Tegnap ebédszünetben sikerült kimennem kocogni. Este munkahelyi névnapot ültünk, így nem tudtam volna utána már elmenni mozogni. A jó hangulat bent tartotta az embereket egészen este 11-ig. Bár engem a terhességgel járó állandó álmosság már 9-kor haza vitt, mégsem akartam este 9-kor, degeszre kajált állapotban megfuttatni Picikét. :) Életem párja így is már azt hitte, hogy ott akarok aludni. És mivel jóllakott voltam, elégedett mosollyal ölelgettem a Drágámat, aki azt hitte, hogy hörpintettem is egy pár pálinkát. Hiába bizonygattam, hogy neeeeeeeeem! Közölte, hogy a szemem sem áll jól, tuti, hogy ittam. :) De tényleg nem. :) Nem is esne jól az alkohol, de nem is bántanám IciPicit. :) Így is megtömtem a gyomromat annyira, hogy szegénykém lehet, hogy hátrányos helyzetű volt az éjszaka és el volt nyomva. Sőőt! Egyre több olyan kis  mocorgást érzek, amit szerintem őŐ csinál. Legalábbis az éjszaka halmozottan éreztem.:) Szóval tegnapi futás. :) Tegnap elindultam, hogy szépen felöltözve a kellemetlen, hideg szélben majd futok egy 5 percet. :D Igen ám, de a stopperem megadta magát és semmit sem mutatott. Vagy a hideget nem bírta, vagy kifogyott belőle az ellem. Így aztán elhatároztam, hogy útnak indulok és majd, ahogy jól esik. Aztán közben úgy döntöttem, hogy mostmár, ha így van, legyen meg a 2 km. :) Lehet, jobb is, hogy nem működött az óra, mert még a végén leesett volna az állam, hogy mennyire csiga volt a tempó. :D Végül is egyáltalán nem számít most az idő. Beszélgettem Picikével és énekelgettem neki. Gondolom, hülyének néztek... fut a bicikliúton egy szőke, elképesztően lassan, csoda, hogy nem hátrafelé és közben gyerekdalokat énekelget, már amennyire szusszal bírja. : D Az első km-t egy enyhe lejtőn futottam felfelé. A végén megérdemelten pihentem egy pillanatot. :) Beálltam egy buszmegállóba, hogy nyugodtan megsimizhessem a Picikémet. :D Közben megdicsértem, milyen ügyesen bírta a lajhármászást. :D Aztán elindultunk visszafelé. :D Persze olyan okos voltam, hogy nem vittem fülvédőt, a szél pedig egészen az agyamig süvített... De meglett a 2 km, hosszú kihagyás után. És még jól is esett! Igaz, hogy az Édesemnek csak 1 km-t vallottam be, mert annyira aggódik értem és az egyetlen, kicsi babájáért, hogy nem akartam családi perpatvart. :D De Isten látja lelkem, tényleg nem ártottam vele se magamnak, se az édes, kicsi babánknak. :) Más alkalmakkor pedig mindig ott van a Kedvesem is és nem szoktam túllőni a célon. :) Mára még izomlázam is lett!! :D 2 km-től!! De úgy döntöttem, ma pihenünk egyet. :) Mert a maradék névnapi kajából még ma is degeszre zabáltam magam...és bizony alig bírok moccanni...és kegyetlenül álmos vagyok a reggeli ébredés óta. :):)

Folyt. köv. holnap!

Mindenkinek jó egészséget és kellemes futást!