Sok minden történt az elmúlt 10 napban. Először kisebesedett a lábam, cipőtlenül tudtam csak járni. Aztán a sok búcsúzkodásban átcsúsztam a másnaposság földjére elég sokszor. Most már Londonból írom e sorokat és a megérkezés, beköltözés, munkakeresés hevében is alig vártam, hogy felvehessem az edző cipőmet és fussak. A közelben van egy hatalmas park a Minor park. Eddig csak a google mapen nézegettem, hát ég és föld az ott talált képek és a valóság. Virágillatban néhol már-már erdős részeken futottam keresztül, a terep igen változatos. Kis fű, nagy fű, beton, kisdomb, kislanka. Meg sok a nézni való, mert még minden új. Szóval az első futásom amolyan felderítő futás volt, hogy merre érdemes, hol van ösvény egyáltalán. Azt már kiérkezésemkor észrevettem, hogy nagyon sokan futnak, kocognak, vagy sétálnak. Hát ennek most én is részese lehettem és ráadásul milyen környezetben. 4.8 mérföldet futottam elsőnek.lassan. A pulzusom (talán mert izgultam :D) alapból volt annyi mint máskor futás közben, szóval most alapból magasabb volt futás közben is. Miközben a tempóm a szokásos volt és ezt az idő eredményeimen láttam, hogy nem csak érzetre volt a szokásos. Hát ennyi! A legjobb, hogy a házba ahova beköltöztem van egy lány akinek a fejében szintén ott motoszkál a london marathon, sőt mások is vannak akik szoktak futni... lehet hogy a magányos futásokból csoportos lesz néha. :) We will see!