Második versenynapra jutott a tengerparti sprint futam, úgyhogy irány Krk. A rajtot késő délutánra tették, hogy elkerüljék a csúcsidőszakot, minél kisebb legyen a zsúfoltság a terepen. Legalább kellemesen ki lehetett aludni magunkat, és nem kellett észveszejtő tempóban leutazni Delnicéből a Krk szigetre. Az időjárás annyira nem adta a nyarat, hába közeledtünk a tengerhez, a hőmérő még mindig csak 20 fokot mutatott, ami július végén azért nem az a megszokott kánikula. Örülhetünk, ha egyáltalán eső nélkül megússzuk.

Nagyon időben leértünk Krkbe, némi bolyongás után találtunk is ingyen parkolót a falu szélén, onnan egy kis óvárosnézést közbeiktatva lerongyoltunk a beach-re áztatni magunkat kicsit a sós vízben még verseny előtt. Se tömeg, se hőség, a kis öbölben kimondottan melegnek tűnt a víz.

Rövid punnyadás után már kezdtek megjelenni a versenyzők is a faluban, és tömött sorokban vonultak a cél felé. Szedelődzködtünk mi is, és megnéztük közelebbről a célterületet. A Drazica Hotel alatti kis fenyvesben építették fel a versenyközpontot, közvetlenül a part mellett. Itt is volt strand, bár a sziklásabb fajtából.

Még mindig rengeteg időnk volt (a késői rajt mellett késői rajtidőt is kaptunk), úgy hogy még felderítettünk a partot tovább K-i irányban. Újabb strand, újabb fenyves. Nem túl változatos, de legalább szép.

A rajtmenetet a hely szelleméhez igazítottan oldották meg, hajóval vittek át minket a falu egy másik kikötőjébe, vissza az óvároson is túlra. A negyedóránkénti járat sajnos nem vitt ki a messzi tengerre egy egésznapos kirándulásra, pár perc hajókázás után már kötöttünk is ki.

A rajt előtti kis parkban beszélgetéssel és ücsörgéssel dobtuk el az időt, hogy aztán kézbe vehessem a térképet:

Egyből az óváros kellős közepébe vetettük bele magunkat, a zeg-zugos kis sikátorokon kanyarogtunk kerülgetve a turistákat, ijesztgetve a pincéreket. Imádom. Veszélyesek leginkább az ifjonc versenyzők voltak, akik kellő óvatosság nélkül vágódtak be egy-egy kanyarba, náhányukat sikerült is arcba könyökölnöm.

Jól körbeszaladtuk az óvárost, majd jött egy hosszabb útvonalválasztós átmenet le a strandhoz, ahol még délelőtt pancsoltunk. Innen némi emelkedővel fel a hotelépületekhez. Itt már kezdtem érezni, hogy fáradok, de ez látszott abból is, hogy az emelkedőn egy tizenéves srác mellett egy sánta hatvanas öregasszony is úgy futott el mellettem, hogy öröm volt nézni. Szerencsére kevés volt már hátra, a cél fölötti fenyvest túrtuk még meg. A bozótos, bokros erdőben pofás, deszkákból épített járdák és lépcsők kesze-kusza halmazán navigáltunk egész a célig.

Most jobban sikerült kifutni magam, mint előző nap. A 2.4km/70m/24ep paraméterű pályán 19:35-öt sikerült szakítanom, ez ismét gyenge középmezőny: 25.hely

Hazafelé menet még a magyar-izraeli barátság jegyében egy stoppos izraeli tájfutó srácot elfurikáztunk Delnicébe. Véleménye hasonló volt a mai napi versenyről: Oldtown sprint is always fun.

Következik egy pihenőnap, ami szerintem csak a rendezőség számára szükséges, egy középtáv és egy rövidtáv után még én sem voltam nagyon megszakadva.