Megint kimaradt egy hónap... Lehet túl esztelen vagyok én ehhez, és a szervezet azt mondta állj.

Mire fájdalom mentes lett a lábszáram sikeresen lezúgtam a teraszunk lécsőjéről a lábfejem magamalá gyűrve, folyamánya 1 hétig a járás alig ment. Lábat felpolcolva hímezgetés közben arra jutottam ha a bokám felett az izom nem lenne gyenge biztos nem ilyen szerencsétlenül esem.

Pihi lett a döntés + időpont kérés az ortopédiára nov 8.-ára sikerült is időpont hoz jutnom /röpke 1 hónap a várólista.../

Szerencsétlen egybeesés hogy az én antisportember óriásom közben úgy döntött mégis csak elkisérne a pályára, nélkülem persze nem :)

Úgy jött ki a lépés hogy a mai volt az a nap mikor először együtt indultunk el itthonról.

Előkerült a kezdő edzés terv amit még kb 2 éve Anita küldött nekem, akkor is az én Óriásomnak szánva, de akkor még igen nagy ellenállásba ütközött a javaslatom :)

Jó volt ez a cirka 17 perc együtt, bár mégis külön /mivel jó fél pályát rámvert :)))/ egyszerre nekilódulni majd visszaváltani járásba.

Ma mindenesetre büszke vagyok és remélem hogy a kezdeti lelkesedést a kitartás fogja követni és persze azt hogy egyikünk se sérül le.