Megint csak szinte a véletlenen múlott, hogy elmentem a versenyre- bár eredetileg szerettem volna mindenképp ott lenni, de úgy tűnt, nem fog mégsem összejönni. Végülis szüleimnek és nagyfiam önállóságának köszönhetően mégis elmentem. :) Sőt, beneveztem a jövő heti Kékes csúcsfutásra is- talán kicsit meggondolatlanul...
Mostanában ugyanis keveset futottam, meg lehet nézni az edzésnaplómban, mennyire nagyon.. :( De most már nem érdekel a tanulás, megint megyek többet futni (na jó, éredekel, de nem görcsölök vele már annyira- ugyanabból a két vizsgából megyek jövő héten is, mint a múlt héten voltam :-/). A mai tizesnek úgy indultam neki, hogy végigfutom ahogy jólesik, 70' körüli idővel. Ez a terv teljesült is! :)
Jó volt az ismerősökkel találkozni, bár nem voltak (voltatok :) túl sokan. A mai nap meglepetése egykori csoporttársam jelenléte volt, ugyanis róla nem tudtam, hogy fut, pedig 2-3 éve jár már a versenyekre. Vele beálltam a 40-50 perces zónába, aztán a rajt után igyekeztem félrehúzódni a gyorsabbak elől- de legalább többet tudtam beszélgetni a csop.társammal. :) Az első 2 km ment 6 percesben, aztán lassultam, ahogy várható is volt. Igyekeztem úgy futni, hogy jólessen, de a tűző nap most nem igazán esett jól. Az edzetlenség miatt a hőtűrő képességem sem valami jó, meg a vizsgák miatt az idegállapotom sem tökéletes- szóval a napon néha úgy éreztem, az ájulás közeledik, így aztán igyekeztem az árnyékban futni, ahol csak lehetett, így egész jó volt. Az utolsó 50m-en egy kis hajrá is belefért. :)
Szóval nem ez volt a legjobb verseny életemben, de remélem, ez a mélypont, és jövő héten újra a csúcson leszek.. ;)