Eljött hát a hatnaposunk utolsó versenynapja. A magasságokból visszaszállunk a földre, azaz az első naphoz hasonlóan ismét a lenti erdőségekben fogunk szaladgálni, amolyan keretbe foglalva ezzel a versenysorozatot. A rendezőség igazi Rock'n'Roll-t ígért, háznagyságú sziklatömbök közötti bóklászásokat, és hasonlókat. Kíváncsian vártuk.

Reggel ismét korai kelés. Sátorbontás, összecsomagolás, kicsekkolás a kempingből, és irány Flims. Az autót a falun kívül parkolta le tesóm, miután lecuccoltunk a célterületen. Az utolsó napi célt a sífelvonó állomása mellé, a falu szélén állították fel, a rajtba pedig beülős felvonókkal szállították a jónépet.



Tehát játszóruhát fel, és irány a libegő. Az 1100m magasan fekvő Flimsből az 1420m-en fekvő Foppa-i állomásig mentünk, kiszállás után pedig még egy jó 2km-es kocogás várt még minket a rajtig. Végig kényelmes dózerúton, továbbra is felfele. Jó kis downhill pályának néztünk elébe, a pályaadat is ezt sugallta: 6.2km / 150m szint. Gyerekjáték.



Egy dimbes-dombos fenyvesbe kezdtünk, ami megdöbbentő módon futható talajjal rendelkezett, lehetett pörgetni rendesen. Mondjuk közben figyelni is illett volna. Az 1:7500-as méretarány szokatlan volt, dobtam is rögtön egy percet a levesbe az egyes pontig. A továbbiak rendben voltak, egész az ötösig, ahol a jellegtelen hegyoldalban az azonosíthatatlan bozót- és ligetesfoltok tengerében kellett volna beleesni egy gödörbe. Ez sajnos elsőre nem sikerült, csak több percnyi céltalan erdőkotrás után. Sebaj, az erdő szép, lehet haladni, fizikailag sem megerőltető a cucc, élvezetes az egész.

Egy meredekebb lejtős rész és még néhány csemegézős átmenet után egy-két agypihentetőbb szakasz következett. Ennek végén leértünk a folyóig, a hídon átkelve frissítőpont várt, ezután jött a napi érdekesség.



A 16-os pontra minden épeszű tájfutó körbefutná jobbról az aszfaltúton, de mi nem ezért jöttünk. Meg hát sokszor épeszűséggel sem igazán lehet megvádolni, szóval irány neki a dzsungelnek. Ez a rész már jóval vadregényesebb volt, mint a rajt közeli terület, úgy a harmadik dombig sikerült követnem magam, onnantól aztán totális vakrepülés. Mentem a nyomokon nagyjából irányban, aztán mikor úgy éreztem, pontközelben lehetek, kezdtem keresni a megfelelő irányú völgyecskét. Kb. ötször gondoltam azt, hogy ez az a völgy a sziklával, de mégsem. Mikor már teljesen reménytelennek tűnt a dolog, akkor irány ki az aszfaltra, a dózerúttól pedig lépésben be a pontig. A következő néhány pont meglepően simán meglett, aztán a 20-asra megint elvesztem a rengetegben. Pedig a lefutó, kanyarodó gerinc követhető volt, majd jobbra le, a sziklatömböt kerülve pedig ott lesz a pont. Fenét volt ott. Valahogy nagyon elhúztam jobbra, onnan meg már csak a jószerencsében bízhattam, hogy belefutok valahogy a pontba. Pár perc bóklászás után azért meglett.



Lassan aztán kikevergőztünk a dombok és sziklatömbök erdejéből, és a cél felé vettük az irányt. A folyóvölgy mellett az erdőszélen haladva csak be kellett ugrani a pontokért. Az agyat már le lehetett kapcsolni, a kényelmesen lejtő réten igazi élményfutással zárhattuk a versenysorozatot.

Az időm 1:26:30 lett, ami 6 kilin annyira nem fényes, persze ebben benne volt vagy 12 perc hibázás is. Ennek ellenére tiszta sikersztorinak mondható a nap, hiszen a 121 indulóból a hibapontosokon és Tojáson kívül még két további játékost is sikerült lenyomnom. Tesómnak is jól ment, ő a 107.helyen végzett. Továbbá Összetettben ezzel háziversenyünket is nyerte. 127-en voltunk, akik legalább egy versenynap indultak, ebből tesóm az összesített pontszámítás alapján a 115., Tojás a 118., én pedig hála az első napi versenyidő túllépésnek, valamint az ötödik napi dugókaelvesztésnek, a 126.helyen végeztem. A Top 100-tól elég messze estünk, de ez van, nem nyerni jöttünk, hanem csodaszép helyeken futni. Ez meg tökéletesen megvalósult.

Összepakolás után szépen lesétáltunk a parkolóig, és búcsút intve Svájcnak hazaindultunk.



A napi összefoglaló videó ma sem maradt el:



Ennyi volt tehát a 2011-es Swiss-O-Week, a következőkben ismét visszatérnek a háromévenkénti rendezéshez, ráadásul helyszín tekintetében is visszatérnek egy korábban már hatalmas sikert aratott helyhez: 2014-ben Zermatt lesz a központ. Hogy megyünk-e, az erősen zsetonkérdés. Az aktuális CHF-árfolyamok mellett igencsak kérdéses a dolog, legközelebb valamelyik skandináv soknaposra lenne jó beruházni.