A Kinizsi Százas résztvevői gyalogolva, túraként teljesítik majd a 101,6 kilométeres távot, míg a Terep Százas indulói futva mennek végig a távon. A cél ugyanaz: mielőbb elérni Szárligetre. Míg ez a leggyorsabb lábú futóknak alig 10 órát vesz igénybe, a gyalogos teljesítők sokszor az utolsó kilométereken is küzdenek, hogy belül maradjanak a hivatalos szintidőn, a 24 órán. Tavaly, az első Terep Százason a leggyorsabb férfi teljesítő Pész Attila volt, ideje: 9:53:44; leggyorsabb női versenyzőként pedig Czibók Ágnes ért célba, 12:16:39-es idővel.

Miért vág neki bárki is egy ilyen eszement hosszú távnak? - kérdezhetnétek. Remélem nem haragszik meg FUTURE sporttársunk, ha ide másolom erről szóló ma reggeli beírását az Index KINIZSI SZÁZAS topikjából, azt hiszem ez választ ad a kérdésre:

"Ma reggel kidobott az ágy. Mit dobott, repített, szabályosan kihajított magából. :-) Ébredés után két perccel már talpon álltam, hogy akkor most nekem mennek kell. Észleltem, hogy ez még nem az a reggel, úgyhogy csak az egyik hipermarketbe ugrottam le, és biztonságból vettem még pár dolgot a Kinizsire. :-) A hegyek mögött jött fel a nap, és olyan várakozással teli volt a reggel. Azért az annyira jó dolog, hogy ez a várakozás nem mindig számszerűsíthető, nem a tizenórás teljesítés az, amire úgy feltétlenül vágyik az ember, hanem csak úgy önmagában a megmérettetésre, a mozgásban való elmélyülésre, meg arra, hogy végre újra kebleire öleljen a jó öreg Anyatermészet. Belefúrni az arcomat a Nagy-Kevély hűvös-szeles reggeli levegőjébe, morzsolgatni a kavicsokat a talpam alatt fölfele a Getére, meglesni a bokrok között lapuló őzeket a Gerecsében, az izzó naptól lüktető testtel törni felfele a somlyói műúton, belehajolni a Nagyegyházi tavak előtt a kis patakba, aztán hallgatni a békák brekegését, majd végül Szárligetnél ráfordulni a vasúttal párhuzamosan futó keskeny aszfaltcsíkra, és, közben ünnepelni magamban, hogy igen, megvan, és, adja az Isten, hogy jövőre is, meg azután is, meg mindörökké meglegyen... Szóval, sétáltam reggel az utcán, és egy csomó fáradt hajnali arc jött szembe, én meg mindenkire mosolyogtam, vagyis leginkább vigyorogtam, amire aztán néztek rám bambán, én meg visszanéztem, és, az volt a tekintetemre írva, hogy én holnap Kinizsit futok, bizony, és ettől vagyok íly mérhetetlenül boldog. De, asszem ezt az üzenetet nem igazán fejtették meg, vagy, ha valaki mégis, akkor az egy hasonszőrű, teljesítés előtt álló, szintén vágyakozó tekintetű sporttárs-sorstárs lehetett..."

Gigantikus HAJRÁ minden indulónak! Jó versenyzést és sikeres célba érkezést kívánunk Nektek! :o)

Forrás:
www.index.hu; www. http://www.ultramarathon.hu/; http://www.fsz.bme.hu/k100/k100home.htm;
Képek: http://www.bakancsosok.hu/