Szóval itt van az augusztus közepe, itt a nagyatádi triatlon találkozó. Aki volt már ott, az tudja, ez nem egy hétköznapi verseny: itt a szurkolók, egyéni és váltótagok valami nagy-nagy egységet alkotnak, még ha nem ismer mindenki mindenkit.
A hangulat tehát adott lesz, és ebben a forgatagban most valami kisebb versenyrészt is vállaltam: egy nem díjazott váltóban vagyok benne, szigorúan csak a futásra koncentrálva, na persze... 
Tulajdonképp bármi lehet: elméletileg 0-tól 42,2 km-ig lehet a táv, ahogy adódik. Most úgy tűnik, hogy kb. 30 km jut rám, mert a váltótagok, akik úsznak-kerékpároznak, még szívesen vállalnak pár kört a futásból. Ha meg nem, akkor maraton!! 
Ami azért igencsak fejbenkészülős lenne, mert még nem volt semmilyen 30 km-en felüli táv idén, és az uccsó két hét eleve gyógyfutásokkal telt, vagy kihagyásokkal. Azért ismerem a korlátaim, nem nyírom ki majd magam, támaszkodom a régi emlékeimre, alkalmakra.
No, hát akkor holnap indulunk Nagyatádra, ugye kell az akklimatizálódás a világszínvonalú eredményhez! 
Minden résztvevőnek kívánom, hogy terveinek megfelelően sikerüljön a nagy nap! A szurkoló barátoknak, családtagoknak kellemes és izgalmas élményt ígér a verseny...
/Leander pl. szerintem már most levette a kezét rólam, ha maratonra fordulna a dolog szombat délután. /