Edzésleírás

Nos én is megérkeztem haza. Gondoltam írok egy rövidet. Nekem az egész hétvége Bpen kezdõdött. Délelött 10kor indultunk el Öcsémmel a Moszkva tér melletti bolthoz, hogy nézzünk Neki hosszunadrágot bringázáshoz. Kiderült annyira nem PRO fi Bike a bolt, mert bár hirdetik a nadrágot a honlapon jól, de tartani nem tartanak... mert nincs szezonja. na mind1. Bevásároltunk mindenféle "doppingszert", s irány bringával a Keleti. Szerencsére haverom Gyõrbõl beugrott hozzánk, s a barátnõm odaadta a nagy cuccokat Neki, hogy hozza utánunk Mátraházára. Keletiben éppen le tudjuk pakolni a bringát a vonat elejében délben[így is 3 bringa volt a 2 helyett]. Egy sráccal [Gábor], s barátnõjével csevegtünk. Õk is a maratonra tartottak. Mi Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy nem szórakozunk az átszállással, s Vámosgyörkön leszálltunk, majd onnan irány Gyöngyös-Mátrafüred-Mátraháza bringán. Gyöngyösre beértünk jól, bár kétségkívül meleg volt már. Ott viszont már szembebringáztak azok az outisok, akik befutottak Mátrafüreden a Mátrakör verseny keretében. MI a bicikli úton felkúsztunk Mátrafüredre, majdott ittunk egy pofa sört pihenésképpen, s nekivágtunk a 8 km-es emelkedõnek. Kellemes napsütés, jólesõ tekerés. Egyszer megálltunk megettük az utolsó szendvicsünket is. Mátraházára beérkeztünk, rajtszámokat begyûjtöttük, majd irány a szállás. Ez a fogadó még 3 km-re volt Mátraházától, igaz végig lefelé gurultunk. Szállást befoglaltuk, s megállapítottuk ez a 45 km kellemes ráhangolódás volt a másnapi versenyre. Esti vacsi és szerelés után még egy sör belefért és alvás. Reggel 7kor keltünk, s reggeli után irány feltekerni Mátraházára.Haverom kocsival felmegy [Nála az összes itóka, meg szerszám]. Mi már majdnem felérünka rajthoz, amikor haver jön szembe kocsival, s gurul vissza, hogy nincs parkoló hely. Mi is fordulunk meg, lejtõzés, majd egy parkolóban összekapjuk magunkat, s ismét irány a rajthely Mátraházán. Lassan eljön a rajt ideje. Nekünk Öcsémmel 9:45 kor [light-30km] míg haveromnak 10kor [Classic-55km]. Rajt elõtt 5 perccel odaálltunk mi is. Nos mi már csak afûre fértünk fel, mert a pályán nem volt hely. Kb 4-en rajtolhattak még mögülem. Sebaj mivel 1 km felvezetés van mondta be a 'szpíker', így majd elõre araszolok. Na ja, gondoltam én. Csakhogy a felvezetés nem nekünk szólt, hanem a Classic és Extrém távnak. Mi a kajáldák mellett egybõl bevágunk az erdõbe. 1 nyomsáv gyökerek, sziklál, korhadt faágak bokrok jobbról-balról. Ezzel semmi baj nincs. Csak beragadtam sok ember mögé. Kb 4 km-en keresztül nem is tudok normálisna menni, de türelmes vagyok, hátha jön egy szélesebb pályaszakasz, na majd akkor... Igazábol az elsõ aszfaltos lefelén tudok elõször a saját tempómbvan haladni, s utána mindig. Mivel estem már idén, s volt 1 felkarcsonttörésem [keresztbe eltörött], így lassan megyek lefelé. Mondom én. Max speed ezen a szakaszon 51 km/h. Ennél jobban nem merek menni, ellenben majdnem végig tekerek lefelé...már ahol nem pörög el a lábam a sebesség miatt. Szépen szabályosan tudok elõzni mindenkit. Ezen a szakaszon kb 3an hagytak el. Ez nem az én gyorsaságomnak tudható be, hanem annak, hogy a mezõny végén kevesen ragadtak be akik jobban mennek. Sokáig szánkázok-lejtõzünk lefelé. Aztán végre eljön az a szakasz amit én várok. A felfelé. Szépen beállok az úthoz viszonyítva 12-15km/h-ás átlagra, s így nagyon sok embert sikerül befognom. Van egy fiatal srác, aki amikor utolérem mindig kiáll a nyeregbõl, s csakazértis versenyez. Gondolom magamban nyomjad csak, elfáradsz Te még. És lõn. Kb 20 méterrel elém kerül, és elfogy a szufla. Én továbbra is egyenletes tempóban tekerek, így aztán megint elõzõm, amire Õ... Na ezt még kb eljátsza vagy 6-8x a maraton folyamán, de a végén lemaradt. Már csak amiatt is, mert dacból kicsit erõsebben nyomtam az egyik emelkedõn.. Na de vissza az elejére. Öcsémet valahol megfogom 9. km-nél. Ez azért furcsa, hogy csak most, mivel én vagyok az erõsebb [felfelé mindenképpen]. Az ok: Neki sikerült nem beragadnia az elsõ 4 km-en senki mögé, éppen kifogott egy jó tempóban vonatozó társaságot. Sbár együtt startoltunk, mégis 9kmnél újra találkozunk. A frissítõig megyünk együtt, majd én az Öcsém kedvéért sem vagyok hajlandó lemondani az egyenletes felfelé tempómról, így lassan lemarad. A frissítõ meglepett. Én a 18. km-re számítottam, így is ettem ittam verseny elõtt. Kb a 10km-nél volt a frissitõ. Talán 11. Meg sem álltam, mert nem éreztem szükségesnek. Menetközben magamhoz kaptam1 powerrade-et, meg egy banánt. Az italt csak félig tudtam meginni, mert nem is voltam szomjas; banán elfogyott. Az emelkedõn szerencsére annyi embert megelõztem, hogy a látómezõben sokan nem voltak. Elõl egy két ember, irányadónak kiket kell még megfogni. Szénégetõk után [ha jól emlékszem] jött egy újabb lejtõzés . Itt egy leányzót sikerült megfognom lefelé. A lejtõ aljánál kanyarodtunk be erdei dózerútra. Itt már nem mertem annyira nyomni [lásd bennem volt a májusi esés emléke] Két ember elment mellettem, de a hátsót végig láttam magam elõtt sokáig. Teljesen egyedül tekertem sok sok percen keresztül. Mögöttem senki, elöttem messze a korábban említett versenyzõ. Egyik kanyar után többen körülálltak egy leányzót, akinek a térde csúnyán megsérült. Irány tovább, de a látvány további intõ jel volt, hogy nagyot lehet esni még itt is. Végül nem tudom hogyan utolértem egy csoportot, akik mögött vonatoztam egy darabig, de mivel kicsit lassabbak voltak mint ahogy én menni szerettem volna, így egy szélesebb szakaszon a vonat eleje lettem. Ekkor hallottam, hogy mögöttem nagyon csörtet valaki. A lejtõ alján aztán valaki elém vág. No persze ismét a kissrác a bizonyítási vágyával és versenyszellemével. Na de megint rosszkor sikerült befognia, mert jon az emelkedõ. Az eredmény törvényszerû. Aztán megint az Õ szakasza jõ. De ezt megint csak a mögém érkezésbõl tudom. Kikanyarodunk végûl a fõútra. Mivel ekkor már mérges lettem, így egybõl elkezdtem felfelé nyomni a pedált. Arendõr aki éppen leállította a forgalmat, hogy mi kijöghessünk az erdõbõl, látván a küzdésemet még utánam kiabál: "hajrá!". Szerpentin felfelé. 12vel indulok neki, de ahogy elõl fent a magasban meglátok egy kerekest, elkezdek erõsebben menni. 17-18-ra sikerül beállni, s így tekekerek felfelé. A szervezetem lassítást rendelne el, de most már mint a gõzeke úgy fujtatva, de haladok elõre, s nem engedek a 18ból. Utolérek, s megelõzök egy kedves leányt, aki szerintem méterektõl hallja hogy jövök. Elõször is a teleszkópom sír, másodszor én lihegek és nyögdécselek hangosan. Mellé érek, rámnéz s bíztat: "nyomjad-nyomjad." Még pár embert sikerül elkapni, Éppen az utolsó még látható embert tekerném le, amikor jobbra be az erdõbe. ganyús a dolog, mert 24 kmnél járok az óra szerint. Az átlagom is a kitûzöttnél jobb. Az erdei szakaszról aztán kiderül, hogy az utolsó 2 km. Elöttem a srác töri az utat, mutatja nekem, hol van bukkano nehéz szakasz. Egy helyen lepattanok, mert a 3ö centis sárba nem kívánok belemenni, fõleg hogy utána hirtelen bukkanó. Átemelem, majd visszapattanok a bringára. Közben fejem felett egy felirat cél 1 km. Na ezt most már végig kell nyomni. Fahídon át, majd egy nagy sziklánál leszállni, mert elõttem mindenki tolja. egy darabig tolom én is, de megunom, s ahogy kicsit kevésbé meredek felpattanok a nyeregbe és nyomás. Nézem az órám már csak 450m. Nem szállok le ha a fene fenét eszik. Sikerül is 10 embert beelõznöm. Ekkor már erõsen fujtatok, s talán hörgök is, mert kevés a levegõ, de rendületlenül taposok tovább. Hallom mögöttem pár embernek biztatást adhatott, hogy én nyeregben vagyok: Õk is visszaszállnak. Jön a betonút. Már látom! Az utolsó 2méter viszon még meredekebb. Egy métert sikerül belõle legyûrnöm, de aztán elfogy minden. Az utolsó méteren az erdõben le kellett szállnom,s feltolnom a bringát. Mögöttem Valakinek sikerül viszont feljutnia a betonútra. A szervezõ-útbaigazító végig szurkol nekem: "Nyomjad nyomjad már csak pár méter, utána meg a betonon megpörgeted. Ne szállj le, gyerünk nyomjad, pörgesd meg a betonon!" Na igen. Betonon egybõl vissza bringára, de pörgetésnek túlzás lenne nevezni, amit a pedállal csinálok. Lassan növelem a sebességet. Közben a mögöttem jövõ [ki lenyomta az utolsó két métert nyeregben] bringájának elsõ kereke megjelenik a jobb oldalamon. Lassan méterrõl méterre érkezik meg mellém. Amikor én valtok felfelé, azonnal Õ is, amikor feldobom nagyobb tányérra, akkor Õ is. Aztán hirtelen kiáll a nyeregbõl, s hajrázni kezd, én utána. 35-37tel robogunk be a kapun a kavicsra, majd megyünbk ki 30 körül a maradék 300 méterre. Két ember van még elõttünk. Az egyiket belsõ íven elõzzük. A srác elõttem, én közvetlenül mögötte. Az utolsó 100 méterre marad a hajrá. Nagyon nyomjuk, megelõzni már nem tudom úgy tûnik. A második embert megfogjuk mindketten a cél elõtt. A srác kienged az utolsó métereken, én még hajtok, így aztán 1 kerékhosszal ugyan de megver. Átvesszük az italokat, majd amikor leveszi a sisakját, akkor látom csak, hogy akivel meccseltem..a srác egy csaj. :) Az eredményem kb 5 perccel lehetett volna jobb, ha a startnál kicsit elõrébb állok, de ez van. 30km [amit én 26nak mértem] 65/180 kategóriában [bár ez nem végleges, mert még késõbb is érkeztek be bõven kategóriámban emberek] Netto time 1h30m11 Brutto time 1h31m14 Avg Speed 17.1 km/h Max Speed 51 km/h Avg HB 161 Max HB 177 1310 kcal Öcsém végül 5-6 percet kapott tõlem [kihajtotta magát rendesen] A verseny nagyon tetszett. Jók voltak a felfelék. Sokáig tényleg úgy gondoltam, hogy ez egy light verseny lesz, s az utolsó 2 km-en azért elfáradtam. Az azért bíztató volt, hogy csak az utsó 1 kmen kellett leraknom kistányérra. Más: Én csodálkoztam, mennyien túlvállalták magukat. Én nagyon sok sérülttel találkoztam a célban. Majdnem minden 3ik ember esett s tele volt kötéssel horzsolással. Mesélték nekem, hogy a Light eleje tiszta sár volt, s horzsolásokkal teli. Én is ugyanazon a távon mentem, de rajtam 5-10 csepp sárpötty volt csak. Ellenben hogy az elsõ 55 perc alatt lenyomta... az azért durva.