A tegnapi nap - noha fehér karácsonyt ígért -, semmilyen karácsonyi hangulatot nem hozott. De ez nem az ő hibája. Reggel gyönyörű hótakaró fogadott, így immár biztos volt, hogy ma futni megyek. A Malomvölgyig vezető út háromnegyede jobbára tisztított volt, de a tavaszköszöntő maraton színhelye már nem. Az látszott, hogy jópáran kifelé vették az irányt, de a cipőlenyomatokból ítélve séta céljából. Egy futóval találkoztam, aki már visszafelé tartott. A bekötőúton a vasárnapi jégpáncélt jótékony hótakaró fedte. És Malomvölgy csodaszép volt. Amióta futok, egy-két alkalommal futottam kint télen is, de ilyen gyönyörű még sohasem volt. Mindkét tó befagyott - gondolom ennek a madarak annyira nem örülnek. A bokáig érő havat egyenlőre nem csúfítja el latyak. A különböző fákon más és más vattapamacsok. Hihetetlenül jóleső érzés volt "megküzdeni" az úttal. Néha megálltam fotózni, ha kékfog közelébe jutok, lehet, hogy megmutatom. Hiába, most csak ott kint kerek a világ.