És megrendezték! Igaz a tavalyi szinvonalasabb volt, ám az idén többen voltunk (71), sőt most már emlékszem a pálya teljes szakaszára is. A tavalyi élmények kisértettek rendesen: ugyanúgy nekiiramodtam - 45:40 es tíz kili illetve 1:31:12-es húszas után épp ideje volt észlelnem a hőséget. Hiába lengedezett a frissítőleg ható szellő, árnyék nélkül csak emlékeket ébresztett. Húsz kilométer után egész élveztem amint az emlékfoszlányokból kihámoztam, hogy biz a tavaly nem igen csodáltam, ámultam a pálya ezen szakaszát. Könnyebben futottam meg a számolatlanul soknak tűnő emelkedőt. Aztán húszonöt után, mikor nagyon egyedül maradtam, biza semmi lelkizés nélkül közbe iktatódott néhány félperces séta is. 30-nál (2:24:45) már kételyeim támadtak: vajon összejön-e a tervezett 3:27??? Vívódtam-tanakodtam intenziven magányomban, oly annyira, hogy mikor 'végre' versenyző társra 'leltem' ( befogott egy fiatal srác), passzivan regáltam le az eseményt. A sokadik emelkedőn mikor lezserül utolértem - már éledeztem. Nem sokáig. Hisz a 'társnak' erősebb volt az 'aduja' , és bedarált. Vagy talán az utolsó két kili emlékei erősödtek fel bennem - a tavaly ezen a szakaszon nagyon araszolva haladtam, most meg élveztem az udvarokról  kilebegő flekken - fánk - stb. illatát. Az utolsó 100-on még belehúztam, de csak nem lett meg a terv teljesítés. Vigasztaltam magam egy sörrel - s titkon vállon veregettem magam: 25 perces 'gyorsulást' illik elismerni. Jó kis nosztalgiás futás volt. Talán egy népesebb mezőny, talán egy türelmesebb első húsz kili jobb eredményt hozhatott volna... Ám miért is elégedetlenkedek? Nagyon jól éreztem magam: volt egy lezser jó iramu húsz kilim, futtam vagy 5 kilit iparkodva, vegetáltam a hátralevő szakaszt, és gazdagabb lettem ismét számos érzéssel-tapasztalattal. S meg van a jövő évi 'verseny naptár' egyik esélyes helyszíne... :)