Ma megvolt az év utolsó futása a szilveszteri futóversenyen, így én is összesítettem:

Idén 1290,5 km-t futottam, ebből 237,5 km verseny volt. Ehhez még 49,9 km úszás jött. Futottam 4 maratont, egy félmaratont, volt egy 20 és egy 25 km-es verseny, meg a szilveszteri 3 km. Év végefelé elfáradtam, eltűnt a motiváció, de összességében jó kis futóév volt. És remélem, jövőre jobb lesz.

A tegnapi nap - noha fehér karácsonyt ígért -, semmilyen karácsonyi hangulatot nem hozott. De ez nem az ő hibája. Reggel gyönyörű hótakaró fogadott, így immár biztos volt, hogy ma futni megyek. A Malomvölgyig vezető út háromnegyede jobbára tisztított volt, de a tavaszköszöntő maraton színhelye már nem. Az látszott, hogy jópáran kifelé vették az irányt, de a cipőlenyomatokból ítélve séta céljából. Egy futóval találkoztam, aki már visszafelé tartott. A bekötőúton a vasárnapi jégpáncélt jótékony hótakaró fedte. És Malomvölgy csodaszép volt. Amióta futok, egy-két alkalommal futottam kint télen is, de ilyen gyönyörű még sohasem volt. Mindkét tó befagyott - gondolom ennek a madarak annyira nem örülnek. A bokáig érő havat egyenlőre nem csúfítja el latyak. A különböző fákon más és más vattapamacsok. Hihetetlenül jóleső érzés volt "megküzdeni" az úttal. Néha megálltam fotózni, ha kékfog közelébe jutok, lehet, hogy megmutatom. Hiába, most csak ott kint kerek a világ.

Ma totyogatam egyet, mert azt futásnak nem igazán lehet nevezni, amit előadtam. Így kicsit hosszúnak tűnt, de láttam három mókust. Erről meg eszembe jutott London, ahol a Hyde Parkban etettük a mókusokat. De jó lenne most is ott futni...

Balaton óta ma futottam először. Előtte volt egy majd' két hetes kényszerpihenőm, utána pedig eldöntöttem, hogy december 1-ig pihenek. Istvánnal mentünk ki 10 km-re. Hú. Látszott a két hét. De azért jól esett. És ami nagyon érdekes, futás közben (és ha megyek) nem fáj a derekam(? alatt valamennyivel), de lehajolni még mindig nem tudok nyújtott lábbal. És akkor is érzem, amikor ölésből felállok, ill. néha éjszaka, amikor pihen.