Ritkán szoktam mások életét megkívánni.

Az Alpok lábánál jártunka múlt héten, egy fantasztikus helyen, 4 kilométerre a falutól , patak mellett, egy sícentrum parkolójánál volt a ház. Egy holland család lakja sok szeretettel, gyengédséggel, ápolva a bajor hagyományokat is.

Reggel együtt ettünk a családdal, kicsi lányuk mellénk telepedett, mutatta a játékait, a sícuccát, érmeit, reggel, mielőtt jött érte az iskolabusz egyik cipőjét anyuka, a másikat apuka adta föl.

A gyönyörű rendezett tájban mindenhol bringaút, túristaösvény, 6 kilométeres futópálya, (500 méterenként jelölés),de a legnépszerűbb a nordic walking. Amerrenéz az ember, mindenhol sportol valaki, de rengetegen közlekednek bringával. Szállásadónk maratonfutó, triatlonista, a ház melletti sekély tóban szeret úszni nyáron,( nagyon helyes, szimpatikus ember- bonus track:-)) de a faluban uszoda is van...és jégpálya..

Tudom, hogy ők ezt nem 40 hanem 400 év alat érték el, meg nem is akarok ebből politikát csinálni, egyszerűen, csak nagyon el tudnám képzelni ezt az életet magunknak...