Hoka One One teszt

A cipő :Azoknak a futóknak ajánlanám ezt a márkát, cipőt, akik nem riadnak vissza a könnyű hosszú futásoktól, és nem a sebesség bűvöletében élnek. A cipő ugyan csak 250g ami a jó versenycipőktől nem marad el nagyon, a kiképzése, csillapítása, a talprész nagysága, inkább a stabiltást szolgálja.

Inkább neutrális futóknak ajánlanám, sem a pronáló sem a lúdtalpasaknak (utóbbiak esetleg jó betéttel) nem ajánlanám:

 nem az én lábam :)

Technika képekben:

stabil talajfogás, egész felületen oszlik el a súly

gördülékeny ellépés, közben stabil talajfogás

felhasznált hab 30%-al lágyabb mint hagyományos cipőké, és 2,5 x nagyobb középső talprész mint legtöbb cipőé. Ez az extra párnázottság 80%-al csökkenti a sarokra és a talpra jutó terhelést.

Futamideje:   Eddig több mint 2000km-t futottam benne(4 hónap), a felsőrésze lényegében hibátlan, belső része a sarok és bokacsont környékén kikopott, de jól használható. A talprészétől félek kicsit, mert a futófelület lassan kezd elfogyni helyenként és jön a szivacs rész.

Összességében én a saját futóművem hosszabb élettartamát köszönhetem, a nagyobb csillapítás, a futóstilus optimálisabb megtartásával, a stabil talajfogáson át pedig a gördülékeny ellépésben segített.

Magamról röviden annyit, hogy 13 éves korom óta futok. A legutóbbi időkig többé kevésbé gond nélkül elvoltam amikor 36 évesen az MRI az állandó derékfájásomra kezdődő porckorongsérvet diagnosztizált. Ami az edzésekben azt jelenti, hogy a legóvatosabb edzések mellett is 3 hónaponta meg kellett állni a felkészülésben(sérülés) és újrakezdeni..., ez most már 2 éve tart. A futást természetesen semmi esetre sem akartam abbahagyni, így minden megoldás és lehetőség érdekelt, meg akartam ragadni minden lehetőséget és gyógyulni akartam, azaz egészségesen futni. Valahogy így jutottam el a Hoka-hoz. Azóta mivel fájó tapasztalataim rákényszerítettek, a mindennapi gondolkodásmódom a mozgáshoz való viszonyomban megváltozott. Futással kapcsolatban itt gondolok a technikára, testtartásra, talajfogásra...és itt vagyunk újra a Hoka-nál.

1.   Első alkalommal amikor felvettem a cipőt még csak a cipőboltban a stabilitása volt nagyon meggyőző, fél lábon állva is stabilan kényelmesen tudtam állni. A következő pár lépésben lenyűgözött a cipő párnázottsága, mintha már-már tengerparton lennék, de az ellépés könnyed, gyors volt. Következett a mégnagyobb erőhatásnak kitevő uggrálás :D, az meg azért tetszett nagyon mert a cipő lényegében az összes energiát felvette, rázkódást alig éreztem. Sajnos a cipő ára már nagyobb megrázkódtatást idézett elő bennem, ami bolti áron 44eFt volt.

2.   Aztán valahogy megszereztem (névnap, születésnap, karácsony, és minden megspórolt pénzem, 1 évig hogy fogja kibírni?)a cipőt, és már kezdtem is a kilómétereket. 2012. decemberben. Ultrafutók elmondása szerint, mivel a talprésze a szokásosnál puhább, szivacsosabb, ahogy írtam elöbb is mintha tengerparton futnál, szóval jelezték, hogy esetleg a vádlit az első hónapban jobban igénybe veszi, amíg meg nem szokjuk az új érzést. Én ezt nem tapasztaltam, lényegében már újabb 3 hónap edzettségben voltam, de nem kizárható a jelenség.

3.   Főleg rövidebb futások alkalmával, 15-20 km, amikor végig tudtan kontrollálni a futómozgást, a talajfogásra végig figyelve (nem sarokra érkezve) kifejezetten komfortos és érezhetően puha talajfogást éreztem, néha már-már magátol jöttek a lábak. Talajfogásnál próbáltam minnél nagyobb felületen fogni a talajt, hogy a cipő nagy felületű talprésze biztosíthassa a stabilitást, az ellépést pedig a cipő kiképzése biztosította. Ezek voltak a könnyű edzések heti 1x 2x, 4:20-30 körüli ritmusban.

4.   Jöttek a hosszú futások is heti rendszerességgel. Ezek a futások voltak azok ahol a legnagyobb várakozással kezdtem a futásokat. Azt vártam, hogy a futások végére mind izületileg, mind izomzatilag frissebb lesz a lábam, ezzel ellentétben azonban:

-> pár hét elteltével a talpbetétem megadta magát azaz papírvastagságúra zsugorodott, és bár a cipő továbbrais jól működött, de belül a talprész mintha fapapucs lett volna, így zselés betétre cseréltem, ez már jó volt             

->A tecnika: mivel amúgy is próbáltam figyelni arra, hogy ne sarokra érkezzek, ez viszonylag nem volt szokatlan, de 2 óra futás után már nehéz erre figyelni, ebben viszont a cipő segített, mert ezt a fajta technikát nehéz (sarokra érkezés) futni ebben a cipőben. Tehát összességében jelenthet nehézséget egy kezdő-vagy képzetlen futónak a cipő szokatlan puhasága, és a futótechnika amivel szembesülnie kell. Ez rosszabb esetben csonthártyagyulladást okozhat, vagy az a bizonytalan futólépés ami már-már az un. holdjáróra emlékeztethet.                                                                                                                 ->Belső külső kiképzés: Ezt a cipőt csak télen volt szerencsém használni. A lényeg hogy -5 fokban is jól éreztem magam a cipőben, pedig meglehetősen vékony anyagból szerkesztették, sőt 4 hónap elteltével sem találok rajta hibát ld. 

->    Szóval  a hosszú futások: a talpbetétet már említettem, akkor a lúdtalpasokat is említem, bár nekem nincs, és érzésre nekem a cipő kiképzése elegendőnek bizonyult a talpboltozat megtartására, a szinte telitalpas talajfogás és a belső talpbetét kiképzésének teljes hiánya, a lúdtalpasoknak vagy akik ez irányban érzékenyebbek, jobb ha szokják elötte a komolyabb betéteket és így kezdenek barátkozni a cipővel.

 ->A sarokrész: ez megint egy speciális kérdés, mindenkinek más. Amit én megfigyeltem, hogy nekem pl. sarokcsontkinövésem van a bal lábamon, ez rendszerint elég zavaró új cipőnél, amit aztán a sarkam jól kifészkel magának és már jó is, persze egy jókora lyukkal a cipő sarkánál, ez megtörtént ezzel a cipővel is, de valahogy nem volt zavaró egyáltalán. A másik, hogy nem áll mindenkinek egyenesen a lába, valamelyik vagy mindkettő csámpás, plusz akinek befelé dől a lába (pronál) annak még ráfeszül a lába a cipő belső sarkára, ez előidézhet sarokfájást, csontkinövést is okzhat. 1998 körül volt egy asicscipőm aminek a sarokrészén kívül volt egy tépőzáras pánt, a sarka pedig vastagabb elasticus anyag volt, nagyon szerettem ezt a cipőt, mert kifejezetten sarokkimélő volt, ilyenben futnék, de már nem találni hasonlót.(talán vmelyik nike, de nem pont olyan)

 ->  Az előbbi bekezdéshez még annyit a belső kiképzéshez, hogy az 1. hónapban mindkét lábamnál éreztem a nagylábujjemelő környékén, a cipőfűző magasságában irritációt, ekkor pár napra le is kellett raknom  a cipőt mert már kezdett elviselhetetlen lenni..., aztán valahogy vagy jobban bekopott, de lényeg már nem fáj ott semmi.

5.   Hegyi vagy terep futások: Amikor próbáltam ismerkedni a cipővel, az interneten rengeteg ultrafutó illetve ultra-terep verseny kapcsán mutatták be a cipőt. Én csak heti rendszerességgel futok hegyen, de nem sok terepet tudok beletenni. A fölfutásnál talán nem jelentkezik a cipő nyújtotta technika előnye(hacsak nem a súlya 250g), viszont lefutáshoz mind terepen mind aszfalton nagy jelentősége van a csillapításnak, és a kiképzése miatt az elgőregördülésnek-ellépésnek. Terepen mind síkon mind emelkedő-lejtőn amennyiben figyelünk a talajfogásra    ( nem sarokra, nem lábélre), akkor rendkívül stabil, biztonságos cipő segítheti a futásunkat. A Hoka további cipőváltozatait nem tanulmányoztam, valószínű, hogy terepre és aszfaltra kb. azonos technológiát alkalmaznak a cipő talpkiképpzésénél, eltérés főleg a futófelület kialakítása és anyagában van.

6.  Gyors(abb) futások:  Azért, hogy ne legyen unalmas a téli felkészülés és legyen benne egy kis izgalom is, persze tervszerűséggel párosulva, jöhettek a gyors futások. Nálam ebben az időszakban 10-15 km váltogatás. Itt ugyanazt tudom elmondani amit a terepfutásnál éreztem a lejtőn lefelé, a nagyobb sebességre, nagyobb ellépésre, nagyobb erőhatásra reagált a cipő párnázottsága tényleg érezhetően, de már gördültem is tovább :), a lassítás pl. váltogatásnál megintcsak kényelmes volt a nagy talprész miatt, mert a fékezőerő itt nagyobb felületen oszlott el. Más klasszikus gyorsmunkát nem végeztem (résztáv, intervall), bár januárban beneveztem egy még majdani maratonra, elkezdve egy 10 hetes ciklust, de 3 hét után éreztem, hogy nem lesz jó vége, így időlegesen lemondtam róla. (ekkor futottam 3:10-3:30-ban több kilómétert).

7.  A lefutott kilóméterek: 2004 óta futok maratonokat, ha lehet minden évben amennyit tudok, innentől számítva figyelek oda jobban a lefutott km-ek számára, azaz a mennyiségre. A Hoka 4 hónapja alatt 2012.dec-2013. márc. legalább 2000km futottam, szeptember óta tudok sérülés nélkül edzeni, szerintem a Hoka-nak is köszönhetően, meg persze a célok, tervek módosítása mellett. Szerencsére 2 év után sikerült párommal (Farkas Katalin) lefutni a Pozsony maratont is 2:57-re -5fokban sérülésmentesen, innentől már tervezhetek bátrabban is :D.

befutó

Az utolsó képet a kilóméter illusztrálására tettem fel, bár látszik rajta középen a fehér részén, hogy dolgozott a csillapítórendster, lényegében nem adta meg magát.