"De aztán valahol a hetedik kör kétharmada táján lelki szemeim előtt megláttam a célt. És elindultam. Az utolsó körre fordulva már csak egy kis flaska kólát kértem. Egyik frissítőponton sem álltam meg, csak mentem. Valahonnan előkapartam az utolsó energiatartalékokat és az endorfin is dolgozott, mert – szinte – megszűnt a fájdalom a két lábamban. Hihetetlen ez az érzés! A hetedik körben már azt is elengedtem, hogy 12 órán belül célba érek, a nyolcadikban pedig röpültem, hogy – ha percekkel is, – de megdöntsem a tavalyi időmet."

Bővebben a blogban.

"Ezeken a versenyeken az amatőrök mindig győztesként jönnek le a pályáról, mert csak saját magukkal versenyeznek! Ez mindig jusson eszedbe, amikor elfut melletted egy profi és azt érzed, hogy “mennyivel gyengébb vagyok nála”!"

Bővebben a blogban.

Minden évben vannak fix versenyek, amelyek a naptáramban szerepelnek. Érzelmi okokból vagy azért, mert megnyugtatást várok tőlük. Ilyen a Kaposvár melletti Toponáron, a Deseda tónál rendezett eXtremeMan113 verseny. Ez egy féltávú verseny, azaz 1900 méter úszással kezdünk, 90 km bringával folytatjuk és 21,1 km futással fejezzük be. Tavalyhoz hasonlóan az életem alakulása miatt idén sem sikerült annyit edzenem, mint valójában szerettem volna. De az ezen a versenyen elért eredmény megnyugtatott, hogy van keresnivalóm a gyékényesi tó partján július végén.

Bővebben itt olvashatsz a versenyélményemről.