Baromság, meg belemagyarázás, tudom, de akárhogy nézem, megint bejött a kutyaharapást szőrivel, sportsérülést még több sporttal gyógyító módszer. Történt pedig, hogy nyár vége felé elkezdett fájni a jobb sarkam, s ezzel egyidőben a bal achillesem is érdekes dolgokat kezdett produkálni, érintésre fájt a belső oldala, futás közben pedig nagyon néha aprókat nyilallott. Reggelente így tehát a szobámból az életmentő kávéfőzőig gyakorlatilag úgy jutottam el, mint a Besenyő család öregje, csak a bőrsisak hiányzott a fejemről, a hülyeségbeszélés is megvolt...  És akkor most tartva a még jobban lesérüléstől nekivágtam a hétvégének, s úgy tűnik, hogy nem hogy tovább romlott volna a dolog, inkább abbahagyta a fájást.

Lehet, hogy a hülye sarkam egy elhúzódó masszázsnak vagy akkupresszúrás kezelésnek vette a hétvégi két futásomat? Tudja a fene, mindenesetre az előbb direkt egy keményebb - értsd: viseltesebb - cipőt vettem fel, s meglepve tapasztaltam, hogy nem fájik. :)

---

Láttam, hogy benevezett a Versenyre három kameruni. Namost ezek ugye valami meleg tájhoz szokott emberkék. Vajon lesz-e náluk derék köré csavarható olajradiátor, míg Bécsből elkocognak szeretett Budapestünkre? Ellenkező esetben bizony dermedten és lassan fognak futni, jól le is hagyom őket... A célban majd viszek nekik forró teát. No nem,  nem esélyeket latolgatok, csak valami kényszer visz rá, hogy pár naponta megnézzem, kik is neveznek... Bogár Jani is benevezettmár. Arra vagyok kíváncsi, hogy futás közben tudok-e majd neki szurkolni. Ja, meg a Janicki is már fenn van a nevezési listán... Lesz nagy verseny! Addig azonban vár még egypár kilométer. Szasza is készül az SM futásra... Én is. Farkas is. Addig még van másfél hetem, eltervezem, mit csinálok 24 órán keresztül... De hogy buli lesz, az biztos!