2008.03.24--Hétfő

 

Délután 18:30 

 

    Aki szeretne kellemes blogot olvasni, az most keressen fel egy másik sporttársat, aki szintén itt töltött egy kis időt a klaviatúra társaságában. Mikor Cseh Lacit ünnepeltem kitörő lelkesedéssel, még nem is sejtettem, hogy néhány perccel utánna arra kényszerülök, hogy megalkossam életem első csalódott, mérges és szomorú blogját egyszerre. Aki tényleg motivált hangulatra vágyik, olvasson valami vidám történetet. Csak az maradjon itt továbbra is, aki együttérző,  erős idegzettel bír. Ja és komolyan érdekli a történet...

 

  ... Örültem, mert végre 3* ezen az európabajnokságon Laci révén ismét magyar Himnuszt énekelhetek a medence partján, miután sikeresen abszolválta a 400 méter vegyesúszás döntőjét Európa rekorddal. Megnyerte.  Luca Marin csak 3. lett.  Nem baj, bronzérme még úgysem volt neki ebben a számban az Eb-ken.  Szóval sikeresen letudtuk az olaszokat.  Gondoltam én, a balsors azonban régen tépett, az ördög továbbra sem volt hajlandó elaludni. Következett az Eindhoveni Európabajnokság utolsó egyéni döntője. Ekkor még nem is sejtettem, hogy amekkora örömet okozott a férfi 400gyors, akora csalódást fog jelenteni ugyanez női kivitelben.

 

    400 női gyors finálé.  Bánatomra Laure Manaudou nem indult el ebben a számban, szabadon hagyva ezzel  trónját a többi próbálkozó számára.  2 Philip Lucas (Manaudou egykori mestere, aki neki olyan volt, mint nekem annak idején Laci bácsi) tanítvány is megbújt a mesőnyben.  Azonban volt   egy csaj, akit nem igazán csípek: Federicia Pellegrini.  Laure távollétében  ölébe pottyant a nagy lehetőség. Már az is rosszul nézett ki, mikor  észrevetem kedvenc pályámon, vagyis a 4-esen úszik. Pláne kedvenc számomban.  Túléltem a bemutatást, aztán a lányok felálltak a rajtkövere. Miután egyszerre elrajtoltak kiírták a világcsúcsot, ami egyben Európa rekord és bajnoki csúcs is.  Szívet melengető érzés volt látni mid 3 helyen ugyanazt: Laure Manaudou 4:02:13 2006-ban Budapesten úszta ezt az eredményt.  Azóta még senki a közelében sem járt az európai úszók közül. 

 

    Közvetítő  úr elmonda,  az USA-ban és Ausztráliában már olyan 4:05:00,  4:04:00 örüli időknél tartanak.  Közben Federica túl volt az első 100 méteren. Leszakította a többieket, viszont a világcsúcs nagyon elment tőle.  Mondta a kommentátor, nem kell tartani attól, hogy veszélybe kerülhet a világcsúcs, de könnyen előfordulhat, hogy Pellegrini nyeri a futamot.  Sosem csináltam még ilyet,  kezdtem beletörődni, hiszen mást nem nagyon tehetek. Egye fene, nyerje a futamot,  világcsúcs marad!  Ezt meg idővel valahogy  majdcsak feldolgozzuk, mint mikor Egerszegi Krisztina  200 háton kikapott Atlanta előtt.  Nincs ínymre  a kis olasz, ráadásul ő Luca Marin  régi-új barátnője.  200 után arra gondoltam, hogy ekkora világcsúcs, csak  nem döl meg olyan könnyen, mégha ezek után máshogyan is fogják hívni az Euróba bajnoki címvédőt.  Nem vészes, Laure 2 év múlva  simán visszaveheti. 

 

    Következett a 3. 100 méter. Szívroham kerülgetett. Nem elég ennek a lánynak, hogy megnyeri a versenyt, még a világcsúcsot is el akarja hódítani Luca Marin mellé. Utolsó 50-en meg sem mertem pisszenni, főleg mikor arra lettem figyelmes, hogy Fed derekánál halad L'or  Budapesten úszott világcsúcsa.  Ezt egyszerűen nem hiszem el. Ilyesmi nem történhet meg!  Ugye nem? Egyre idegesebb lettem,  sőt egyre frusztráltabb és egyre kétségbeesettebben drukkoltam a piros vonalnak.  Gyere vissza Laure Manaudou!!!  Az utolsó 25 méter következett. Bele sem merek gondolni mi lesz itt, ha...  Inkább nem szeretném átélni.

  Emlékszem 2 éve Franziska van Almsick azt nyilatkozta;  szerinte Egerszegi Krisztina 200 hátas viágcsúcsát sosem fogják megdönteni. Akkortájt úszta Laure  400 gyors világcsúcsát nálunk. Ez igazán kedves gondolat volt Franzitól, de aztán nem telt el nyilatkozata óta 1,5 évnél több, és Egér már "csak" a világ 2. legjobb  200-as hátúszójává minősült át. 

 

    Néztem az órát, ami olyan lassaan haladt, hogy már azon kezdtem aggódni,  mi lesz itt, ha  megdől az alig 2 éves rekord. Elkezdtem hajszolni a stopperórát. Már az időnek drukkoltam. Szerettem volna 1 másodperccel hamarabb megöregedni.  4:02:53-at hajlandó lettem volna aláírni.  Szinte összeszorítottam az öklömet és kétségbeesetten tapadtam a képernyőre.  Megtörtént amire rémálmomban sem mertem gondolni.  Még leírni is borzasztó. Szívet tépő látvány volt,  mikor bevilant a medence alján a Pellegrini felirat mellett sárgával a WR jelzés is ami az új világrekordot jelezte.  A hideg is végigfutott a hátamon.  Aztán megláttam az időeredményt. 4:01:53 majdnem elsírtam magam. Olyan ideges lettem.  A kamera közelről mutatta Pellegrini örömünnepét a medencében, majd ahogy a kezével üzent Manaudounak.   Elég bunkó stílusú üzi volt tőle.  Röviden azt jelentette;  beszélj csak Laure, a világcsúcs és Luca Marin már nem a tiéd. Ez annyit tett, hogy Fed elvett mindent, ami valaha is Laureé volt:  vőlegényét, a világcsúcsát, és még sorolhatnám. Magyarul törölte a kedvenc úszómat  úgy ámblokk. Ezért valahogy nem tudom a szívembe zárni.  Ideges lettem,  és megittam 2,5 liter vizet, pedig valamelyik nap úgy döntöttem,  vizte többé sosem.  De ez kihozta belőlem. Valahogy meg kell nyugodnom.  Óriási enrgiát éreztem magamban, majd szétvetett a düh. 

 

   Ennél fájóbb pillanatot aligha tudtam volna elképzelni. A baj nem jár egyedül,  balszerencse meg csőstül jön.  Néhány perccel később következett a díjátadó ceremónia.  Pell. megkoronázása.  Szerintem én allergiás vagyk erre a kiscsajra.  Az olaszok úgy ünnepelték őt, mintha, na ezt nem merem ide írni, ert félek, hogy valóra válik.  Egyre frusztráltabb lettem és felgyűlt bennem minden energia. Szívem szerint beugrottam volna a medencébe, hogy elhódítsam Federiciától az imádott 400 gyorsom világrekordját.   Marinra nem tartok igényt, azt nyugodtan megtarthatja a milliós jeggyűrűjével együtt.  Hihetetlen, de az olaszok úgy tudnak ünnapelni, ahogy senki a világon.  Ez mind nagyon szép és jó, de ha az  ellenfélnek szól az ováció, akkor legszívesebben elsírnám magam. 

Tartok tőle,  ha ezek után felriadok az éjszaka közpén  izzadva, verítékezve,  remegve az idegsségtől, akkor az annak tudható be, hogy Federica Pellegrinivel álmodtam, amint a dobogó tetején énekli az olasz  himnuszt, a 400 női gyorsúszás világcsúcsával a neve mellett.