Under Armour aláöltözet tesztelés

A szépnevű ColdGear Compr. Mock felső esetében nagyszerű dolognak tartom, hogy magasított a nyaka, ez mindenképp emel a komfortérzeten. Legalsó rétegnek felvéve kellemes viselet, jó érzés belebújni és jól is néz ki.

Az izzadság elvezetés is kipróbáltan jól működik, mert a rávett rétegek edzés után nedvesebbek voltak, mint a legalsó. Így a futás utáni nyújtást is végig tudom benne csinálni anélkül, hogy megfagynék az Atlétikai Centrum előterében.

Tanulva az első esetből azóta csak úgy hordom, hogy veszek fel egy széldzsekit is, mert így nem fúj át a szél rajta és végig kellemes hőmérsékletben futhatok.

A ColdGear Legging nadrág számomra igazán a valóban hideg időben hasznos. A lábaim annyira nem fázósak, így eddig sem nagyon hordtam két nadrágot, csak valóban hideg időben, de a tél még csak most kezdődik. Azt mondhatom, hogy az alsó is teszi a dolgát, kellemes meleget nyújt a lábizmoknak. Két nadrágban futva egy kicsit nehezebb a mozgás, úgyhogy én ezt inkább a hosszú lassú futásokhoz ajánlom. Az alapozás ideje például pont ilyen, ami véletlenül éppen télre esik.

Az égiek valamiért megszántak az idén és még a nagy hidegek beköszönte előtt, az a megtiszteltetés ért, hogy tesztelhettem az Under Armour márkájú alsó ruházat hosszú alsó és felsőrészét. Aki nem ismer, annak most elárulom, hogy nálam fázósabb futó biztosan kevés van az országban, az ismeretségi körömben pedig nincs is.

Ahogy ősszel bejönnek a hidegek, nálam a futás közben viselt rétegek száma gyorsan növekedésnek indul.. Ebben az időszakban a Margit-szigeti öltözőben hol elnéző mosolyt, hol pedig szörnyülködéssel teli megdöbbenést szoktam kiváltani, ahogy futás előtt, egymás után húzom magamra az újabb és újabb rétegeket. Mikor a Kedvesem is elunta a téli időszakokban naponta 2-3 vastag felső mosását, pár évvel ezelőtt kaptam tőle két hosszú ujjú alá-öltözet felsőt, amivel már eddig is jó tapasztalataim voltak, hiszen annak ellenére, hogy viszonylag vékonyak, képesek kiváltani egy vastagabb futó-felsőt. Azért beszélek mindig csak felsőkről, mert nekem a téli futások alatt a lábam nemigen szokott fázni, legfeljebb mínusz öt alatt, de fölül már plusz öt fok alatt vacogok.

Nos, ahogy az elején említettem, hogy még mielőtt megjött az idei első hideg, megkaptam tesztelésre az alsót és a felsőt. Amint hazaértem vele, szemügyre vettem őket. Kinézetre mindkettő meggyőző volt, a felső fehér, az alsó fekete színű, az anyagvastagságuk is rendben, se nem túl vékony, nem is vastag, tapintásuk kellemes. Jöhet a méret próba. A felső tökéletes, mintha csak rám szabták volna, bár nincs olyan jó alakja, mint amilyen a weboldalon lévő fotón.  Az alsó egy kicsit nagyobb, mint kellene, vagy én vagyok vékonyabb, mint egy valamire való futó Mindenesetre ez nem nagy gond, mivel ez egy alá-öltözet, úgyis rá kell majd venni egy másik nadrágot is. Egy mosás után jöhet a próba.

Szerencsére (?) addigra megérkeztek az idei első hideg (nulla fok közeli) napok. De az időjárás most éppen jól időzített, hiszen felvehetem az új alá-öltözetet, aztán irány a Római part. Arra gondoltam, hogy az az útvonal éppen jó lesz az első tesztfutáshoz, hiszen a Duna parton vannak jó kis hűvös-szeles helyek is, ahol ilyenkor érezni lehet azt a pár fok különbséget. A felső fölé “csak” egy rövid ujjú technikai pólót és egy hosszú ujjú futó-felsőt vettem. A nadrágra pedig egy vékony, hosszú futónadrágot. Nem terveztem túl gyors tempót, csak olyan öt perc körüli kilométereket. Elindulás után úgy éreztem, hogy talán egy kicsit kevés lesz fölül, de néhány száz méter után bemelegedtem, és kellemesen éreztem magam. A nadrág tette a dolgát, bár így, hogy kettő volt rajtam, egy kicsit nehezebben mozogtam. Egészen addig minden tökéletes volt, ameddig nem értem az Árpád-hídra, ahol szokás szerint északi szél volt. Na ez nem esett jól most sem. Éreztem, a bőrömön a hideget, és hamar rájöttem, hogy egy széldzseki kellett volna fölülre. Akkor már mindegy volt, úgyhogy a tempón kellett emelni, hogy jobban kimelegedjek. Így aztán egy kicsivel gyorsabbra sikerült az edzés a tervezettnél.

Másodjára már tudtam, mit kell tennem és fölvettem a széldzsekimet, a szokásos alá-öltözet, rövid felső és vastag felső kombinációra. Ez már meghozta a várt eredményt. Kellemes hőmérsékleten sikerült végigfutni a 25km-t. Sőt extra terhelésnek is kitettem a felszerelést, ugyanis a sötétben nem vettem észre egy úthibát a járdán és így egy szép esést is bemutattam. Nem volt vészes, futottam tovább, de éreztem, hogy a térdem és a könyököm is vérzik. Ezáltal az is tesztelésre került, hogy kibírja-e az anyag az esést, kiszakadás nélkül, illetve, hogy egy ilyen eset után pár órával egy normál mosás tisztára tudja-e mosni őket. Nos mondhatom, hogy mind a kiszakadás, mind a mosás próbáját kiállták a cuccok.

Aztán megjöttek az igazi hidegek és ezzel rám az újabb felső rétegek, de az alá-öltözet maradt, és tette a dolgát.

Azóta gyakorlatilag minden másnap használom őket (csak a mosás miatt;) és igen jó szolgálatot tesznek.