...amikor különösen érdemes a futásért felkelni. A mai tipikusan ilyan volt. A Futóklub mai edzésére Zoli már beharangozta, hogy Kropkó Péter jön. Szerencsére a munkahelyemről ma kifejezetten időben sikerült eljönni (14 óra!!!), így semmi akadálya nem volt annak, hogy 5 órakor Malomvölgyben legyek. Péter késésben volt, Szegedről jött, így bőven belefért, hogy Andival fussunk egy kört. Ő úgysem akart többet, bemelegítésnek meg kifejezetten jó volt. Mire befejeztük, megérkezett Péter is. Ha jól számoltam, 6-an voltunk, a gyengébbik nemet szerény személyem képviselte csak. Amikor a na fussunk-ra terelődött a szó, érdeklődtem az iram felől, mert ugye mégiscsak kispályás vagyok én... Végül úgy indultunk el, hogy Péter és egy másik futó mellett én futottam azt első sorban. Aztán kis idő múlva azon kaptam magam, hogy inkább én vagyok elől, Péter és immár Zoli mögöttem egy hangyányit. Útközben még 4 futó csatlakozott hozzánk (szembefutván fordultak), így nem kevesebb, mint 10 férfi futott utánam. Tekintettel arra, hogy ez eddig még soha nem fordult elő velem (na jó, versenyen igen, de hát ott nem volt ennyire szűk kör), igencsak jó érzés volt. Azért természetesen megfordult a fejemben, vajon nem gondolják-e azt, hogy na, a liba hogy játsza a fejét, de gálánsak voltak és nem előztek meg. Ez azért is jó volt, hiszen így olyan tempóban futhattam, aminél nem csak a saját hörgő lélegzetvételem hallom, hanem a beszélgetést is, amit Zoli és Péter folytatott. A kör végeztével nyújtottunk egy kicsit a parkolóban, majd a férfiszakaszt otthagyva hazafutottam. Hm. Jó volt!