Nike Pegazus - kipipálva

Csillapitás, kényelem, stabilitás, tapadás és nem utolsósorban számomra a legvidámabb design - mi kell még hogy tökéletes futóciporol beszélhessünk?

Ez a Nike Pegazus 27. Első igazi bevetésén, egy kanári-szigeteki edzőtáborban készült a kép.

Előrebocsátom, nem egy túl hagyományos tesztet szándékozom írni, részletesen leírva, hogy milyen körülmények között hogy teljesít a cipő, hiszen a technikai jellemzőiről már nagyon sokat olvashattunk, többek közt itt a tesztek között is. Inkábbb arra szeretnék kitérni, hogy mit tud a cipő még közel 1000 km használat után is, illetve mivel később vásároltam ugyanebből a modellből egy másik párat is, adott a lehetőség, hogy összehasonlitsak egy nulla km-est egy 750 km-essel.

Valahogy amíg Magyarországon éltem, mindig kerültem a Nike cipőket. Annyi embernek volt, ami persze feltételezi, hogy azért mert jó, de valamiért a végső választásom mindig a Saucony-ra vagy az Asics-re esett. A Saucony-ra leginkább azért mert jó minőséget képvisel alacsony áron, az Asics-re meg a Róma maratonok miatt (éljen a marketing). És hiába drágább egy Asics cipő, egy-egy jó akciót mindig el lehetett csípni és úgy még a megfizethető kategóriát jelentette.

Tavaly ősszel egy webshopban láttam meg ezt a régi Nike Pegazus modellt, relatív olcsón és úgy voltam vele, hogy most érkezett el az idő, hogy kipróbáljam a Nike-t is. Másik ok az volt, hogy a régóta bevált Asics 21-es sorozatából az épp akkor használt 2160ast valamiért nagyon nem szerette a lábam, nem indokolt túlterhelésre utaló jeleket fedeztem fel, csipőm fájt. Váltani kellett.

Évi 1 maratont, több félmaratont, kisebb ultrákat szoktam futni és néha egy középtávú triatlon vagy Ironman is felkerül a menüre. Kisebb versenyekre és pályaedzésekre meg bőven jó a leharcolt futócipő, versenycipőkkel ritkán élek. Szóval számomra egy futócipőnél elsődleges a jó csillapítás, a megbizhatóság, másodlagos a súly, a gyorsaság. Ugyan nem vagyok túl nehéz (60-62kg) de a térdem régóta problémás pont, ergó fontos, hogy jó minőségű legyen a cipő és arra is figyelek, hogy időben váltsak.

Nem csalódtam ebben a cipőben.

Csillapítás: Számomra még soha nem tapasztalt puha a cipő ami aszfaltra tökéletes. Futottam benne 2 maratont, 2 félmaratont, 6 órás versenyt, tökéletesen teljesített. Nem éreztem úgy a célban, hogy deszka van a lábaim alatt. Nyilván a térdproblémát nem oldja meg, de erről nem a cipő tehet. Felvettem egy 10km-es versenyre is, ami félig aszfalton zajlott, félig tengerparton homokban, na az szenvedés volt ennek a cipőnek. Neki beton kell.

Rugalmasság: Kategóriájában szerintem egyedülálló, csak versenycipőnél éreztem eddig ilyet, hogy ahogy sarokra érkezem, azonnal löki is tovább a lábam, ösztönöz, hogy minél gyorsabban menjek. Nyilván súlyban nem száll harcba egy versenycipővel, de rugalmassága meggyőző.

Kényelem: Abszolut kényelmes, másztam benne vulkánt, sőt egyszer 36 órás nem kifejezetten sportcélú használat után még edzeni is tudtam benne.

Design: Kicsit retro, kicsit neon, kicsit ovis, kicsit modern, mindenesetre vicces és vidám. Nem szépnek mondanám hanem jókedvet árasztónak, ami fontos. Nekem bejött. Utcára igazából pár 100 km után nem igazán használható (pormennyiségtől függ) mert a fehér vászonból elég hamar szürke lett és ezen a mosógép sem segített. Igazából ezt tudom egyedül hátrányként emliteni.

Tartósság

A csillapítás érzetre olyan 80-85% körül maradt ennyi használat után. Hosszú idő óta ez az első cipőm, amit fel fogok tudni venni 800-1000km után is edzésre, versenyre, még ha nagy bevetése valószínű már nem is lesz (azért is mert tavaszig nem tervezek igazán 20-30km-nél hosszabb távokat futni). A saroknál és az orránál kopott le a gofrimintázatból egy pár mm-es vastagság, de a külső fekete talp látszik még ott is (egy másik márkánál 300-400 km környékén a fehér középtalp kacsintott már rám, 600 körül meg a bélés). Legutóbb egy párás-nyirkos-vizes Amszterdam maratont futottam a cipőben, végig csúszós utakon. Egyszer sem csúsztam meg, tökéletesen tapad még mindig a cipő a kis kopás ellenére is.

A gyöngyvászon egy helyen feslett el, ott valószinü csámpázok és összeér néha a két lábam. Még a saroknál sem lyukadt ki a cipő! Ilyet még nem láttam.

Külsőleg a különbség az új és a használt pár között: