Sérülés basszus. Elindultam délután egy jót futni, másfél kilométerig jutottam. Át akartam futni a 47-es főúton, de nagy volt a forgalom, így meg kellett állnom. Hogy le ne merevedjek, elkezdtem helyben futni meg ugrálni. Beleléptem egy kátyúba, és megint aláfordult a bal bokám. Reccsent egy szépet, ahogy szokta, és a farizmomig végig megrándult a bal lábam.

Szerencsére volt nálam telefon, megmentett a család. Annyi pozitívumot tudok mondani, hogy két autó is megállt megkérdezni, hogy segíthetnek-e. Vannak még rendes emberek.

Jegelem, kompresszálom, kenegetem, talán helyrejön pár nap alatt. Ez idén már a harmadik, március körül volt a gereblyére lépés, utána a létrával borulás. Ez most talán nem olyan durva. El se mondom mennyire bosszant. Pont amikor kezdek formába jönni. Ez van, kényszerpihenő, ha rendejön talán nem is árt. Bár ezt a hetet nagyon fontosnak tartottam a felkészülés szempontjából, inkább a következő héten akartam kicsit visszább venni. Meglátjuk mi lesz.

Jöhetnek a javaslatok a csodaszerekre! Tulajdonképpen műteni kéne ezt, teljesen ki vannak nyúlva a szalagok, elég egyetlen rossz lépés és reccs. Nem is véletlen, hogy sosem a jobb, mindig a bal.