A mai futásomat elmosta a vihar, pedig úgy rákészültem, s annyira elégedett lettem volna magammal, mert ismét meglett volna a heti öt edzésem....

:(

Lenni kicsit szomorú....

Szóval amikor az ember lánya háziasszonyi szerepkörbe kerül, valahogy összekuszálódik az élete. Nálam sincs ez másként. Azt hittem, hogy majd ha dolgozom, és élem a FELNŐTT életem, majd az olyan rendszeres lesz... nem olyan, mint az egyetem alatt, ahol ott az a sok lyukasóra.... Rá kellett döbbennem, hogy tévedtem. És folyamatosan igazodom a helyzethez. De most végre azt érzem, hogy újra elkapott a gépszíj. Otthonról történő elköltözésem óta nem találtam a helyem. Mármint a futóhelyem. És most megvan a KÖRÖM. Igyekszem is teljesítgetni esténként. És olyan jó, újra, megint. Szóval most alapozok és igyekszem összekaparni régi állóképességem maradványait. És megvannak az új szurkolóim is. :) A faluvégi néni helyett, most a városi tűzoltóság lánglovagjai és mentősei konstatálják, hogy teljesítem a magamét. Szóval most annyira jó, mert azt érzem, hogy kezdek visszatalálni a régi - nem kicsit sportosabb - önmagamhoz.

:)