Bécs óta nem jutottam el futni, mégis ebben a pár napban döbbenek rá, hogy mit jelent nekem a futás és a közösség, amibe a futás révén keveredtem. :)

Ülök a metrón. Felszáll Zsolt (Mira kollégája), akivel együtt utaztunk Bécsbe. Meglepődik, hogy én nem debreceni vagyok, mint Yu és Lámpás. Aztán előveszi az érmet a zakója zsebéből. Én meg előveszem a sajátomat a táskámból és vigyorgunk. :)

MüPa, koncert, futást nagy ívben kerülő ismerősökkel. A szünetben a szemem sarkában felbukkan egy ismerős arc. Zoncsi az. :) Gratulál. (Az érem "véletlenül" nálam van, így neki is meg tudom mutatni. :))

Nagy bánatomra idén nem jutottam el Sárvárra. :( (Valamit valamiért. A lakás viszotn egy-két héten belül költözhető állapotú lesz.) Látom a fotókat, olvasom a beszámolókat. Farkasén meghatódom, Cucut, Sünit nagyon sajnálom, de jól döntöttek mindketten. Yura és Bozótra iszonyú büszke vagyok (igaz mindannyiótokra) és párás a szemem. :) Pitzi képeit mutogatom a kollégáknak (még alig ismerjük egymást, csak pár hete dolgozom itt) mesélem Vinczáék történetét. Az ikrek cukik. :) Kiderül, hogy a szomszéd szobában egy többszörös Ironmen ül.

Jó dolog, hogy ismerhetlek Titeket!

(Holnap pedig futni is fogok. :) )