Beszámoló: OptiVita Ultrafutó Kupa 1. állomás Székesfehérvár 12 óra 2013. 03. 09. Versenypálya 1.1 km Helyezés: Férfi 8. Abszolút 10. Táv: 111.1 km Versenyidő: 11:48:18 Leggyorsabb kör: 05:22 min Átlag: 07:00 min Leglassabb kör: 10:42 min Leggyorsabb kilométer 04:53 min/km 6 órás részeredmény 05:57:40: 63.8 km /a 9. helyre lett volna elég a férfi mezőnyben tört körrel/
Egyedül indultam útnak, a vezetés nem volt fárasztó, a köd ellenére sem. Székesfehérvárra érkezvén elkeveredtem, de aztán a GPS kihúzott a bajból, Sikerült közeli parkolóhelyet találnom, rajtcsomagfelvétel, készülődés, pályabejárás, beszélgetés, ismerkedés így telt az idő a rajtig. Plusz benyomtam még egy szendvicset + kávé a rajt előtt fél órával. Csaba küldött egy smst az üzenet egyértelmű volt „Csak keményen”. A terv egyszerű volt, cél a 100 km. Frissítés terve a következő ami meg is valósult: 1,5 óránként só + magnézium tabletta, 2 óránként fehérje csoki szelet, fél óránként pohár vagy kettő kóla folyadékban. Nincs mit tenni, menni kell, na de így bekezdeni, nem érzékeltem, nem tudtam milyen tempóban haladok, csak mentem, mint egy örült. Csak érdekesség képen az első 43 kilométer alatt egy körben mentem 6:01 kilis iramban a többit alatta. Ez két dolgot mutat, hogy egyátalán nem érzékelem a tempót, és rutintalan vagyok. Szóval érkezik a második sms Csikától 11:29 - kor „Lassíts”, de a telefon nincs nálam. Így utólag is köszönöm a figyelmeztetést, bár nem ért célt. 14:00 órakor kiszállnak a négy órás futók, újra kevesebben a pályán. Még jó erőben vagyok, de már egyre lassulok, megjelennek a 6 perces kilik. Pánikolok egy kicsit, úristen tartanom kell a kör időt. Szilvi utolsó körei és biztatásai, Petiék pedig a pálya széléről drukkolnak nekem. 6 órás kürt még csak most kezdődik a verseny. Úristen még ugyan ennyit kell futnom, számolom mennyi kör is, na ne, de megyek tovább, közben eredményhirdetés, csak magam maradok a futóklubból és a többi 12 órás. Próbálok társakat lelni egy-egy körre, kapom a biztatást a pálya széléről a tapsot, persze én se vagyok adós hajtom a többieket én is. 7 és fél óra után érzékelem baj van, fáj a jobb térdem, mi történt lesérültem. Nem csak lecsúszott a combfixem, jól kidörzsölt, meg elszorította a lábam. Nadrág letol, combfix felhúz, probléma megoldva. Milyen állapotban lehettem, hogy nem vettem észre. Fájdalom megszűnt. Innentől kezdve teljesen beszűkül a tudatom, 8 órától folyamatosan számolom a frissítéseket, mennyit kell még futni stb. Néha egyedül, néha akad társam, futunk csak futunk. Egyre többen köröznek le, de nem érdekel, csak meglegyen a 100 kili. A teljesítményem folyamatosan romlik megjelennek a 8 perces kilik. A cél ne menjek 10 perc/ kör fölé. 10:23:17 megvan a száz kilométer a 91 kör, új cél felállítása, kalkuláció, milyen tempó, óránként hány kör kell a 100 körhöz. Innen már hangosan mondom a mantrát 100-100-100-100, meglett, de hiányérzetem van, egyedinek kell lenni az elsőnek, nem számít már semmi még egy kör és vége a 101. kör énekelve ugrándozva, tapsolva, könnyek közt, megköszönöm a szervezőknek, a segítőknek, a társaknak ezt a FANTASZTIKUS, KATARTIKUS élményt, a célterületbe hátrafelé érkezem, nagy ováció megjöttem. Még van 12 percem még tudnák menni egy másfél kört de nem teszem, nem érdekel, mert olyan szép ez a szám 111.1 kilométer, hogy nem akarom elrontani egy jobb eredménnyel, ez így tökéletes. Nem bánom, most sem! Telefon, smsek, akkor tudom meg, hogy itthon a futótársak élőben követték az eredményeket. Indulás haza, vezetek esőben, ködben, sötétben, néha elbóbiskolva. Megérkezem és nem tudok kiszállni az autóból, fáj mindenem, vasárnap menni sem tudok, de megérte, nagyon is. Köszönöm Ó Istenem, hogy futó lehetek….