Nos, nem éppen szellemes a cím.. :-O
Megint jöttem elbeszélgetni magammal, talán segít tisztázni a dolgokat. Azaz amit az eszemmel elhatároztam, az érzéseimel is el kéne fogadtatni. :)

Eddig ott voltam mind a 4 rakparti 10km-es versenyen, idénre is ezt terveztem. Az egy dolog, hogy idén alig futottam 10km körüli távot, meg hogy 8km-es tempóban mennek mostanában a feleakkorák is- ettől még szívesen lefutnám szombaton, csak hát... Többek közt nincs, aki vigyázzon a gyerekekre. Az apjuk építkezik (új család..), szüleim meg épp tesómékat látják vendégül. Szóval max. azt lehetne csinálni, hogy felmegyek gyerekestül, és amíg futok, otthagyom őket (a nagyfiam végülis tud rájuk vigyázni, de sokáig őt sem akarom terhelni ezzel, nekem is fárasztó néha:). Aztán rohanunk a buszra, hogy haza tudjunk jönni. De ezt is csak úgy, hogy az 5km-re megyek, mert a 10km túl későn kezdődik ahhoz, hogy elérjük az utolsó buszt hazafelé. :-(
Háát... Azt hiszem, ez  kevesebb örömet okozna, mint  amennyi  stresszel jár, meg a gyerekek nem hiszem, hogy élveznék a többórás utazást ezért a programért.  És az anyagi vonzatát akkor még nem is néztem (nem az utazás, hanem a nevezési díj, és főleg a gyerekek által kikönyörgött cuccok; mert ha már megyünk, muszáj lenne az ottani finom kajákból, édességből venni valamit (ha rajtuk múlik, még a McDonald's-ban is :)).

Hát, azt hiszem, elég meggyőzőek az érveim, lassan kezdem si elfogadni őket... Majd ősszel talán eljutok 1-2 versenyre, a jövő évtől meg remélem, még jobb lesz: elkezdek ugyan dolgozni, de a fősulit -remélhetőleg- befejezem, így nem lesz más hétvégi elfoglaltságom, mehetek a futóversenyekre!!