A 267 km-es táv során a 197 fős mezőny 14 kört teljesített, körönként két nagyobb emelkedővel. A táv közben szökéssel kísérletezőket a mezőny rendre befogta, az első sikeres elmenés csak az utolsó előtti körben történt: az első emelkedőn az olasz Davide Rebellin akciójára az orosz Kolobnev zárkózott fel, és ők ketten húztak el. Az utolsó kört már kb. 20 mp előnnyel kezdték meg a főmezőnyhöz képest.

Az üldőzőket a spanyolok vezették, akik sprinterüknek, Oscar Freire Gomeznek szerették volna a mezőnyhajrát előkészíteni. A 13%-os Kliersberg emelkedő tetejére érve 14-en maradtak elől, köztük 3 olasz (Rebellin, Pozzatto és Bettini), két német (Schumacher, Wegmann), két holland (Boogerd, Dekker), a luxemburgi Schleck, az ausztrál Evans, a svájci Elminger, az orosz Kolobnev, a spanyol Sanchez és a belga Gilbert. A következő meredeken Bettini gyorsított, és ekkor már csak Schumacher és Schleck tudta tartani vele a lépést. Az üldözők közül Evans és Kolobnev még felért, így 5 km-rel a vége előtt már csak öten hajtottak az élen.
A célhoz vezető emelkedőn, 300 m-rel a befutó előtt Kolobnev robbantott, Bettininek minden erejét be kellett vetni a hajrában, de végül magabiztosan szerezte meg a győzelmet, mely második világbajnoki aranyát jelentette és egyben azt is,hogy a következő szezonban ismét ő viselheti a szivárványszínű trikót. A hazaiak kedvence, a német Stefan Schumacher bár végi jó erőben volt, a véghajrában alul maradt, így be kellett érnie a haramdik hellyel.