Ez a hét megint jó volt. Tudtam futni, nem is keveset, nem fájt.
Voltam dokinál is, a térdem nem sérült, mindennek a bokám az oka:)

Van remény a felépülésre.
Nagyon jó Zöld túra volt, igaz kicsit ráhúztunk a 30-ra, így 42 lett, de a hangulat és az utánna lévő dolgok kárpótoltak mindenért. Bocsi azért tudna mesélni, esetleg Steve, de ő nem tehet róla, hihihi

Vasárnap a túra után tudtam futni és még jól is esett. Úsztam is, bringáztam is, sikeres hetet zártam.

Ez egy jó hét volt, sikerült annyit edzeni, amennyit akartam. Végre futottam is, kedden megyek a dokihoz remélem mond valami jót a térdemre, vagy akár csodát tehet velem.

Van időm 90, illetve 187 napom, mi bajom lehet? Nem adom fel, a lábfájás sem tart örökké.

Úsztam 8,5 km-t kondiztam, futottam, sőt még fociztam is egy kicsit, ezért majd biztos kapok, de néha kell az is. Nagyon ovatosan érek a labdához, inkább csak nézem, vagy nem...?
Jövő hét is jó lesz, megfejelve a Zöld túrával.

Hát idén beneveztem a versenyre, készülni kell.

Jól kezdődött az év, első héten nem volt baj, azóta fáj a térdem, nem igazán futok. Ha esetleg odajutok, akkor is csak lazán (persze ez nam baj). Maradt az úszás a kondi és a görgőzés. Egyre jobban tudok úszni itt már nem lehet gong, a bringa még fejleszthető, amultkor is leestem a görgőről. Többiek szerint nem fékeztem időben, gyerekek is aggódva kérdezték mi van, én meg válaszoltam, hogy semmi csak Apa átrendezi a szobát. Egy darabig fájt a másik térdem is de ez nem volt komoly.

Apró lépésekkel haladok a célom felé, de tudom, hogy meg lehet csinálni, hiszen olyan emberek állnak mögöttem akik minden problémámon át tudnak segíteni.