Hellóka!!!
2009.01.08--Szerda
Hajnali 06:00
A The Pool-ban kellemes meleg volt, igaz picit mintha spóroltak volna a fűtéssel, nade a kinti viszonyokhoz képest ez itt a Kánaán. Öltözés, majd indulás zuhanyozni. De rég jártam már itt. Szerencsére még tudom az utat a medencéig. Aghogy kilibbenek a függöny mögül, máris pompás látvány tárul a szemem elé. Tádám! Ki lehetne más, mint kedvenc edzőnk, immáron 2009-es kivitelben. Ahogy elnézem őt, igencsak jó kedvében van, bár kissé mintha álmos lenne, de itt majd nem lesz neki ideje pihenni. Így jár az, aki a Dream Team legjobb edzője.
Mindent a sikerekért! Az órára pillantok. 06:02-t mutat.
Szerencsére nem vagyunk túl sokan, nade azért nekem nagyon hiányzik néhány csapattársam. Indul a nap, szokásos ásítozásokkal, nyújtózkodásokkal, szemdörzsölgetésekkel. Parton állunk sorban, már mindenki zuhanyzott. Hopp 1 fejes, és hopp még1 aztán csobb és csobb, és így tovább. Még a végén megtanulunk fejeseket ugrani. Itt jegyezném meg, h. magam részéről a támaró fejessel való indulást részesíteném előnyben, bár még azon is bőven van mit csiszolgatni.
Hú a sárga falevelét, meg a hóval lepett száraz ágát! Olyan nagyon hideg a víz, amilyen még sosem volt. Vagy talán nem volt elég hűvös a reggeli frissítő zuhany. Úszni kell, különben jéggé dermedek, s akkor sokkal könnyebben lehagynak a többiek. 7-en vagyunk, mint a törpikék, trénerünk meg jóságos Hófehérke módjára gondunkat viseli. Mindenkivel törődik. Már jó előre kifőzte mára az edzéstervet, letakarította a pályáról az idegeneket, most pedig bevasalja rajtunk a feladatokat. Erre varrjon gombot valaki!
Melegítünk kb 400 méterrel. Melegítjük a vizet. Majd szépen sorban felsorakozunk egymás mögé a medence szélénél, hogy hallgassuk az utasításokat. Kedvenc edzőnk ma sem szándékozik titokban tartani mi vár ránk az elkövetkezendő 45-50 percben. Elmondja sorban egymás után a feladatot. Na jó, okés, de nekem még nagyon szerda reggel van, meg másoknak is, és ennyit egyszerre még megjegyezni sem semmi, s akkor még nem is beszélve a végrehajtásról. A 7 tagú végrehajtó bizottság felsorakozik, hogy megkezdhesse, a 200m alkaros, oldalérintéses gyorsúszást. Gyorsabbak előnyben. Ééés HopPP! Elrajtolok én is. De jó, hogy csak 200 méter. Kezek szépen előrehosszan végigtovl, kézfej a víz felszín alatt szigorúan. Tempót tartani kell, közben pedig folyamatosan összpontosítan ia technika minnél szebb és kifogástalanabb kivitelezésére. 50 méterig semmi gond, a visszalévő 150 sima ügy lesz. Na igen, ámde a Jézuska elfelejtett nekem karácsonyra erőteljes lábtempót hozni.
100-as fordulóhoz közeledve egyre nehezebben haladok, nemcsak a 2-es levegővételnek köszönhetően, hanem mert érzem, hogy itt fáj, ott fáj, amott fáj. Majd az edzés végére ez is elmúlik. Próbálkozom használni a lábamat amennyire csak lehetséges, hogy ne kelljen lemaradnom a többiek mögött. Hihetetlen, de ma itt még a levegő is sokkal hidegebb a megszokottnál. Legalább az edzők és az úszómesterünk nem sülnek meg a parton. Túléltem a feladatot, a következő már sokkal nehezebb lesz. Ugyanez, csak kivárással. Ebből is 200. Hurráááá!!!!!!
Haladok előre szépen, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Jajj csak utol ne érjen a sor eleje!! Érzem még erősítenem kell azokat a bizonyos deszkával végzett gyakorlatokat. sztem majd holnap, mikor saját pályám lesz, és hagynak érvényesülni a többiek. Vajno min kéne gyorsítani? Talán a leábtempón? Az ma itt aligha fog összejönni. Vagy talán gyorsabban kéne kivárni??? Sok időm nincs gondolkodni, mert egy kóbor fal hirtelen előtűnik a semmiből, és nincs mese, fordulni kell. Ez mind szép és jó lenne, viszont érkeznik valaki a nyakamba. hopp, gyorsan félre, menjen, ha ennyire siet! Én meg mint jó Sellőlány, sietek utánna! Most már 2-en sietünk együtt.
Mind jobban és jobban érzem a hiányzó lábtempóerősséget, szerencsére az előttem haladó megajándékozott egy kis lábvízzel. Abba ilyenkor jó erősen bele kell kapaszkodni, és akkor nincs más dolga az embernek, csak az, hogy végig bírja tartani a tempót, mielőtt kifulladna.
Következik a 4*400 vegyes. Pille varia. Egyik kéz, másik kéz, pille, pille. Na majd én megmutatom a világnak, hogyan úszik Michael Flex. Sikeresen elkaptam az ütemet és ráéreztem a ritmusra. Egyensúlyérzékek rendben. Viszont ami az Olimpiai szereplésemet illeti, hát arra még egy kicsit várni kell. 25-höz közeledve úgy éreztem, jobb ha kicsit lassítok, mert még a végén felkenődöm a falra, szegény edzőm meg kénytelen lesz azzal tölteni hátralevő idejét, hogy levakarjon onnan. 2 kézzel sikerült telibecsapni a kék csempéket, hogy ott ember nem marad szárazon. vissza ugyanez. Bár az kevésbé tetszik nekem, mikor egyre jobban növekszik a vízmélység. Nade a pille varia az pille varia. Csak ki ne essek a ritmusból ha csak egyik karom van elől. Lehet, egy kifeszített kötélen könnyebb lenne végigegyensúlyozni. Ott legalább nem fenyeget az a veszély, hogy nem kapok elég oxigént. Az viszont teljességgel kizárt, hogy vizet nyeljek. Most viszont hopp egy csapattárs. Máris beterített. De szeretem. Majd edzés végén megmondom neki!
100 után könnyen azt hihetné bárki, túl vagyunk a kritikus úszáson, jöhet a hát. Hát persze hogy nem. Nem olyan egyszerű az kéremtisztelettel! Úszom ahogy csak lehet, próbálok karral ráerősíteni, fejet egyenesen tartani, közben pedig arra leszek figyelmes, amint kedvenc edzőm a pálya széléről mutogatja 2 kezével az erős és folyamatos lábtempót. A mozdulatsor leginkább a kerítésfestéshez hasonlít. Fel és le. Fel és le. A tempó pedig a habveréshez. Elég vicces ez az egész. Nem irigylem a hátúszókat. Minden elismerésem, fejet hajtok Egerszegi Krisztina tehetsége előtt mind a mai napig, de Télleg. Festettem már kerítést nem 1*, bár lábbal még nem próbáltam, bár majd nyáron bepótoljuk. Habverőt is ismerem jól. Nade ki a fene hallott már olyat hogy: HABVERŐVEL KERÍTÉST FESTENI??? HÁT OLYAT MEG HOGYAN KELL????
Hihetetlenül várom már azt a pillanatot, mikor véget ér a hátúszó üzemmód, és ráfordulhatok az imádott melltempómra. Nincs is annál királyabb érzés, mint mellen leverni mindenkit. Csak háton ne kapjak ki túlságosan. Húzom húzom a vizet, de hiába kémlelem a mennyezetet, sehol nem látok zásszlót, pedig már szerintem itt kéne lennie valahol. Legyen már zászló! Olyan piros sársa háromszöges! Közben néhányan már melleznek, ami a legkevésbé sem nyugtat meg, pláne, hogy nekem még 25méter hátam visszavan.
És tessék! Elérkezett az igazség pillanata: Én mellen. Köszönet Béla Bá'-nak azt a rengeteg sok segítséget ! Az ő hathatós segítsége nélkül most nem tarthatnék itt, ill. 2008-ban nem nyerhettem volna meg a Női 50-100 mell aranyérmét Kaposváron. Idén is szeretnék hasonlóan szép ésremek eredményeket felmutatni. Lényeg a következő. Imádok mellen úszni. Főleg 200-on. És amit még ennél is 1000*jobban szeretek; Győzni 200 mellen.
Összehasonlíthatatlan érzés. Minden egyes tempó külön élmény. Leírhatatlan, de talán ezért sem tudnám abbahagyni az úszást. Most már bártan kijelenthetem: MELLÚSZÓ TRIATLONISTA VAGYOK!!!!
25-höz közeledve majd 10 méter lemaradást hoztam be úgy, hogy meg sem eröltettem magam. Kitajimának üzenem, hogy egyenlőre még nem versenyzem vele.
100 gyors a végére. Meg ez még 3*
Tanácstalanul tekintek fel a mesteremre, aki mosolyog és csak annyit mond: 400 gyors. Oda 3-as levegővel, vissza minnél kevesebbel. Odafelé ok! Ahhoz képest, hogy valamikor 1/2 éve simán ment a 25 gyors 1 nagy levegővel, jelenlegi helyzetemben elfogadhatónak mondanék 3*i oxigénfelvételt. A tügőm úhylátszik nehezen áll rá, nade 8*25 méter alatt lesz ideje bőven. Első alkalommal bevallom hősiesen (kedvenc Edzőnk ezt most ne olvasd!)
4,5* volt szükségem a viz feletti közeg hasznosítására. Siralmas. 2. nekiúszásra, már csak 3* akartam majdnam megfulladni. Kezd fájni a tüdőm, a fejem meg lilulni.
Akkor is lesz itt ma még ebből 2-es levegővel végigmenetel. És lássunk Erzyébetet sárga sapkában! Az utolsó előtti nekiindulásra szinte a fulladáshoz közel, de megcsinálta. Az edző mintha örülni látszott volna, de már nem igazán emlékezem vissza, mert levegőt is alig kaptam. Utolsó nekifutásra, pedig megcsináltam a lehetetlennek hitt mutatványt. Beszívtam az összes levegőt, és végigszáguldottam a pályán, majd jó előre kinyújtottam a karomat és ráestem a falra.
Sikerült!!
-Ezek után már a levezetés is vidáman ment.Ilyen és ehhez hasonló tüdőkapacitást mindenkinek az új esztendőben!!!