelv végét nem szivacsozták ki, a nyelv egy nagy merev anyag. Szóval a következő tanács az volt, h vágjak le a nyelvből. Szemeim fennakadtak, egy 40ropis cipőt barkácsoljak? A szívem szakadt meg, az idegállapotom romokban, de más választásom nem volt. Jöjjön, aminek jönni kell. Nyelv hosszából lenyírtam, még egy kis kunkort is belevágtam az ínnél. -1 pont a cipőnek. Na de aztán innentől!!!!

Szóval barkácsolás megvolt, innentől a cipő azt nyújtotta amit vártam tőle. Roppant puha, talán a legpuhább cipőm ami eddig volt, kényelmes, a kinézete ellenére könnyűnek tűnik. Lehet benne rendesen tempózni, dinamikus, néha olyan érzés mintha magától vinne. Terepen nem próbáltam, max. annyira mikor az út szélére kellett lehúzódni az autók miatt. De a kavicsos résszel is megbírkózott, a talpa nem lett tele kaviccsal. Igaz, a talp kiképzése miatt nehezen tudnám elképzelni.

Futhattam benne kis távokat, hosszúakat, semmi gond nem volt vele. A legkellemesebb élmény az első, benne futott versenyen ért: Székesfehérváron az Optivita Kupa első fordulójában a 12 órás versenyszámban. Végig szuper kényelmes volt, nem nyomott, nem zavart sehol, talán még az “izmok” sem készültek ki annyira. +5 pont a cipőnek.

Összefoglalva: a cipőt bátran ajánlom bárkinek, főleg aki maratont, vagy hosszabbat tervez. Kényelmes, ha megszokod, ha összeszoktok akkor sokáig élmény lesz  benne futni. Én eddig 1400 kilit raktam bele, a kezdeti nézeltérések ellenére remek cipő. Ja, de azért csodát ne várjon senki, az edzést, a felkészülést nem váltja ki.

Hogy vennék-e újra? Megint csak azt tudom írni: Láttam a 2013as modelleket, brutál jók, és bár az elején a kukába kívántam, többször hangoztatva, h aztán tényleg soha többet ilyen cipőt, mégis azt írom: ha lesz rá keret és lehetőség, akkor igen vennék újra Hoka-t. Sajnos Magyarországon tudtommal eddig csak a Nomad forgalmazza, és eléggé méret és típushiányosan. Állítólag igen nagy a kereslet íránta a világon, nem győzik a gyártást..