Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 54 131 929 km-t sportoltatok
Gondolat

Ígéret

Lallo | 2010-05-18 23:28:16 | Nincs hozzászólás!

Nem tudok mást mondani,

Csak, hogy az életem semmi.

Álomvilágban éltünk,

De egy pillanat alatt eltűnt.

 

Keresem, de nem találom,

Mert Nélküled nincs álom.

Szertefoszlott minden,

Kitépték a lelkem.

 

Lassú halál, amit érzek

Fáj minden levegővétel.

Segíts, kérlek, mert belehalok,

De tudom nincs visszaút.

 

Tudom, hogy maradt belőled egy MAG

És fel kell neveljem,

Hogy benne megtaláljalak.

Semmi sem lesz már a régi…

 

Szívemnek nincs helye,

Benned volt minden reményem.

Mindent megtettem értünk,

De kevés voltam.

Nálam erősebb a gonosz és legyőzött.

 

Azt hittük, hogy már minden szép lesz,

Azt hittük semmi nem szakíthat el.

Hittünk és bíztunk és reméltünk…

 

Azt mondtad soha nem hagysz el

Óvsz és védesz.

Miért történt? Miért???

Mit tettünk, hogy véget így ért?

 

Nem ártottunk senkinek,

Nem éltünk rossz életet.

Mi volt a bűnünk?

 

Hogy szerettél s szerettelek, mint senki soha ?

Az életem adtam volna Érted oda.

Hogy hárman jártunk be mindent?

Hogy együtt sportoltunk, izgultunk,nevettünk?

Mi volt a bűnünk? Hogy szépen éltünk?

 

Azt mondtad már csak a mienk leszel,

Nem érdekel semmi sem.

Együtt csináljuk tovább,

Csak még egy IronMan és leállsz.

 

Nem csinálod ilyen hévvel,

Csak velünk lassan, családiasan, békésen.

Azt mondtad meghalnál nélkülem,

De én VELED VAGYOK!,

Akkor miért tetted ezt?

 

Miért ily gonosz velünk az Élet?

Tél után  tavasz helyett

Miért a sötét felhőt küldte?

 

Mit vétet a kis Botink,

Hogy két szerelmes szülő helyett

Egy összetört anya maradt neki?

Merre vagy? Hol jársz? Miért történt ez?

 

Lelkem Veled bolyong

És sehol sincs helye.

Mit válaszoljak mikor Boti megkérdezi:

„Anya, mikor leszel a régi?”

 

Hazudjak? Hisz Ő is tudja

Már nem leszek a régi,

Sem az életünk paradicsomi.

 

Kettétört élet, kettétört álmok,

Kettétört remények, nincs maradásom.

Mennék, mennék, Veled lennék,

De húz Boti:

„Anya ezt nem teheted!”

Kérlelve néz rám,

Szemében a két szemed néz vissza rám.

 

Hogy lehet ezt elviselni?

Hogy lehet tovább menni?

Hogy lehet Nélküled élni?

Nem tudlak pótolni.

 

Miért kell ezt írnom?

Miért kell kérdeznem?

Miért ez a sok miért,

Ahelyett, hogy együtt lennénk…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2010-11 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (3 bejegyzés)
2010-04 hó (5 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)