Edzésleírás

Razanj, Japánkert, az Adriadive-os élőhely-felmérő project első merülése. 

Folyamatosan mendegéltünk egyre lejjebb, végül 36,5m-t mutatott a computer, mint legmélyebb, ahol jártunk. :) Eszembe jutott, amit otthon még István mondott, h a nitrogén-narkózis sok embernél úgy jelentkezik, h picit befordulnak, h ijesztően nyom a víz.. hát figyeltem h ilyen-e... igazából nem tudom, arra figyeltem végig h basszus folyamatosan süllyedek... már majdnem tele volt a mellény levegővel, és még mindig fújni kellett bele... nyilván a felpakolt 9kg kicsit sok volt.. :DD

Láttunk amúgy nagyon szép gorgóniákat, és a legtöbb kék volt.. 

ja, még lent, 30m-en kifeszítettünk egy teszt kötelet amit Ádámmal tartottunk, amíg Gábor végigfotóza, h mennyi látszik majd belőle ha a kötél menti fél/1/1.5m-t veszi egy képre.. közben kb csak néztem ki a fejemből... olyan fura volt.. persze lehet csak bebeszéltem.. :)

na mindegy, Ádám volt amúgy a merülőpárom, kb 20m körül látom h Gábort oktopuszra rakja Tóth István, a Kapitány.. :) picit megdöbbentem h mi, máris elfogyott volna a levegője...  úszkáltunk vissza, hajó orránál volt a horgonykötél, ott megálltunk, rendesen dekós merülésünk volt ez, nekem csak 7 percet írt, de Marcsinak pl 11-t... állunk, várunk, Ádámmal megpróbáltam kő-papír ollózni, de nem volt hajlandó játszani, szegény már nagyon fázott.. ránézek, kérdezem mennyi levegőd van? mutatja 10bar... baszki, ránézek az enyémre, nekem még 80... gyorsan átadom neki az oktopuszt... első olyan merülésem, ahol tényleg valakinek az én levegőmre van szüksége... Letelik az ő dekóideje is, aztán szépen felemelkedünk. 

Jó volt, bár még sokat kellett figyelni a felszerelésre, meg magamra.. h mindent jol csináljak.. lebegés, ilyenek..