Tegnap meghallgattam valami régi kedvenc zenémet. Nem kellett volna....még nem. Zuhanórepülés. 30 méter mélyre. Magam alá:-(.

De ma reggel szerencsére olyan csalogatóan sütött a nap. Rábeszéltem magam, hogy bóklásszak kicsit a Dunánál. Még mindig jobb, mint itthon lógatni az orrom.

Kicsit kopár part, kicsit omladozó stégek. Bágyadt napfény. Enyhe szellő borzolta víztükör. Lusta, alvó házak képe tükröződik benne. Szárcsakoncert. Közben ők is rohangálnak a vízen. Béke.

Néhány elszánt kocogó, néhány elszánt anyuka, akik megfuttatják energiatúltengéses csemetéiket, na meg kutyasétáltatók, kertészek. Élet.

" ..Ne nézz, ne nézz vissza már..."