Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:33:43

Távolság

21.1 km Szint: 3 m

Tempó

04:26 p/km (13.51 km/h)

Edzésleírás

Siófok, félmaraton! Főverseny, célverseny!

GARMIN

 

Két éve határoztam el (*újra) hogy szeretnék 1:30-as félmaratont futni. 2021 őszén, spar-os 10km-en, amire Renivel készültem 4:13-as tempót futottam, és innentől kezdve futok. Ez két év, ez idő alatt ez volt a harmadik próbálkozásom, és sajnos ezúttal sem sikerült. Olyan hogy vereség/kudarc viszont NEM létezik. Vagy győzelem van, vagy tanulás. Így most ez a verseny is tanulás lesz. Csak kicsit kezd elegem lenni, hogy 2 éve csak folyamatosan tanulok. Kurva okosan fokok meghalni (visszavonulni futástól), győzelem nélkül ha így folytatódik :) (Reninek: nyilván elég nagy irónia van benne..->előbb-utóbb meglesz a siker,ezt tudom (PB+)

 

* 2013-as Siófoki (PB) félmaraton után is az volt a tervem, hogy következő évben 1:30-on belül szeretnék, csak akkor (azt hiszem keresztcsontom miatt) gyógytornára kényszerültem hónapokig. De igazából sosem volt realitás, reális terv, hogy 1:30-as félmaratonra odaálljak.

 

 

Eredmény: 1:33:43 (gyalázat), 21mp-vel elmaradva egyéni csúcsomtól!

 

 

Megjegyzések a táblázathoz leginkább Reninek, de kicsit magamnak is:

Csak az 1:30-asra tervezett félmaratonokat külön is kiemeltem, de utána az összes többi versennyel/félmaratonnal is összehasonlítom ezeket. Illetve beírtam 1-2 egyéb versenyt, pl. 2013-as PB-s félmaratont, és 2021-es sparos 10km-t is.

Pulzus: átlagpulzust írtam be, de zárójelben a max pulzus

Inten: Garmin órám szerint az edzős intenzitása

A terv/C terv:   Az A terv értelemszerűen az álom szituáció. A c terv pedig a minimum elvárásom (néha volt köztes is)

Elmaradás: %-osan néztem, hogy hány %-al maradtam el az A tervtől!

 

Első x/utsó km: A versenyeket mindig elkezdtem rendesen, tervezett tempóban, de legtöbbször (eléggé) belassultam. Ezeket hasonlítom itt össze. Hogy hány km-t futottam az elején amíg el nem kezdtem lassulni. Majd utána hány km volt a lassú rész… Nem mindig a teljes távot nézem, hanem ha több részletben lassultam, akkor a leglassabb részt írtam be (ilyen a K/H éjszakai félmaraton). Vagy ha a végén tudtam fokozni (2022 siófok), akkor 17km gyors és 3km lassú volt…

 

KM 3/6hó: hány km-t futottam a versenyt megelőz 3 és 6 hónapban. Szerencsére mindig hónap közepén/végén voltak a főversenyek.

Helyezés: %-os arányosan néztem, minél kisebb annál jobb. De ez igazából számomra irreleváns. Igazából a SPAR-os 2021-es 10km nagyon kiemelkedik

 

 

ELŐZETES CÉL:

A terv: 1:30

C terv: 1:33:22+ (PB)

Nyilván az 1:30-ért mentem, de azért verseny előtti hetekben/hónapokban felmerült, hogy nem biztos hogy sikerülni fog… (erről lejjebben bővebben). Ez esetben pedig 2024 Vivin futok egy hasonlót/kicsit javítok (ott körülmények nem az igaziak) és jövőre Siófokon tudom beteljsíteni. De versenyre már úgy álltam oda, hogy 1:30-ért jöttem és kész/nem volt bennem semmi félsz/bizonytalanság.

 

 

ELŐZMÉNYEK, a felkészülésről:

Ahogy az összehasonlításban is látszik, a km-ek mennyisége sokat nőtt. Már 2022 tavaszán, 1,5éve a Vivicittára is úgy álltam oda, hogy én tudom, képes vagyok az 1:30-ra, határozottan úgy éreztem hogy bennem van. Ott sajnos barom voltam, és hamar kiszálltam, mert gyomrom (valószínű) közbeszólt volna. Azóta pedig folyamatosan futok, egyre többet és egyre keményebbet. 2023 tavaszán jött a második próbálkozásom, újra Vivicittán, de a meleg és a talán kevés frissítés kicsinált és nagyon elfogytam. Ősszel terveztem volna a következő próbálkozást, szeptemberi Wizzairen, de fogproblémák miatt ez kimaradt és elcsúzott ide. Olyan szempontból nem baj, hogy Siófokon (szinte) tökéletesek a körülmények: hideg van, nincs szintkülönbség és nincs (annyi) fordító!

Utolsó 6 hónap, és utolsó 3 hónap edzésmennyisége:

2022 Vivi   631km, 408km

2023 Vivi   968km, 511km

2023 Siófok  1268m, 651km

 

 

Az edzések viszont ~4 hónapja nagyon nem mennek. Már Budapesten, még június/július környékén elkezdődött, de ekkor logikus volt még az egész, mert egyrészt meleg is volt, másrészt brutális edzések voltak és már a ciklusok elején, az első 1-2 edzés után teljesen ko volt a lábam és csak a túlélésre mentem, hogy éljem túl a 2/3hetes edzőblokkot. Utána, miután kijöttem Tenerifére ez folytatódott, de másképp: a lábaim nem voltak már fáradtak, de egyszerűen nem tudtam teljesíteni. A melegnek nagyon nagy köze van hozzá, és lehet hogy mentális dolog is közrejátszik, hogy fejben nem voltam teljesen kiegyensúlyozott, boldog (párkapcsolati dolgok, pl. Timi…, de azért más is volt. Megcsináltam ugyan minden edzést az elmúlt 2 hónapban, de egy (nagyon) kicsit mindig gyengébben sikerült, mint amit Reni, vagy akár én is elvártam volna magamtól és amit tudnék. Gondolkoztam sok mindenen, hogy miért lehet ez? Nagyon futóközpontú most a felkészülésem és talán hiányzik a többi sportág, nem mentem se Teidet, se erősebb interval bringát. Talán hiányzik az erősebb keresztedzés, de cserébe több erőm és időm volt futni.  Valószínű lehet jobb lett volna egy kicsit „lazábban” edzeni, úgy értve, hogy nem is feltétlenül 2 naponta futok, hanem mondjuk 3…És akkor ugyan kevesebb km jön össze, de minőségileg rendesen meg tudtam volna csinálni az edzéseket, úgy ahogy Reni és én is elvártam volna magamtól. Mert így hiába futottam rengeteget az elmúlt időszakban, az önbizalmam folyamatosan csökkent. Verseny előtt viszont Reni sokat segített és visszaépítette az önbizalmamat (verseny hetében, a szerdai átbeszélés). Igaz utána a fókuszom nagyon bezuhant a Zolival való félreértés(ek) miatt, és a kedvem is elment, de erről majd lejjebb.

 

GARMIN estimation:

Bár Renivel sokat beszéltünk erről is, és meggyőzőtt hogy nem teljesen mérvadó, de azért sokáig ott volt a fejemben, hogy miért van az, hogy a GARMIN órám szerint, most gyengébb időt jósol, mint július/augusztusban? Irreleváns amúgy, mindig nagyon felüljósol, de az arányokat tekinve azért jelentős eltérés van. Most 1:25:17-ig ment le, 2023 június közepén pedig 1:23:29 is volt! Nyilván ez betudható annak, hogy edzésen nem sikerült azt a nagyon kis extrát kihozni magamból, amit feljebb írtam!

 

MENTÁLIS KIÉGÉS:   1,5 éve, 2022 nyara óta folyamatosan edzek és nem volt még csak 1-2 hét leállás sem! Fizikálisan bírtam, bírom, úgy nem volt gond. Viszont pont verseny előtt 1 hónappal jöttem erre rá, és tudatosult ez bennem.

Időrend ezzel kapcsolatban:

2021 ősz   sikeres 10km, elhatározás hogy 1:30-as félmaraton

2022 tavasz: Vivicitta, első próbálkozás

2022 nyár: Vegas, póker. Itt (mentális) feltöltődés

2022 ősz: maraton (sikertelen), de utána egyből váltottam és elkezdtem a félmaratoni felkészülést

2023 tavasz: Vivicitta, 2.próbálkozás: megint nem sikerült, így megint nem hagytam ki időt utána

Fizikálisan sosem vittem túlzásba, óvatosan folytatottam versenyek után az edzéseket, de fejben nem volt leállás, pihenés. Ugyan magam miatt csinálom, bármikor kihagyhatnék egy kis időt. De a szigorú edzések, odafigyelés a részletekre sokat kivettek belőlem. Ez kb 4 héttel Siófok előtt tudatosult bennem.  Szerencsére ekkor már csak pár hét edzés volt hátra, úgyhogy azokat megcsináltam rendesen, majd 2hetes tapering/rápihenés).

UI: verseny után 1-1,5 héttel ezt még jobban átérzem és büszkéve tesz ahogy odafigyeltem az elmúlt időszakra. Brutális felszabadultságot és szabadságot érzek most.

 

 

COMBOM, combsérülés, túlterhelés (?)

„Szokás szerint” jelentkezett. Ugyanúgy pihenőhét közepén térdemet kezdtem el érezni, mint legutóbb Vivi előtt. Tenerife végén viszont ha rajtam volt tape semennyire nem éreztem futás közben! Ha nem volt rajta, akkor éreztem ugyan, de talán nem befolyásolt, lassított. Viszont biztos hogy azért számítana, ezért végül tape-el futottam már utolsó pesti edzéseket is. Annyira nem fogta fel, mint TNF-en, de azért segített. Magán a versenyen pedig egyáltalán nem éreztem, egészen legvégéig. Ott egy nagyon kicsit elkezdtem érezni, de kb. úgy mint amikor TNF-n tape nélkül futottam, vagy még annál is lightosabban. Éreztem hogy combom nem igazi, de tudtam vele gond nélkül futni. Semmi sem múlt ezen, ez a lényeg! Vagyis mondjuk egy ~5-10mp lehet benne maradt…de igazából semmit sem tudtam volna ezen változtatni.

Szerencsére más téren sem volt semmi fizikai problémám, bár ezt (is) sejtettem, tudtam: vádlimat 2-3 héttel verseny előtt éreztem edzések elején, de mire bemelgedett jó lett. Aztán talpammal volt kb ugyanez 1-2 héttel verseny előtt. De már utolsó (átmozgató) edzésen is full panaszmentes voltam teljesen!

 

 

Felkészülési versenyek:

Alapvetően wizzaires szeptemberi budapesti félmaratonra készültünk és előtte volt Magyarországon két klassz felkészülési verseny. Erre aztán rájött hogy a wizzairt is végigfutottam, full edzésnek felfogva. Így igazából már nem is lett volna szükség versenyre, de azért nyilván jót tett, hogy Tenerifén tudtam futni egy 10kilit. https://edzesonline.hu/edzes/4514790 Nem sikerült túl jól, bár azt kell mondanom hogy a körülményekhez képest azért nem is lett rossz. Hiba volt este, nagyon meleg volt, edzésből mentem, és nagyon szintes és nehéz pálya volt. A körülmények nem voltak ideálisak, viszont márciusban lesz egy 10km itt Tenerifén, ami síkon van, és tavaly is indultam. 1-1,5hónappal Vivi előtt…

 

Utolsó 1 hónap, minden apróságra odafigyelés (marginal gains):

Nagyon odafigyeltem mindenre, fejben tulajdonképpen az elmúlt 4-5 hónapra csillagos ötöst adok magamnak. Nagyon megterveztem/terveztünk mindent.

 

-Renivel folyamatos konzultációk, tanulságok levonása.

-Frissítési tervem is sokat dolgoztunk, hogy ne fogyjon el a lábam. Mivel nem tudok pohárból (gyorsan) frissíteni, muszáj voltam kísérőt szerezni és szerencsére Zoli ráért és tudott segíteni, de azért ezen is sokat agyaltam, hogy mi (ki) legyen a B,C,D terv.

-Regenerációra nagyon odafigyeltem: az alap volt, hogy minden edzés után nyújtok, de az erős edzések után (és előtt) SMR-eztem.

-Extra nyújtásokat is többet csináltam, amiket Reni mutatott. Folyamatosan jártam hidegkamrába, masszázsra, fürdőbe.

-Az utolsó időszakban pedig az edzések köré építettem fel mindent: volt hogy tengerpartra akartam, kellett volna menni kikapcsolódni, pihenni, de én inkább masszázsra mentem. Volt, hogy dolgozni akartam, kellett volna, de inkább elmentem fürdőbe. Amikor a lábam nem volt tökéletes, akkor folyamatosan jártam tapeltetni is. Nagyon aprólékosan megterveztem mindent és bár úgy tűnhet, hogy talán ez túl sok is, de nem éreztem annak. Nyilván ahogy haladtunk előre az időben, úgy figyeltem egyre jobban oda a dolgokra, de már előtte is, ahogy írtam mentális kiégésben, tulajdonképpen 1,5 éve figyelek mindenre.

-Az étkezésre nagyon odafigyeltem.

-Arra is, hogy a súlyom miatt ne stresszeljek, mert ha túl keveset mutat a mérleg akkor boldogságban engedném el magam és ennek többet, ha túl sokat akkor bánatomban…Szóval már 2023as Vivi előtt sem néztem a súlyomat sokáig és ezt tartottam, tulajdonképpen 9hónapja nem tudom milyen a súlyom…

-Azt is megterveztem és tudtam, hogy mit fogok reggelizni verseny napján, ezt viszont a környékemen nem tudom beszerezni. Az utolsó pesti résztávos edzés előtt szimuláltam ezt is, és előző nap elmentem vásárolni, és ezt megismételtem pénteken, verseny előtti utolsó napon is.

-Természetesen arra is odafigyeltem, hogy keveset programozzam Budapesten, és ha csinálok is valamit, akkor BKV és gyaloglás helyett kocsit béreltem!

-Órámon data fieldseket beállítottam, és ahogy beszéltük Renivel, pulzust teljesen kilőttem, csak a tempóra figyeltem

-Fejben „lejátszottam a versenyt”, megterveztem mindent. Két kör lesz, első kört nyilván simán végig kell tudnom futni. A végén meg fogok tudni hajrázni…Valószínű 12-16km körül kezdődhet holtpont, addig elvileg simán tudnom kell, szóval tuladjonképpen „csak” 5-8km-t kell erősen futni, ahol küzdeni kell…

-Felírtam magamnak nagyon sok gondolatot, amikről Renivel (is) beszéltem…->ezeket elmenteni felhasználni legközelebb is!!!

-Egyetlen egy dolgot nem csináltam meg: pályabejárásra nem mentem el, bár 2x is lett volna lehetőségem. De egyrészt egyedül nem volt kedvem, másrészt volt hogy eső is volt. És ugyanaz a pálya, mint tavaly. Így is azért az átlaghoz képest kb 300%-al jobban készültem, ez tényleg nagyon nüansz. Saját magamhoz képest, így is olyan 99%-ot megtettem! (Még ami elmaradt az a gyomornál a NERVA, lásd lejjebb, gyomros résznél)

 

Utolsó napok/hetek:

Bár utálok Budapesten lenni, hideg (is) van, de hogy biztosabb legyen az akklimatizáció, a korábbi 6 naphoz képest most 10nappal verseny előtt már hazajöttem! Így Budapesten belefért 2 erősebb, gyorsító edzés (laza, felpörgető résztáv). Ezúttal ráadásul sokkal könnyebben bírtam a „megvonásokat”. Szex terén 3-4 nappal előtte volt, de az úgy alakult hogy ~1,5-2hét lett belőle, mert már TNF végén „elkezdődött a cölibátus”. Szaunát tekintve 1héttel verseny előtt mehettem utoljára és habár nyilván jól esett volna, de (annyira) nem fáztam pesten. Ittam sok gyömbérés teát, és biztonsági neotcitrant is. Zolival viszont volt egy félreértés 2nappal verseny előtt, hogy nekem kéne levezetnem/lejutnom valahogy verseny reggelén Siófokra. Ekkor kijött belőlem minden feszültség, túl agyaltam a dolgokat, de a fentiek miatt ez logikus, mert annyira odafigyeltem mindenre és akkor egy ilyen apróságon elcsúszok. Itt egész éjszaka azon agyaltam, hogy akkor mit csináljak, hagyjam az egész frissítési tervet, engedjem el az 1:30-at, ne stresszeljek rajta, vagy mi legyen, aminek köszönhetően nem is aludtam és az alvási bioritmusom is így félő volt, hogy felborult (mert persze erre is odafigyeltem elmúlt 1-2hétben, hogy akörül keljek, mint a verseny napján is fogok).

Utolsó napok edzései:

Tempót tekintve jól mentek. Viszont érzetre valami hiányzott. Az hogy meglegyen a „könnyedség” érzet. Nem is feltétlenül csak arra gondolok hogy könnyen menjen maga az edzés, és hogy lazán essen az erős tempó. Hanem azt is, hogy magamat is könnyűnek érezzem? De tudatosan nem néztem a súlyomat, viszont tegyük fel, ha ráálltam volna a mérlegre és keveset mutatott volna, akkor ez az érzés meglett, előjött volna az edzésen. Viszont túl rizikós volt, mert ha kicsit is többet mutatott, akkor az önbizalmamat még jobban lerontja…

 

KILÓ, súlyom

Nagyon sokági nem néztem, nem foglalkoztam vele. Szerencsére mindenki azt mondta hogy semmiképp sem híztam, sőt az alakom talán javult, jobb is lett. Ruhák is ugyanúgy feljönnek rám. Szóval ha kg fel is jött rám, az izom. Amit nyilván ugyanúgy cipelni kell, de azért mivel izom, segíteni is fog a futásban…Lelkileg azért stresszeltem sokat, így mivel Reni is megengedte, egyik pihenőhét közepére betettem egy rövid, mini 3napos turbo diétát (ami alatt csak folyékony dolgokat ettem).

A súlyomról:

2022.04 Vivicitta előtt: 74,8kg

2022.10: Maraton előtt  ~76kg

2023.02  Tenerifén, hosszú diéta után  ~74,5kg

2023.06   kontrollból ráálltam és 74,6kg

2023.11  ~74-76 között:  Siófok után, TNF-re visszaérve kezdtem el mérni. De az étkezésem katasztrófa, szóval ezért nem tud normális (alacsony) súlyt mutatni a mérleg. Másrészt napról napra nő a súlyom 😊  Reggeli súlymérések: 75,9 – 74,5 – 75,4 – 76,3  -  76,9  - 76,2 Nem tudom az a 74,5 mennyire jó. Általában mindig a legalacsony súlyt könyvelem be úgy, ha 1 héten át mérem magam. Szóval az amúgy helyes lehet(ett) Siófokra, de azért nem vagyok 100%-osig biztosan. Ha viszont így van, az nagyon biztató és szuper. Tulajdonképpen 1,5éven át keresztül ezt a 74,5kg-t tartottam (egyszer mentem fel maraton előtt 76-ra). Valószínű ha ezt tudtam volna adott volna egy nagyon kis boost-ot, önbizalom növelést a verseny előtt. De túl nagy volt a kockázat, hogy sokat mutat a mérleg. Illetve azért lehet csalódott is lettem volna, mert amúgy 71-72kg is voltam, sőt volt időszak amikor 69kg-t tudtam tartani! Szóval lehet inkább mégis csalódott lettem volna még ezzel a 74,5-el is, hiába tarto(tta)m 

Nyilván most is felfogok menni súlyban egy kicsit a januári edzések kezdetéig, lehet hogy majd kell diéta, de most nem foglalkozok ezzel.

 

 

Utolsó átmozgató futás, variálás:

Alapból úgy nézett ki mindig, hogy: T-1 átmozgatás T-3 laza résztáv. Viszont én nem vettem észre magamon hogy a lábaim kevésbé frissek, ha pihenőnap után edzek, úgyhogy most ezt átvariáltuk. T-2 volt az átmozgatás. T-4 volt a laza résztáv. T-1re pedig betettünk egy (nagyon) laza masszázst!

 

VERSENY napja/utolsó éjszaka/verseny reggele:

Nagyon kiborultam még szerda/csütörtök körül hogy akkor hogyan fogok lejutni, viszont utána már nem akartam, nem voltam hajlandó ezzel foglalkozni, ezen gondolkodni. Szerencsére le tudott vinni Zoli, de igazából itt úgy voltam hogy lesz, ami lesz, igyekeztem kikapcsolni magam és ez sikerült is. Ezt leszámítva (bár ez elég komolyan befolyásolt) minden terv szerint ment, sőt, még jobban is! TUDTAM ALUDNI!!!!!!!!!!!!!!!!!! Bár ezen is „dolgoztunk” Renivel. Mondta hogy nem gond, ha utolsó éjszaka közben, vagy lefekvés előtt eszek, és ez most sokat segített. De fejben is lazább voltam, nem stresszeltem annyira az elalváson…Az altató az nem mindig segített mostanában, és ugyan vettem be, de nem hiszem hogy ez segített. Bálinttól kaptam egy tippet, de azt pénteken, versenynapján ráadásul recept köteles az az altató, de legközelebb majd lehet kipróbálom.  Verseny reggele is terv szerint alakult, reggeli

 

BEMELEGÍTÉS:

Minden terv szerint, tökéletesen kiszámolva, megtervezettek szerint: bemelegítő gimnasztika, SMR. Bemelegítő futás, laza fokozóra, benne kis versenytempó. Majd kis kocogás és futóiskola, repülőzés (ami dinamikusan ment!!!! ahogy versenyen szokott!!! <3)  Nagy mosdó. Kis kocogás/repülő még, majd kis mosdó. Viszont utána 3perccel még mindig úgy éreztem hogy azért nem ártana találni egy bokrot, szóval még egyszer elmentem. Ezt azért nem nevezném hibának, mert lehet kellett ez mind fizikálisan, mind fejben. De így úgy 2perccel rajt előtt álltam be a rajtba. Fizikálisan kipihent, rendben voltam, de azért mentálisan kellett volna még 1-2 perc talán ráhangolódás miatt és hogy ne felejtsem el átállítani az órámat!! Pace controllal futottam (4:07-4:25), viszont ez ki volt kapcsolva….És rajt után, 200méter után kapcsoltam be…Azért könnyen megcsináltam…

 

Magáról a versenyről:

Kis hibákat elkövettem az elején, a fent említett óra átállítása. Illetve mikor utolértem Mikit „odaköszöntem, megkérdeztem” hogyhogy ilyen elől van. Bár mindkettő könnyen esett, nem vett ki belőlem érzésre semmit, de nyilván számítanak ezek. Ha 2mp-n múlt volna a siker, akkor elég dühös lennék magamra ezek miatt…

Utólag szintén kis hibának mondom, hogy végül vékony hosszú felsőben és atlétában futottam. A 2.km-ben már folyt rólam az izzadtság! Felhajtottam amennyire tudtam…Elég nagy szél volt, főleg visszafelé a Balaton parti részen, ezért igazából verseny előtt fel sem merült bennem a rövid. Alapvetően ha ez a hőmérséklet (6fok) van, akkor rövidben futottam volna, mert bár egy nagyon kicsit hűvös az elején, de hosszabb távon jó. A szél miatt viszont ez fel sem merült bennem. Utólag bánom. Bár simán lehet hogy rövidujjúban meg az ellenkezőjét írnám, hogy túlságosan fáztam…

 

Több részre bontanám a versenyt:

#1 Első 6-7km:  minden terv szerint ment, jó tempóban futottam. Nem gondolkoztam sokat, csak futottam, figyelve a tempóra és igazából jól ment. Nem mondanám hogy könnyen ment, de gond nélkül és éreztem hogy menni fog

#2 Itt (6,5kilinél) volt egy 180-as fordító, amire valamiért nem emlékeztem!!! Ez sem okozott gondot, figyelve arra hogyan beszéltünk erről Renivel elég jól sikerült ez is az első körben és nem volt gond.

#3  7-10km leértünk a Balaton partra és itt várt úgy ~3-3,5km brutál szélben. Erre Renivel nem „készültünk”, de Zoli azért verseny előtt segített és mondot okosatt, hogy ne pánikoljak, ne stresszejek ezen. Ezt tartottam, viszont pont frissités után értünk le és Zoli eltűnt :(   Felvette az üres palackot és utána egyrészt a bringával is akadtam technikai gondjai, másrészt szűk volt az út, és nem tudott gyorsan haladni, előre jutni (ezeket viszont én nem tudtam és nem készültem fel erre egyáltalán). Itt fizikálisan és fejben is szétestem egyszerűen. Nagyon számítottam arra, hogy majd a szelet felfogja egy kicsit, mert már bemelegítésnek is szimuláltuk ezt. Azért az elején még nem pánikoltam…Bár nem agyaltam túl a dolgokat, így ez nem játszodott le a fejemben, de ott volt bennem, hogy oké, most kurvára fog fújni a szél, lehet ezért nem lesz meg az 1:30, de akkor lesz majd 1:31…. Igyekeztem beállni mások mögé, de egy kicsit gyorsabban mentem, mint jólesett, ezért elengedtem őket. Viszont így egyedül szenvedtem. Nézegettem hátrafelé is, ami nyilván nem okos ötlet, de hát nagyon vártam volna, hogy megjelenjen Zoli. De nem láttam sehol, így aztán fejben is kikészültem, elküldtem magamban mindenhova Zolit, és igazából itt ment el az 1:30 lehetősége… Bár utólag azt mondom hogy ha minden tökéletes akkor is nagyon nehéz lett volna, de erről még lejjebb írok.

#4   háromszor is majdnem kiálltam. Olyan f@sz, barom módon mint 2022-es Vivin, amikor megelőlegeztem gyomorproblémát. Most viszont Zolival a kommunikáció hiánya, a rossz tervezés és fejbeni hozzáállásom eredményezte ezt (utóbbiról majd lejjebb írok). Egyszerűen nem készültem arra, hogy egyedül kell majd a kurva nagy szélben futnom, és ezen nagyon felhúztam magam. Utána frissítőt is kicsit később tudta feladni. Nem pont ezekhez volt köthető,szóval nem hirtelen felindulásból jött volna ez a feladás…Agyaltam azért közben a dolgokon eléggé, de úgy voltam vele hogy a kurva életbe, ennek így nincs értelme, így én megálllok, elegem van.  Fizikálisan ugyan rendben voltam, mind lábam, mind pulzusom, mind gyomrom, de fejben kikészültem hogy nem a tervek szerint mennek a dolgok. Egyedül Reni miatt nem álltam ki, mert hát mit szólna hozzá, tuti hogy utána nem írna nekem edzéstervet (érthető okokból, mert minek?), és hát ha eddig elviselt legalább neki tartozok hogy megfutom ezt rendesen… Ekkor ugyan már nem tudtam a 4:15-ös tempóra visszagyorsulni, de miután újra normálisabb (szélcsendesebb) körülményekben futottunk, azért tartottam egy okés tempót (4:30 környéke).

#5 harmadik kiállás, feladás 15-17km körül volt: Zolitól kértem zenét és az első szám kurva jó volt, és ennek köszönhetően tudtam egy kis fokozatot váltani, Utána viszontegyrészt telefonom is sz@r volt (spotify playlistet nem játssza le rendesen), másrészt ő sem találta fel magát teljesen, és nem a word file-t nézte. Szerintem itt ugrott fel eléggé a pulzuson, mert elkértem tőle a telefonomat, először azzal a céllal hogy majd én beteszek normális zenét, de nem volt erre energiám, csak fogtam a telefonomat és így futottam fél percig. Közben pedig azon gondolkoztam folyamatosan hogy földhöz fogom baszni izomból a telefonomat…Nagyon kivoltam fejben egyszerűen. Itt már Renit is lesz@rtam (bocs!), viszont itt úgy voltam vele, hogy azért a PB így is meglehet, szóval emiatt futottam tovább.

#6, 10-17km közötti érzés:  Itt ugyanaz jöhetett elő, ami elég sok Tenerifei (meleg) edzésen: éreztem hogy nem úgy megy, ahogy kéne, de inkább fejben engedtem el a dolgokat. Itt azért nem mondanám hogy elengedtem volna a dolgokat, de egyszerűen a fókuszom nem volt az igazi, és ezért nem tudtam erre odafigyelni. Se pulzusilag, se lábilag nem éreztem úgy, hogy nem tudok már futni, de valamiért mégse ment…Ha választani kéne akkor azért inkább lábilag lehetett ez, legalábbis pulzusilag (utólag mondom) nagyon sima verseny volt. De itt elő kellett volna tudnom hozni azt amiről beszéltünk Renivel: ha úgy érzem, hogy nem megy, ha csak kicsit is lassulok, akkor az még nem jelenti azt hogy valóban nem megy, csak fejben elő kell húznom a „tartalékokat”, és nyilván nehezebben fog menni a korábbi tempó, de tudnám  futni. Viszont itt és most, a mai napon fejben ezt nem tudtam előhozni…!

#7 Szembeszél, balaton part, Zolival: A második körben Zoli már tudta fogni a szelet, és ez sokat segített. Próbáltam futni úgy ahogy tudok, de azért kicsit még a fenti, előző érzet megvolt az elején. Bár pulzusilag ez nem látszik és az végig stabil… Főleg az utolsó kilit (20-21km) futottam meg erősebben. 20km-nél néztem rá először az órámra és nem számoltam nagyon utána, de úgy éreztem nagyon határon lehetek PB-t tekintve, és emiatt tudtam gyorsulni.

#8 görcsölés 20,8kilinél:  ez most is előjött, de „lazábban” mint korábban! Tudtam utána még futni, de azért ennél tudtam volna jobban hajrázni ha ez nincs. Szerencsére nem ezen múlt a PB….

 

 

Konkluzió röviden: Utólag azt mondom, hogy a mai napon az 1:30 (valószínű?) nem volt bennem. Azt mondták egyesek, hogy 80km/h-s szél volt, ez fogalmam sincs mekkora (Reni miatt írom ezt), de tény hogy elég brutál szél volt a Balaton partján. Ráadásul a balaton víze is kicsapott a sétányra, helyenként akkora tócsa volt, hogy inkább lementem a fűbe, letértem a pályáról (vagy második körben belefutottam…)

Viszont amíg verseny előtti hetekben azért önbizalomhiányos voltam, ez azért egy kis önbizalmat mégis ad:

-végre nem csúsztam ki a rajtzónámból! Nagyon sok versenyen mindig más helyen értem be/más emberek között, mint kellett volna, elmaradtam nagyon a tervtől. (2022 maraton, 2023 Vivi, 2023 K/H, 2023 wizzair (itt csak épphogy)

-ha a trendet nézzük folyamatosan „javulok” és lépek előre:  DNF->1:40->1:33 (azok a félmaratonok ahova 1:30-ért mentem)

-bár Reni belém verte az önbizalmat, de azért a mai után teljesen egyértelmű hogy bennem van az 1:30 (nyilván)

 

Ami ma kellett volna az 1:30-hoz (mind kellett volna!)

-Szélcsendes idő

-Zolival jobb kommunikáció

-(minőségibb edzések)

 

Az kérdéses hogy a minőségibb edzések mennyire kellettek volna. De az elmúlt 4 hónapban edzéseken nem tudtam úgy kifutni magam, mint amire alapból képes lennék. Azért rendesen megcsináltam minden edzést, Reni elégedett volt azokkal úgy ahogy. De éreztem belülről hogy nem az igazi. És ez a kis apróság hiányzott, lehet kellett volna a lábamnak. Szóval ha tegyük fel tudnék egy 3 hónapot úgy készülni, hogy ezek megvannak, akkor meglehetne. Más kérdés, hogy a körülmények nem hogy javulni, csak romlani fognak…Vivicittán nem biztos hogy reális az 1:30, de erről majd még lejjebb.

 

Frissités:

Zoli segített, hogy tudjak palackból inni, nélküle esélytelen lett volna az 1:30. Elég jó ötlet volt, és szerintem a frissités elég jól sikerült. Tudtam menet közben, gyors tempónál is inni, és mivel nem volt meleg, nem kellett sokat inni.

A terv az volt, hogy:

rajt előtt szokás szerint MG+víz

4km víz

7km izó

10km izó

12km MG, sótablettával és vízzel

15km víz

18km izó

Nagyjából ezt is hoztam, kicsit elcsúszott a frissités, és 10,5km kaptam izót és 13km mg-t. Azt hiszem, bár ebben nem vagyok biztos, hogy azután már csak 1x kértem/kaptam izót, de az is elég volt. Nagyon sokat segített, könnyebb volt palackból inni. bár azért a kupakja nem olyan kényelmes a poweradenek otthon, mint TNF-en…Szóval legközelebb azért itt is van egy apróság, amin javíthatok!

 

 

 

KÍSÉRŐ, kommunikáció, tanulság magamnak:

Zoli nélkül alapvetően teljesen esélytelen lettem volna az 1:30-ra, úgyhogy nagyon sokat segített. Viszont több dolog is félrement sajnos, ő azt mondta hogy nem mondtam el egyértelműen hogy én mit szeretnék, de ezek szerintem logikusak voltak. Mindenesetre ha lesz olyan, hogy kísérőt kérnék magam mellé, akkor ezekre külön kitérni, elmondani majd neki:

-verseny előtti leutazásban segítsen, ne nekem kelljen vezetni

-ne kérdezzen verseny közben tőlem semmit, mert én reagálni semmire sem tudok/akarok

-triplán kiemelni a legfontosabb dolgokat, ami ma pl. a balaton partján a szélfogás lett volna, az szinte annyit számított ma, mint hogy tudtam palakcból frissíteni

-zenével kapcsolatban sem beszéltük át a dolgokat alaposan

-és elmondani neki előre hogy én bunkó leszek (nem fogok futás közben válaszolni, kommunikálni) és hálátlannak fogok tűnni a futáson, mert csak arra koncentrálok..De Zoli már azt hiszem (remélem) ilyen téren ismer engem. Meg mondjuk Zolinál jobban ma senki sem tudott volna segíteni. Még Reni sem. Meg arra is felkészíteni magam, tudatában kell legyek, hogy ha valaki sportból kívülről segítene, akkor hiába is beszélnénk át mindent előre, szinte biztos hogy nem minden alakul tökéletes. Szóval fejben számoljak ezzel is és ne „adjam” fel. (Mert ma sajnos ez is történt)

 

A mai napon amúgy az is segített volna, ha Zoli elmondja hogy miért tűnt el 7-10kili között. Mert én azt hittem hogy visszament Mikinek frissíteni, és ezért nem fogta nekem a szelet. De ha elmondta volna 10kilinél, ahol legközelebb találkoztunk és feladott frissítőt, hogy technikai gondja volt, akkor nem húzom fel magam annyira… De így 11-13km között újra ezen agyaltam, mert ekkor megint eltűnt egy kicsit, bár ez azért logikusabb volt. Itt azért ez logikus volt, volt egy kis kanyaros rész, tulajdonképpen fölösleges lett volna. A frissítőt oda tudta adni előtte és a következőt is időben  de mivel előtte is eltűnt, és most is, ezek kicsit összeadódtak (itt kezdtem gondolkodni először hogy megállok…)

Igazából jólesne Zolira fogni, hogy miatta nem sikerült az 1:30, de ez nem lenne igaz. Ha mindent előre megbeszélünk, ha ezek nincsenek akkor a PB meg lehetett (meg lett) volna. De ezt sem foghatom csak rá, mert fejben nem voltam teljesen topon…Ha pedig megvagyok, akkor nem zökkenek ki annyira és ez a 21mp meglett volna.

 

A mai napon ami nagy tanulság, hogy fel kell készülni a váratlanra!!  Minden apró részletet megterveztem teljesen, nem görcsösöen, nem túlerőltetve, de mindent tényleg nagyon megterveztem. Viszont arra nem készültem fel hogy mi lesz akkor, ha Zoli eltűnik. De arra sem készültem fel eléggé fejben, hogy mi lesz akkor ha szél lesz? Hogy mi lesz, ha kifolyik a balaton a sétányra? Bár ezzel az a baj, hogy minden váratlanra nem lehet felkészülni…Mi van akkor ha elesek, összeakad valakivel a lábam? Simán előfordulhat ilyen, bár az is igaz még életemben nem volt ilyen…De ezek azért váratlan dolgok, mert előzetesen fel sem merül bennem….De azért legközelebb átgondolni ezt és fejben legyek jobban ott, és ne engedjem el amiatt, mert nem úgy megy a verseny ahogy szeretném! Ma sem adtam fel a szél miatt. Bár nyilván kibaszott idegesítő volt, hogy előrejelzés 12-15 között írt szeles időt, utána csak felhős időt. Előtte/utána is folyt a szél, de pont verseny alatt volt legerősebb, de ezzel nem foglalkoztam, szóval azért ezen nem húztam fel magam.

 

Pozítivumok (azért ilyen is volt!)

GYOMOR: nyilván ez megvan úgy ~2éve, de próbáltam nem foglalkozni vele, mert úgy se tudom kontrollálni! És legutóbbi 3-4-5 versenyen mindig panaszmentes voltam. Kicsit úgy érzem, hogy szép lassan javult az elmúlt 1 évben, még messze az egészségestől, de ez a mai nap után biztossá vált!  Szinte  biztos voltam abban, hogy lelki eredetű és ha párkapcsolati kérdés megoldódna, vagy csak nem lennék rosszkedvű amiatt már attól is javulna, de sajnos nem így alakult nyáron Timivel… Volt egy szakember aki azt mondta, hogy valami idegrendszeri problémáról van szó, és hipnoterápia segíthet. Kuruzslós dolognak tűnik, de elég jól levezette és profi az ember, úgyhogy elhittem neki, de igazából a lényeg hogy volt egy applikáció (NERVA), amit TNF kiutazás előtt töltöttem le telefonra és elvileg angolul egyedül is csinálhattam, elkezdhettem volna ezt a terápiát. Ártani tuti nem ártott volna. Viszont egyszerűen mindig lusta voltam rávenni magam…Ez azért egy fekete pont számomra…Szerencsére egyáltalán nem ezen múlt, és a fontos versenyeken, de még edzéseken is panaszmentes voltam/vagyok!

 

Elég sok gyógyszert/tápl. kiégeszítőt szedtem: dicetel, progastro, pangrol, glutamin. Az első három kifejezetten gyomrom miatt. Nem tudom hogy mi miatt volt ilyen (jó), de igazából lényegtelen: Lehet a gyógyszerek segítenek neki, de lehet csak a szervezetem magától hozzá rendbe a dolgokat. Verseny előtt/közvetlenül utána inkább utóbbi felé hajlottam. Meg nyilván ennek is örülnék jobban. De verseny napjától kezdve abbahagytam a gyógyszerek szedését teljesen és a következő pár napban (mire ezt a beszámolót befejezem) mintha kicsit rosszabb lenne. De ilyen ingadozások amúgy is voltak, és a lényeg hogy versenyen (ha lesz) legyek rendbe. Olyan téren meg elmúlt 1-1,5év rendben volt.  Valamint edzéseken is rendben voltam, futottam 30kilit/3órát is egybe, panasz nélkül.

Szóval nem csak azt hiszem el, hogy 1:30-ra képes vagyok. Hanem gyomrom miatt se fogok annyit stresszelni! Bár ahogy írtam, már mostani verseny előtt sem foglalkoztam vele, mert nem tudok mit kezdeni, de ez további önbizalmat ad!

UI: A gyomorpanaszok fokozódtak, vagyis megmaradtak elég komolyan (1-1,héttel verseny után is). Ez több tanulsággal is szolgál: Az egyik, hogy szinte biztos, hogy ne a sport okozza! Alapvetően azt terveztem, hogy ha valamikor tartok egy teljesen sportmentes hetet, mert azt vettem észre, hogy főleg erős edzés után nagyon felerősödik estére. „Sajnos” erre képtelen vagyok, hiába lehetne, nem bírok nem sportolni, de full alacsony intenzitáson csinálom. Viszont így is megmaradt, és elég erős most a panasz. De igazából is teljesen mindegy lenne az eredmény, mert mégis mihez kezdenék, akkor ha 1-2 hét teljes sportmentes időszakban elmúlna? Oké, tudnám, de hát félmaratont kell futni, azt meg csak úgy tudok, ha sportolok…És eddig meg volt ez a tippem, és orvosok ezzel kapcsolatban sem mondtak semmi érdekeset. A mostani gyomorproblémák fokozódása nyilván nem jó, de azért ahogy pár sorral feljebb írtam (még?) nem stresszelek ezen. A korábbi elméleteket megerősíti:

-egyrészt amit észrevettem magamon, hogy a fontosabb edzéseket is ugyanúgy rendesen meg tudtam csinálni az elmúlt fél évben, ahogy a versenyeket. Viszont utána, egy full laza, rövid edzésen erősebb panaszom volt: ez lehet valahogyan lelki eredetű (idegrendszeri alapú): olyan téren, hogy a „fókuszom” ott van fejben teljesen az edzések miatt és utána megkönnyebbülök hogy túl vagyok rajta és ezért egy sokkal rövidebb edzésen van panaszom

-másrészt az is lehet hogy a gyógyszerek okozták a javulást: hosszú távon ez azért probléma lehet értelmszerűen, nem fogok életem végéig azokon élni. Sokkal jobban örülnék ha a szerveztem magamtól gyógyította volna magát. De ha lesz, akkor következő felkészülést, versenyt nem érinti. Jan-februártól elkezdem gyógyszereket szedni és így-vagy úgy, és a versenyen megint jó lesz minden.

 

 

 

-Pulzusilag nagyon nagyon rendben voltam, über brutál módon (éljen a 6 fok!). Tenerifén folyton emiatt szenvedtem, túl meleg volt, és ezért nem tudtam úgy teljesíteni, lábilag kihozni edzésen azt amit tudnék. Ma viszont semennyire sem estem össze célban. Bár lábam miatt azért megtámaszkodtam kicsit, de relatív jól voltam. Viszont ütöttem vágtam volna mindent, nagyon csalódott voltam. Aztán miután leültem a lábam is KO lett, levezetés hiper KO. De utána nyújtást nagyon szépen megcsináltam. Mindenesetre úgy éreztem semennyire se lihegtem, semennyire se fáradta el. Azért ez estére kicsit változott, este kis „lihegés” megvolt. De nagyon messze voltam attól, amit edzések után is szoktam érezni. A hőmérséklethez van a legnagyobb köze ehhez, de az is közrejátszik hogy nyilván hogy nem jött ki belőlem minden. Bár lábilag eléggé elfáradtam…Nyilván jövőre nézve így nehéz: Mert ha Vivre készülnék, ott meleg lesz, emiatt oda kell „edzeni a „pulzust” is. Ha viszont Siófok lesz jövőre, akkor oda „csak lábamat kéne edzetni”, szoktatni még tovább az erős tempóhoz…

 

 

(Ha lesz) következő félmaraton előtti tanulságok:

-Ha Siófokot próbálnám meg, akkor előtte talán nem utazok ki Tenerifére. Elég meleg volt otthon (ezt nem tudtam előre), és augusztusban is jól éreztem magam. Utólag maradtam volna még Pesten…

-Nagyon közel vagyok már most is, ha két hét múlva futnék újra, lehet meglenni. De erre nincs opcióm sem, meg nyilván amúgy se állnék oda, mert mentálisan KO vagyok. Viszont amire nagyon oda kell figyelnem, hogy edzéseken meg kell próbálni kihozni magamból a maximumot. Nem elég, ha 90-95%-ot csinálom meg, és ha már ebbe is úgy érzem hogy teljesen belehalok. Sokszor volt edzésen ilyenkor is, hogy úgy éreztem hogy nem megy, nem menne, és ezért a rejtett erőtartalékokat nem hoztam ki. Ez ma kurvára hiányzott (volna). Ezek nem voltak meg az elmúlt 4 hónapban! Nyilván be tudható annak, hogy mentálisan nem voltam jó kedvű (Timis dolog miatt). Betudható annak hogy meleg is volt Tenerifén. Betudható annak is, hogy mentálisan is fáradt voltam. De ezeken változtatni fogok. A meleg maradni fog, de nem leszek se mentálisan fáradt, másrészt nem is hagyom hogy csaj dolog befolyásoljon a jövőben! Verseny előtt kikértem Reni baráti véleményét, hogy szerinte mi a fontosabb nekem, minek örülnék jobban: ha „megoldódna” ez, és találnék valakit. Vagy ha megfutnám az 1:30-át. Azt mondta szerinte egyértelmű a csaj a fontosabb nekem. Én vaciláltam és verseny előtt amikor elsírtam magam azon hogy hogyan fogok lejutni Siófokra, ott már kezdtem rájönni hogy ez azért komolyabb érzelmeket megmozgat. Verseny után pedig már biztos vagyok. Ez most fontosabb. Nyilván minden mindennel összefügg. De amíg egyes dolgokat nem tudok kontrollálni, addig a sportot/edzéseket/teljesítményemet igen. Ezért (is) ez most szerintem fontosabb lett volna.

-Kísérővel (ha lesz) jobban átbeszélni dolgokat

-Váratlanra felkészüléni

-Teide, magaslati edzések: (sztem erre nem lesz szükségem, az 1:30 „relatív” könnyű, szerintem enélkül is kell menjen). De azért ha nagyon bizonytalan lennék magamban, és nem hinném el hogy képes vagyok rá, akkor egy ilyet csinálhatnék. De a mai után erre nincs szükségem. Csak arra hogy 2-3 hónapot rendesen végigedzek és kész.

 

Nagyon közeljövő:

Hatalmas (mentális) pihenés! Ha van kedvem fogok edzeni, akár erősebbet is, de fejben kikapcsolok. Ezt már eléggé el is kezdtem eléggé: se regenerációra, se kajára nem figyeltem után Siófok utáni maradék pár napban, amíg Budapesten voltam. Ugyan hengereztem és nyújtottam verseny után. De kimaradt szombat este fürdő. Átmozgató sportot se csináltam. Hidegkamrába se mentem. Valószínű ezek miatt is van az, hogy 5nappal verseny után is elég ramaty állapotban van a lábam. De hát 1,5 év készülés után logikus, hogy a motivációm csökken és ha valamikor most belefér, hogy nem mindent a sport és regeneráció közé szervezek. Emellé időm is kevesebb volt, és sok apróság is közbejött mindig. Azért teljesen nem engedtem el magam: repülőút után már aznap tekertem egy rövidet Tenerifén. Kajára is figyelek, éjszaka, este nem eszek szemetet, francia krémest is reggel ettem meg!

Közeljövő:

Most úgy 1hónapig lazán edzegetek. Mindenféle elvárás, cél nélkül. Többet fogok bringázni, fel fogok menni 1-2x Teidere is még idén….

 

nov 18 ekkor volt Siófok

nov 20-dec2: TNF vagyok, kb 2 hetet. Óvatosan edzegetek, amihez épp kedvem van

dec2-dec7: Luca kijön ami duplán jó. Mentálisan is feltöltődök ezalatt, és pont mire kedvem és erőm lenne újra erősen edzeni ő ezt keresztül húzza azzal hogy kijön és vele „kell” legyek :) De ez pont jó, így legalább még többet pihenek mentálisan, ami NAGYON kell!

dec7 után még marad 1,5hetem Tenerifén, de belekezdeni erős edzésekbe nyilván értelmetlen: de óvatosan azért intenzitást talán tudom fokozni

dec19-dec27: Budapest, karácsony:  futni, úszni fogok, de erős edzés nem lesz!!

dec27 hazaérkezés, első 1 hét nyilván laza lesz, visszaszoktató meleghez

Január elejétől tudnék elkezdeni újra komolyan, céltudatosan edzeni. Feltéve ha addig kitalálom mit szeretnék!

 

Jövő (versenyek, célok?): Mentálisan kikészültem, ezért igyekszek nem agyalni a jövőn. De valamiért már Siófok után másnap foglalkoztatott hogy mi legyen legközelebb…És ahogy haladok előre, egyre többet gondolkodok következő célokon…Ezt valahogy ki kéne zárni…Az biztos hogy január elejéig nem döntök, legkorábban akkor döntök. Már Siófok előtt is azon gondolkoztam hogy (ha lesz következő) mi legyen a következő cél:

-újrapróbálni 1:30-at

-váltani 10km-re?

Régóta készülök félmaratonra, és ez is kicsit számít, hogy belefásulok talán. Bár szerintem ennek kicsi az esélye, inkább az amit feljebb írtam, hogy 1,5éve nem volt pihenőm. De ha ez nem lenne elég, akkor logikus lenne váltani 10kililire és megpróbálni 40percet 4:00-ás tempót futni ott. Ami szinte biztos, hogy 2024-os Vivin indulok. Csak hogy milyen formában azt nem tudom?

-Félmaraton?

-10km maxon (40:00-n belül)

-10km lazán végigkocogva (4:15-ös tempót)

 

Reni véleménye is érdekelne erről, de azt hiszem az utolsó megjegyzés, bekezdés után elég egyértelmű lesz (de anélkül is érdekelne, szóval így is írd le mire gondolnál): Nagyon nagyon csalódott voltam a célba beérkezve. Ütöttem, vágtam volna mindent, törtem, zúztam volna csalódottságomban. Ráadásul volt ott valamilyen PB harang vagy micsoda is, amit meglehet húzni…Meg lehet vele fényképezkedni/videózni… Itt volt az a pont amikor el is sírtam magam. Annyira jó lett volna ha már csak a PB-emet is megjavítom… Nem is feltétlenül amitt hogy elbüszkélkedjek ezzel faceboookon, bár tuti tettem ki volna valamit, amibe megköszöntem volna azoknak akik segítettek/elviseltek, stb. Meg „miattuk” is jó lett volna ezt megfutni, ha már ennyi segítséget, megértést, támogatást kaptam ☹

 

Nem készültem amúgy erre a PB harangra vagy mire, de utólag úgy látszik hogy mindenképpen sírás lett volna a verseny után…. ha sikerült volna a PB, akkor örömömben, a meghatodottságtól. Ha nem sikerül, akkor azért. Bár most is leginkább azért, mert tényleg nagyon közel voltam, és elrontottam dolgokat és ezért nem lett meg. Mert ha csak végig brutál szél van, és én tényleg mindent tökéletesen csinálok és úgy nincs meg, akkor oké. De így sajnos benne voltam „én is”. De ott, a siófoki PB haragnál bevillant hogy Vivicittán, a Margitszigeten is láttam hasonlót talán tavaly. És hát végülis mennyivel jobb eső érzés lenne ott meghúzni a harangot.

-MELEGBEN, jó időben, nem úgy mint most szétfagyva.

–FŰBEN, szebb környezetben.

-Teljesen hazai pályán, a Margitszigen, ahol mindig is edzek.

Ez a kép ugrott be nekem Siófoki PB harangnál….és ez elkísérhet majd a következő úton ha lesz…

 

Ha lesz is részemről Vivicitta félmaraton, akkor nyilván oda is 1:30-ért állnék oda. Iramfutók is lesznek…Frissítést azért még ki kéne találni nyilván. De ha „csak” PB lenne, valószínű azután is nagyon meghatódnék és olyan boldog és elégedett lennék, mint nagyon régen (legfeljebb IM vetekedhet vele, de igazából most utólag azt mondom, hogy az Ironmanre a felkészülés ehhez képest sima volt, és elsőre sikerült és nagyon könnyű volt). Ezért kibaszott régóta küzdök, edzek, harcolok. Szóval a PB is nagyobb siker lenne….Hát még akkor, ha negyedjére végre sikerülne…