Tudod, nem a sárga csekkek körül forog a világ, és nem az az élet értelme.Az csak szükséges(?) rossz, hozadéka az életnek.Vannak attól sokkal fontosabb dolgok, speciel nekünk a futás az.Másoknak a hímzés, bélyeggyűjtés, tévézés, kocsmázás, stb.

Úgyhogy fuss csak bátran, amennyit jólesik és amennyi időd van!

Te, újrafutó! :o)

óóóóó.....Böki milyen szépen leírta.... :)) Remélem önmagát is sikerült meggyőznie veled együtt!!!

Ha te nem futsz, attól még nem fog semmi sem megoldódni....csak kissé dilinyósabb leszel a felhalozódó feszkótól. Remélem amikor ezt írom te már szaggatod az aszfaltot... :)))

Böki mindent leírt. Én csak annyival egészíteném ki hogy az ember azt csinálja amit szeret, és te szeretsz futni!!! Nekem és tudom hogy neked is nagyobb élmény egy jó verseny teljesítése, mint egy sárga csekk befizetése, vagy egy pénzen vett valami! Jó hogy újra közöttünk vagy!!!

Szep, inspiralo gondolatok! Hajra!

Latszik a kepeiden, hogy a csaladodat is szereted!

Hát hajrá! Remélem valahol összefutunk hamarosan!

Az a valaki jó tanácsot adott. Heti rövidek, és egy hétvégi hosszú az elérhető hazai versenyek teljesítéséhez szerintem is elég. Persze lehet sokat futni, meg jó fomában lenni, de felesleges szétszaggatni magad. Én is a hétvégi egy hosszú híve voltam egy időben. És talán majd a jövőben is így lesz...

A sporik soraival meg én is egyetértek, azokat nem ismétlem :-)

Hajrá!

Ma én is hozzád hasonló elhatározásra jutottam, bár engem a fájdalom hátráltat, de úgy döntöttem, én leszek az erősebb!!! Örülök, hogy folytatod  a hosszú futást tudod, hogy Te vagy az egyik példaképem!!!

 

Szabolcs

Na pleko, jó lesz ha gatyába rázod magad, nehogy szegény Szabolcsnak csalódnia kelljen.... o:))

Na, ne ezt azért nem akartam...még hogy példakép...Azért jólesik!   Barnus remélem lassan elmúlnak a kínjaid és együtt nyomhatjuk!

Én azt vallom Pleko, hogy napi egyóra az egészségért a jó közérzetér..stb kell hogy legyen Az egy óra még az egésznap 10%-át sem éri el.Na? Sok az egy óra? Ennyi idővel, ha csak futsz havonta 300-400 kilit le lehet nyomni.

Gratulálok az elhatározásodhoz!Sok sikert és nagyon nagyon sok boldog futásokat!

Valahogy én is kínnak érzem, ha nem futhatok, mert akadályoz ez, akadályoz az. ELtelnek hetek, s gyűlik bennem, gyűlik a kifutni való feszültség, s mindig azon kapom magam, hogy hopp, már megint futok egy hosszút. Még ha nem is esik túl jól. Szóval... Pleko, szerintem is jó dolog az, amit tanácsolt neked ez az ember. fuss rövideket, aztán a hétvégén durr bele! Higgy Gandinak. A futás a lényeg, hogy menj, hogy odaérj. Akárhogyan. És közben élvezd. :)

Én csak annyit írok:

SZERETLEK DRÁGÁM!

Nem kell ezt ilyen drámaian felfogni, vannak sűrűbb időszakok az életben. Ahhoz, hogy tagja maradj ennek az ultrás bandának, nem kell sokat edzeni. Akár pár hetente egyszer is elég. Nyerni persze nem fogsz, és szenvedős is lehet időnként, de hát éppen az benne az érdekes. Én volt, hogy Sárváron egy nap alatt többet futottam, mint abban az évben a verseny napjáig. Úgy voltam vele, hogy nekem se fért bele az életembe akkoriban, és abba akartam hagyni. De aztán mindig ott találtam magam a pályán, hiába mondtam el minden alkalommal, hogy ez az utolsó versenyem. Ez egy káros szenvedély. Sok sikert a leszokáshoz, talán neked sikerül :-)

jó futásokat! :)

Barátom! Ha nem futsz, akkor is a barátom maradsz! Ha futsz, akkor is.  A lényeg, h köztünk maradj. És a kevés szabadidőben meg sportolj, Egyszer elfogynak azok a genya sárgacsekkek! Jó futásokat!

Te akkor is ultrafutó voltál, amikor épp nem futottál, mert ez a lényed.

Mikinél a pont!

De amúgy is megmondta a nagybringás, hogy egy halom bohóc vagyunk :)

Igaza van Mikinek ,nem lehet az ultrázásról ilyen könnyen leszokni :-)))Élvezetes futásokat 2011-re is !!!

Köszi mindenkinek a hozzászólást!  

Miki a lényeget írtad le! A felkészülés másodlagos...az őnmagunk és ezen keresztül a távolság legyőzése a cél...

 

ahogy Csoki mondaná az üvegtigrisben: akkójóvanakkó:) Veled örülök én is Cimbi:)

Ez a beszéd:-)

Sok minden van az életben,ami eltávolíthat a sporttól ...A lényeg az,hogy ha kisebb intenzítással is,ha kisebb kihagyásokkal is,de soha se legyen teljes az elszakadás.Most a mai világban nem vagy egyedül a dilemmáddal,de bízzunk benne,hogy jönnek még szebb napok...:-)

Írták,nem értek hozzá,de egyetértek:A hosszú futásokra nem elég fizikálisan készülni,oda fejben is nagyon kell,hogy meg tudd csinálni...Erre edzhetsz minden nap,még akkor is,ha nem tudsz elmenni futni.

Egy hónapja volt, hogy játszottam egy kislánnyal. Van az a színes műanyag gömb, logikai játék, ahol a csillagot be kell dobni a csillag alakú lyukon, a holdacskát a hold alakún...biztos megvan nektek is. :)

Egy ismerősöm kislánya volt, de akkor találkoztunk először. Fel akartam kelteni az érdeklődését, és dobálni kezdtem előtte sorba a formákat befelé. Sandán nézett, de mire oda merészkedett, addigra már csak egy maradt. A kezébe adtam, mire próbálkozni kezdett. Kétszer sikertelen formát választott, majd megfordította a gömböt, kinyitotta az ajtaját, ahol ki szoktuk venni az agymunka után a kockákat, és ott bedobta azt. :o) Nagyon kellett röhögni. :o))

Talán az évekkel elveszítjük a ,,rugalmasságot" és semmit nem tudunk igazán mással helyettesíteni. A gyerekeknél ez még másképp van. Ha sír és adok egy új játékot, teljesen megfeledkezik a nyomoráról. Ha ORCA-tól elvenném az összes bringáját, nem tudná semmi megvígasztalni. Mi már csak így leszünk. Soha nem fog beférni a csillag a holdacskába. A futást sem lehet semmivel helyettesíteni, mert olyan dolgokat kötünk hozzá agyban, hogy képtelenség...

Bozót! Ez a bringás a cikkben nagyon kemény legény. Biztos van sípja is!!

 

 

Sanyi! Keresd a harmóniát a lelkedben! Ezt megtalálhatjuk, ha több ezret nyomunk, vagy csak százakat. Én már nagyon jól megbarátkoztam a "kevesebbel". Ebből kell kihoznunk a jót, és menni fog! Köszönöm, hogy "megbolygattál" minket egy kicsit az érzéseiddel. Hajrá Sanyi! És csak nyugodtan, lelkesen!!!!!!!!!!!!!!!!!

Remélem hogy azt fogod csinálni amit a szived kiván.Nekem is voltak nehéz idöszakjaim,de túlestem rajtuk,ma már nem tudnám elképzelni az életemet futás nélkül.Én peddig neked köszönhetem azt hogy ennyire meg vagyok fertőzve a futástol.Te voltál az első ember aki biztatott ezen az oldalon,amit nagyon köszönök.Menj tovább és ne add fel.

 

Mamba: túlbonyolítod:) mégis miket kötünk a futáshoz agyban? én praktikus okokból szeretem a futást, ha fociznom kéne, az technikai okokból nem menne, gyerekként se ment :P...szal csak semmi csillagos-holdacskás pszichologizálás, minek az, azon túl h bonyolítjuk a semmit? :P

bár lehet h más tényleg köt a futáshoz valami nemistudommit, vmi misztikusat(?), amit nem egészen értek, mert biztos túl földhözragadt vagyok :)

ha nem futhatnék, akkor más sportot nem csinálnék ennyire intenzíven, de nem azért, mert a futás az istenem, hanem mert egyszerűen nem megy más sport túl jól, vagy egyéb technikai akadályok vannak. :)

Mamba, vegyél példát Monerdről, ő sosem bonyoltja a dolgokat :-)

Mamba,igazad va:Nemadom a kerékpárjaimat,az edzőtermemet,és a futócipőimet,nem keresek már más sportokat:-)valóban öreg vagyok már a váltáshoz

De ha ne adj isten nem tudnék bringázni,akkor futnék és terembe járnék.Ha futni sem tudnék,kkor csak terembe járnék.Tovább nincs,mert terembe edzeni mindenféleképp lehet járni,akármilyen fogyatékod van szinte.

Több választás nincs...Ha ez sem,akkor a halál..Inkább....Éltem már eleget,láttam sokakat elmentek fiatalon,dalián élsportban szerzett végzetes máj,vese,keringési betegségekben a nagydózisú ....multivitaminoktól...:-)

Tibi én úgyan úgy érzek...Számomra a legfontosabb a mozgás élménye...Egész fiatalon tehetésges futbacsemete voltam...Majd jött az atlétika...majd később gyúrtam ezerrel..Aztán visszafogyás és újra futás....majd újból gyúrás....És végül belekostoltam az ultrába.. Szerintem eddig ez a "legörülteb" dolog az életemben...És nem tudom miért de nagyon vonz..Nincsenek észérveim...egyszerűen fantasztikus amikor önmagad többször szinte lenullázva, újból-és újból feltámadva haladsz tovább...Tavaly Sárváron életem első 12 órás futásán a 6. órában már kiakartam szállni...úgy éreztem nincs tovább...És volt az útólsó órában szinte őnkívületi állapotban, extázisban nyomtam a kilométereket...Azokat a pillanatokat soha nem felejtem el, életem legszebb mometumai voltak!

Látod, tudod, érzed Te is: ultrafutó vagy!

Csak menj tovább! Drukkolunk Neked! ;)

Köszönöm! Igazán megtisztelő számomra egy Spártai hőstől!

Szép blog, normális kommentelőkkel végre :))

Bozót belinkelte a velót....hát ott nem ez van :(

 

Pleko!

Én továbbra is nézni foglak az edzésnaplón!!! Még ha húzni fogod a beled 200km lefutás után akkor is!!! :D

Hajrá!

Gida, mi csak normális kommenteket szoktunk :P  most is csak a Miki szólt be :)  (és mennyire jót!)

miki: kedves vagy:), de azért én is bonyolítom ám, csak másképp:), nem lelkileg, hanem inkább a gyakorlati oldalát :) néha...

amúgy arról h mit lehet sportolni, ha az ember akadályoztatva van: volt nemrég egy cikk az oldalon egy lányról, aki lebénult, és székben versenyzett nagyon komoly szinten, és most csodával határos módon visszanyerte a lábait... most majd biztos sportol mást :) de biztos olvastátok.

ORCA! Komolyan jót nevettem, amikor olvastam, hogy ha valamiért nem tudnék bringázni, akkor futni fogok. :o) Azért nevettem, mert én meg pont fordítva terveztem egykor. :) És tetszett amit írtál. :o) Nem is akarom tovább ragozni. Köszi!

Mikikém! Én a te humorérzékedről veszek példát, mielőtt ,,bekattanok" :DD